870/B/1997. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 95. § (4) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozó a felsőoktatásról szóló módosított 1993. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Ftv.) 95. § (4) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítását és visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint ugyanis a záróvizsgára bocsátás egyik feltételeként előírt "nyelvismeret megszerzésének igazolása" ellentétben áll az Alkotmánynak az ifjúság érdekei védelméről szóló 16. §-ával, valamint az Alkotmány 70/G. § (1) bekezdésében foglalt tanszabadság elvével.

Az Ftv. 95. § (4) bekezdése értelmében: "A záróvizsgára bocsátás feltétele: a) a tantervben előírt vizsgák eredményes letétele és más tanulmányi követelmények teljesítése, vagy az előírt kreditértékek megszerzése, b) az intézmény által előírt nyelvismeret megszerzésének igazolása."

Az indítványozó szerint "nyilvánvaló az, hogy egyetemi, főiskolai oklevél megszerzéséhez nem fűzhető többletkövetelményként - a tanszabadság elvét megsértve - az, hogy nyelvvizsga-bizonyítvánnyal is rendelkezzenek a felsőoktatásban részt vevők." Felfogása szerint a tantervben előírt vizsgák eredményes letételét követően a felsőoktatási intézmény a hallgatót köteles záróvizsgára bocsátani, s amennyiben a követelményeknek ott is megfelelt - a nyelvvizsga hiánya miatt - a diploma kiadását tőle jogszerűen nem tagadhatja meg.

2. Az Alkotmánybíróság - az indítványban foglaltakkal kapcsolatos szakmai álláspontja megismerése céljából - megkereste a művelődési és közoktatási minisztert, valamint a Magyar Rektori Konferencia elnökét.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Ftv. 86. §-a értelmében a felsőoktatási intézményben megszerezhető végzettség, illetőleg a szakképesítés szakmai követelményeit a képesítési követelmények határozzák meg. Az alapképzésben és a szakirányú továbbképzésben a képesítési követelmények szakok szerint tartalmazzák a képzési cél meghatározását, az oktatandó főbb tanulmányi területeket és ezek arányait, a képzési időt félévekben meghatározva, a legkisebb teljesítményt összóraszámban, illetve kreditben vagy egyéb megfelelő számítási módban meghatározva, a szigorlati tárgyakat, a záróvizsga típusait, tárgyait, eredményének kiszámítási módját, a szakdolgozat, diplomamunka követelményeit, a végzettség szintjét, a szakképzettséget és a hozzájuk kapcsolódó cím megnevezését, továbbá a szak (szakterület) szempontjából lényeges más rendelkezéseket.

Az Ftv. 95. § (4) bekezdésének b) pontja a záróvizsgára bocsátás feltételeként az idegennyelv-tudás igazolását is előírja. A nyelvismerettel kapcsolatos további feltételek meghatározása (pl. a záróvizsgára bocsátás feltételeként elfogadott idegen nyelvek meghatározása, azok tantervi oktatása stb.) - az Ftv. 87. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel - a felsőoktatási intézmény önálló szabályozási jogkörébe tartozik. A felsőoktatási intézmények tehát a jogszabályba foglalt képesítési követelményeket - saját jogkörüket gyakorolva - konkretizálják, tevékenységük jogszerűségét az illetékes miniszter törvényességi felügyeleti jogköre biztosítja.

2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint e jogszabályi követelmények alkotmányossági szempontból sem vitathatók eredménnyel. Az Alkotmánybíróság nem tartja megalapozottnak az indítványozó azon észrevételeit, mely szerint a záróvizsgára bocsátás egyik feltételeként előírt "nyelvismeret megszerzésének igazolása" az Alkotmánynak az ifjúság érdekei védelméről szóló 16. §-ába, valamint a tanszabadság elvéről szóló 70/G. § (1) bekezdésébe ütközik.

