BH 2002.9.370 A számlázási kötelezettség elmulasztása olyan jogosulti késedelem, amelyre tekintettel a kötelezettel szemben a késedelem jogkövetkezményei - így a felszámolási eljárás megindítása - nem alkalmazhatóak [Ptk. 302. § b) pont, 1993. évi LXXXI. tv-nyel és az 1997. évi XXVII. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv (többször mód. Cstv.) 24. § (1) bek., 27. § (2) bek. a) pont, Pp. 8. § (1) bek., 164. § (1) bek.].

A hitelező 1999, március 3-án előterjesztett kérelmére indult felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság a 11. sorszámú végzésével az 1991. évi IL. törvény 27. §-ának (4) bekezdése alapján az adós fizetésképtelenségének hiányában az eljárást megszüntette, és a hitelezőt 40 000 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte az állam javára. Végzésének indokolásában megállapította: a hitelező nem bizonyította, hogy a H/1. alatt csatolt angol nyelvű iraton annak aláírásakor az ár is fel volt tüntetve, és az adós ügyvezetője annak magyar nyelvű szövegét is megismerte. Nem bizonyította továbbá, hogy a szolgáltatást az adós javára teljesítette, s a magyar nyelvű számlát és felszólító levelet az adós átvette. A hitelező által megjelölt követelés összege sem egyértelmű.

E végzés ellen a hitelező élt fellebbezéssel, melyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság határozatának a megváltoztatását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését kérte. A fellebbezési álláspont szerint az adós az 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján fizetésképtelen, mert az általa cégszerűen aláírt, pecséttel ellátott megrendelést a hitelező teljesítette, az adós pedig nem fizetett. Az adós a követelést a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem átvétele előtt nem vitatta, azt csupán az eljárás során kezdte támadni. A hitelezőnek nincs tudomása a katalógus visszaküldéséről. Nincs kizárva idegen nyelvű szerződések megkötése. A teljesítés igazolása nem előfeltétele a felszámolási eljárásnak, erre vonatkozó hiánypótlási felhívást a hitelező a bíróságtól nem kapott. Nincs jogszabályi kötelezés a magyar nyelvű számlára, illetve felszólító levélre. Az adósnak, ha tévedett, ezt közölnie kellett volna a hitelezővel, vagy meg kellett volna támadnia szerződési nyilatkozatát, ezt azonban nem tette. A felszámolási eljárásban erre nem hivatkozhat.

Az adós a fellebbezésre tett észrevételeiben az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a követelésről az első bírósági végzés kézbesítésekor értesült, így azt korábban vitatni nem állt módjában. A hitelező által küldött katalógust nem vette át. A hitelező ügynöke ingyenes katalógus készítéséről tájékoztatta, az aláírt idegen nyelvű lapon ár nem szerepelt.

A fellebbezés annyiban alapos, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján az ügyben megalapozott határozat nem hozható.

A jelen eljárásra irányadó a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 24. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a felszámolási eljárás megindítását a hitelező kéri, a kérelmében meg kell neveznie az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. Amennyiben a bíróság érdemi vizsgálat nélkül nem utasítja el a kérelmet, megvizsgálja az adós fizetésképtelenségét. Az eljárás alapján akkor állapítja meg az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét, ha bizonyításra került, hogy a többször mód. Cstv. 27. §-ának (2) bekezdésében felsorolt három fizetésképtelenségi ok közül legalább egy fennáll. Egyéb fizetésképtelenségi okok mellett fizetésképtelen az az adós gazdálkodó szervezet, amely a nem vitatott vagy elismert, lejárt tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki (többször mód. Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pont]. Ebből következően a bíróságnak a fizetésképtelenség vizsgálata során állást kell foglalnia abban, hogy fennáll-e a hitelező követelése, eltelt-e az esedékessé válástól 60 nap, elismerte-e vagy vitatta-e az adós a felszámolási eljárásról való tudomásszerzése előtt a követelést. A többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A Pp. 8. §-ának (1) bekezdése pedig azt mondja ki, hogy a bírósági eljárás nyelve a magyar.