BH 1990.1.4 I. A korábbi ügyben engedélyezett feltételes szabadság megszüntetését kimondó ítéleti rendelkezés nem törvénysértő pusztán amiatt, hogy a büntetésvégrehajtási bíró a magatartási szabályok megsértése miatt megelőzően ugyanilyen tartalmú határozatot hozott [Btk. 48. § (4) bek., Bv. tvr. 9. §].

II. A feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélés esetén nincs helye összbüntetésbe foglalásnak, ha a korábban engedélyezett feltételes szabadságot a magatartási szabályok megsértése miatt megszüntették, és a terhelt a hátralevő tartamot letöltötte [Btk. 92. § (2) bek., 48. § (4) bek.].

A terheltet a bíróságok az alábbi ügyekben ítélték el,

1. A kerületi bíróság a terheltet 1986. október 17. napján a közlekedés biztonsága elleni bűntett és folytatólagosan elkövetett garázdaság vétsége miatt 8 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. A terhelt ebből a büntetéséből 1987. április 30. napján feltételes szabadságra bocsátás folytán szabadult.

2. Ezt követően a városi bíróság az 1988. június 16. napján jogerőre emelkedett ítéletével közlekedés biztonsága elleni bűntett és kisebb kárt okozó rongálás vétsége miatt - mint különös visszaesőt - halmazati büntetésül 1 évi börtönbüntetésre, és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Egyúttal a fentiekben (1. alatt) említett ügyben a feltételes szabadságot megszüntette, és kimondotta, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. 1987. augusztus 28. napján követte el a terhelt a bűncselekményeket.

Az 1. és 2. pontban említett két szabadságvesztést a városi bíróság összbüntetésbe foglalta, amelynek tartamát 1 év 7 hónapi börtönbüntetésben állapította meg. Megállapította továbbá, hogy a terhelt különös visszaeső és feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az összbüntetési ítélet, továbbá a városi bíróság 2. alatt jelzett ítélete ellen a korábbi feltételes szabadságot megszüntető, valamint a feltételes szabadságra bocsátást kizáró rendelkezése miatt emelt törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos.

I. A megyei bíróság büntetésvégrehajtási bírája az 1987. november 9. napján jogerőre emelkedett végzésével megszüntette a kerületi bíróság 1. alatt jelzett határozatával kiszabott 8 hónapi szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadságot. A terhelt ugyanis a szabadulását követően állandó munkaviszonyt nem létesített, rendszeresen, nyilvános helyen szeszes italt fogyasztott, és ezáltal megszegte a pártfogó felügyeletre vonatkozóan a feltételes szabadságra bocsátásakor előírt magatartási szabályokat;

A terhelt tehát az utóbbi rendelkezés folytán az 1987. november 30. és 1988. január 29. napja közötti időben teljes egészében letöltötte az 1. alatt jelzett ügyben kiszabott 8 hónapi szabadságvesztést, így a 2. alatt feltüntetett alapítélet 1988. június 16. napján történt meghozatalakor - végrehajtásra váró büntetésrész hiányában - nem volt törvényes alapja a Btk. 48. §-a (4) bekezdésében írt rendelkezés alkalmazásának, és ebből következően hiányoztak az összbüntetésbe foglalásnak a Btk. 92. §-ának (2) bekezdésében írt feltételei is.