2.1. Az Alkotmány 16. §-a értelmében: "A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit." Az Ftv. 7. §-a a felsőoktatási intézmények feladatai közé sorolja a hallgatók értelmiségi létre való felkészítését, az idegen nyelvi ismeretek fejlesztését, az Ftv. 87. § (2) bekezdése pedig a felsőoktatási tantervek és képzési programok összeállításánál kötelező erővel írja elő az intézmények számára a nemzetközi normák, szokások figyelembevételét. Az e célok, feladatok valóra váltását szolgáló idegennyelv-tudás követelménye nyilvánvalóan összhangban áll az ifjúság érdekeivel, illetve azt kifejezetten szolgálja is. Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint az Ftv. vizsgált rendelkezése nem ütközik az Alkotmány 16. §-ában foglalt elvekbe.

2.2. Az Alkotmány 70/G. § (1) bekezdése szerint: "A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos és művészeti élet szabadságát, a tanszabadságot és a tanítás szabadságát." Az indítványozó az Alkotmány sérelmét az Ftv. 95. § (4) bekezdése tekintetében abban látja, hogy "... az állam nem avatkozhat be ilyen módon a tanszabadság elvébe, ill. a magánszemélyek autonómiájába."

A tanszabadság joga tartalmilag egyaránt magában foglalja a tanulás és a tanítás szabadságát, azonban egyiket sem abszolút jellegű, korlátozhatatlan jogként. A tanulás szabadságát az állam a felsőoktatás területén az egyes, általa fenntartott vagy támogatott oktatási intézményekbe való bejutás lehetőségének biztosításával, pozitív módon határozza meg. Ugyanakkor az állam joga annak meghatározása is, hogy a társadalom szempontjából mely képességek fejlesztése szükséges állami eszközökből a felsőoktatás keretében. A felsőfokú oktatásban való részvétel nem kötelező jellegű, arra mindenki a feltételek szabad mérlegelését követően, önállóan vállalkozhat.

A tanítás szabadsága megnyilvánulhat egyéni és intézményi formában, az utóbbi körbe tartozik a felsőoktatási intézmények tevékenysége. Az Ftv. a tanítás szabadságának érdekében nagyfokú autonómiát (törvény által garantált önkormányzati jogokat) ad a felsőoktatási intézmények számára. Az Ftv. 64. §-a szerint a felsőoktatási intézmény dönt minden olyan intézményi ügyben, amelyet törvény vagy felhatalmazása alapján más jogszabály nem utal állami vagy helyi önkormányzati hatáskörbe. Ez az autonómia azonban nem korlátlan, az állam törvénnyel vagy törvényi felhatalmazás alapján kibocsátott más jogszabályokkal, azt közérdekből - például a felsőoktatás egységesítése, az oklevél kibocsátásának alapjául szolgáló képzés alapkövetelményeinek biztosítása érdekében - korlátozhatja és korlátozza is.

Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint az Ftv. vizsgált rendelkezése és az Alkotmány 70/G. §-a között nincs alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggés.

3. Az Ftv. 82. §-a értelmében: "Minden magyar állampolgárnak joga van - a 83. § keretei között - az általa választott felsőoktatási intézményben és szakon felsőfokú tanulmányokat folytatni." A 83. § (4) bekezdése szerint: "A felsőoktatási intézmények az intézményben folyó képzésről rendszeres tájékoztatást adnak, a felvételi követelményeket pedig évente, megfelelő időben közzéteszik." Azt, hogy egy adott intézményben mit kell tanulniuk a hallgatóknak, alapvetően a képesítési követelmények határozzák meg, a tantervek, tananyagok és képzési programok megállapítása pedig - az egyetemi autonómia részeként - az adott intézmény hatáskörébe tartozik. Ez a közzétételi kötelezettség a biztosítéka annak, hogy a felvételt kérő személyek az adott intézmény tanulmányi és vizsgaszabályzatát is megismerjék, amely konkretizálja az Ftv.-ben előírt záróvizsgára bocsátás feltételeit (tantárgyakat, nyelvismeretet stb.), és így élni tudjanak a tanszabadságból levezethető iskolaválasztási jogukkal.

4. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Ftv. 95. § (4) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés alkotmányellenessége nem állapítható meg.

Budapest, 1999. szeptember 28.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró