A Fővárosi Törvényszék Pf.633576/2017/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 1. §, 4. §, 78. §, 163. §, 239. §, 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 2. §, 324. §, 325. §, 327. §, 328. §, 329. §, 348. §, 350. §, 360. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 46. §, 57. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 26. §, 28. §, 373. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bodor Krisztina, Haupt Egon, Póta Henriett

Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

43. Pf. 633.576/2017/4.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság dr. Balczó Gábor ügyvéd (fél címe 2.) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek a Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda (fél címe1.) által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2017. március 1-jén kelt 33. P. 90.992/2016/13. számú ítélete ellen a felperes által 14. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 7.000.000 (azaz hétmillió) Ft-ot, valamint annak 2006. november 28. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamatát, továbbá 666.750 (azaz hatszázhatvanhatezer-hétszázötven) Ft együttes első- és másodfokú perköltséget.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az állam javára külön felhívásra 980.000 (azaz kilencszáznyolcvanezer) Ft együttes kereseti és fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

2004. június 1-jén a felperes fia fél1 és a fél2 függő ügynök útján eljáró alperes (akkori nevén : ... Rt.) között ún. ... jelű, folyamatos díjfizetésű ... Plusz életbiztosítási szerződés jött létre (kötvényszám : ...). A befektetési egységekhez kötött életbiztosítás a biztosítóval szerződő félnek hozamot nem garantált, ugyanakkor megteremtette a lehetőségét a havi rendszerességű díjfizetésen túl korlátlan számú eseti egyszeri díj befizetésére, illetve a visszavásárlásra is.

fél1 2006. január 26-án 1,7 millió Ft, 2006. október 25-én 4 millió Ft, 2006. december 15-én 2,08 millió Ft-nak megfelelő Euró eseti befizetést eszközölt saját vagyona terhére (mindösszesen 7.780.000 Ft) ; 2006. október 25-én 5 millió Ft, 2006. november 28-án 2 millió Ft eseti befizetést eszközölt a felperes vagyona terhére (mindösszesen 7.000.000 Ft).

A 14.780.000 Ft-ot a függő ügynöknek adta át, aki fél1 és más személyek eseti befizetéseit saját javára használta fel, melyből kifolyólag büntetőeljárás indult ellene.

fél1 2009. szeptember 18-án polgári pert indított az alperessel szemben 14.780.000 Ft kártérítés iránt. A Fővárosi Bíróság a 2010. július 8-án kelt 4. P. 25.169/2009/10. számú ítéletével kötelezte az alperest 7.780.000 Ft és késedelmi kamatai megfizetésére az 1959. évi IV. törvény 350. § (2) bekezdése és 348. § (1) bekezdése alapján, meghaladóan azonban a keresetet elutasította, lényegében azon jogi indokolás mentén, hogy a függő ügynöknek átadott 7,78 millió Ft-on túli 7 millió Ft nem fél1 vagyona volt, így abból eredően őt kár sem érhette. Az ítélet ellen az alperes fellebbezéssel élt, fél1 pedig csatlakozó fellebbezéssel, melyhez mellékelte a 7 millió Ft tárgyában jelen per felperesével 2010. szeptember 29-én kötött engedményezési szerződést. A csatlakozó fellebbezés és melléklete 2010. november 19-én került benyújtásra a bíróságra, az alperes közvetlenül fél1 jogi képviselőjétől vette kézhez. Utóbb az alperes fellebbezését visszavonta, így az elsőfokú ítélet 2010. december 17-én jogerőre emelkedett.

A Győri Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2014. április 16-án kelt ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva fél2 mint I.r. vádlott bűnösségét állapította meg - egyebek mellett - 50 rb. ebből 43 rb. (köztük fél1-el szemben) folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntettében a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 373. § (1) bekezdése, (2) bekezdése bc) pontja, (5) bekezdése b) pontja alapján, halmazati büntetésül 9 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélve. fél1 magánfél 7 millió Ft kártérítés megfizetésére irányuló polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította.

2014. november 25-én fél1 perújítást kezdeményezett a Fővárosi Bíróság 4. P. 25.169/2009/10. számú jogerős ítélete ellen, kérelme azonban mint érdemi tárgyalásra alkalmatlan jogerősen elutasításra került.

2016. április 12-én a felperes és fél1 a 2010. szeptember 29-i keltű, 7 millió Ft követelés tárgyában kötött engedményezési szerződésüket felbontották.

Az elsőfokú bíróság ítéletével - a 7.000.000 Ft és törvényes késedelmi kamatai megfizetésére irányuló, 2016. május 17-én előterjesztett - keresetet elutasította és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 449.500 Ft perköltséget, valamint az állam javára külön felhívásra 420.000 Ft illetéket. Az ítélet Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban : Ptk.) 324. § (1) bekezdésén és 325. § (1) bekezdésén nyugvó jogi indokolása szerint a követelés 2006. november 28. napjától számítottan 5 év elteltével, 2011. november 28-án elévült, mert a felperes igényét nem érvényesítette, illetve az elévülés nem szakadt meg és nem is nyugodott.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt, kérve elsődlegesen annak megváltoztatása útján a keresetének történő helyt adást, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását. Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a követelés 2006. november 28-án vált esedékessé és 2011. november 28-án elévült.

Az elévülés tekintetében a Ptk. nem a személynek, hanem a követelésnek tulajdonít jelentőséget. A felperes a követelést fél1ra engedményezte, ezzel a régi jogosult (felperes) helyébe új jogosult (fél1) lépett, kire minden jog átszállt (Ptk. 328. § (1) bekezdés, 329. § (1) bekezdés). A követelést - az engedményezés 2010. április 12-i megszűnéséig - kizárólag fél1 érvényesíthette. fél1 követelés érvényesítésére tett intézkedései az elévülést megszakították és az elévülés újból megkezdődött (Ptk. 327. § (1)-(2) bekezdés). A polgári per megindításával fél1 az elévülést megszakította 2010-ben, ahogy utóbb a perújítás iránti kérelmével is 2014-ben.