A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21394/2012/4. számú határozata közérdekű adat kiadása tárgyában. [2009. évi CLV. törvény (Mavtv.) 6. §, 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 27. §] Bírók: Kincses Attila, Kisbán Tamás, Kizmanné dr. Oszkó Marianne

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.21.394/2012/4.

A Fővárosi Ítélőtábla dr. Gáli Csaba János ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek, ... kormánytisztviselő által képviselt Külügyminisztérium (1027 Budapest, Bem rakpart 47.) alperes ellen, közérdekű adat kiadása iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék 2012. május 30. napján meghozott, 19.P.21.414/2012/4. számú ítélete ellen az alperes részéről 5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A felperes keresetében kérte az alperes kötelezését az állományába tartozó kormánytisztviselőknek a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 179. §-ában meghatározott adatainak kiadására.

Álláspontja szerint minden egyes kormánytisztviselőnek a törvényben meghatározott adatai közérdekből nyilvánosak, így az adatok összessége is ugyanilyen minőségű adat. Egy adatbázis kérése és kiadása új adatminőséget nem hoz létre, ezért erre hivatkozással nem lehet akadály a közérdekű adat kiadása. Álláspontja szerint az alperesnek nyilvánvalóan rendelkezésére állnak az adatok a személyi adatbázisában, ezek pedig a jogszabály alapján nyilvánosak. Hivatkozott arra is, hogy kizárólag olyan személyek adatainak kiadását kérik, akik kormánytisztviselőként a minisztérium feladat- és hatáskörében járnak el.

Az alperes a kereset elutasítását indítványozta.

Álláspontja szerint, a felperes kérelmének teljesítése azt jelentené, hogy a minisztérium teljes személyi állományának adatai egy összesített adatbázisban nyilvánosságra kerülnek. A felperes által hivatkozott jogalkotói cél ugyanakkor arra irányult, hogy egyedi esetekben adott feladat és hatáskörben eljáró kormánytisztviselők adatainak megismerésére legyen lehetőség. A jogszabályi előírás nem jelenti azt, hogy a közfeladatot ellátó szerv teljes személyi állományának adatait összesített módon adatállományként kellene nyilvánosságra hozni. A jogszabályok nem közérdekből nyilvános adatállományról, hanem közérdekből nyilvános adatról rendelkeznek. A kérdéses adatokat az államigazgatási szervnél vezetett közszolgálati alapnyilvántartás tartalmazza. Jogszabály azonban pontosan meghatározza, hogy ebből a nyilvántartásból összesített adatok kinek, s milyen feltételek mellett és milyen célból adhatók át. Több esetben előírás van arra is, hogy az összesített adatokat csak személyazonosításra alkalmatlan módon szabad átadni. Álláspontja szerint kimondottan jogszabálysértő lenne a közszolgálati alapnyilvántartástól eltérő új adatbázis készítése, adatoknak új adatbázisba történő rendezése. A felperes által kért adatbázist nem tudja rendelkezésre bocsátani, mert ilyennel nem rendelkezik és jogszabályi kötelezettség sincs arra, hogy ilyet a felperes kérelmére létrehozzon. Ennek összeállítása egyébként is aránytalanul nagy munkaterhet és költséget jelentene számára és ilyen költségek viselésére nem kötelezhető.

Kifejtette, hogy a közérdekből nyilvános adat fogalma valamely konkrét ügyhöz, valamint közfeladatot ellátó szerv nevében eljáró valamely személy, valamely konkrét tevékenységéhez kötődik. A közérdekből nyilvános adat kategóriáját a jogalkalmazás során nem lehet kiterjesztően értelmezni és az adott közfeladatot ellátó szerv teljes személyi állományára vonatkozó adatokra kiterjesztően értelmezni.

Álláspontja szerint a felperes által kért adatok összesítése új adatminőséget hozna létre, melynek nyilvánosságra kerülése diplomáciai és nemzetbiztonsági érdeket sértene. Köztudomású tény, hogy az ország diplomáciai szolgálatának személyi állománya ellenérdekű külföldi titkosszolgálati tevékenység célpontját képezi. Az összesített adatokat a külföldi titkosszolgálatok szűrő, kutató munkájuk során offenzív és defenzív célokra egyaránt felhasználnák.

Az elsőfokú bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül elektronikus úton szolgáltassa ki a felperes részére a Külügyminisztérium állományába tartozó kormánytisztviselőknek a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 179. §-ában meghatározott adatait.

Megállapította, hogy az eljárás illetékmentessége folytán a le nem rótt kereseti illetéket a Magyar Állam viseli.

Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette Magyarország Alaptörvénye Alapvetésének B) cikkének (1) bekezdését, a Szabadság és Felelősség fejezet I. cikkének (1) és (3) bekezdését, VI. cikkének (2)-(3) bekezdését, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 1. §-át, 2. § (1) bekezdését, 3. § 2, 5, 6. pontjait, 26. § (1)-(2) bekezdését, 27. § (1)-(2) bekezdését, 28. § (1), (3) bekezdését, 29. § (1), (2), (3), (4) bekezdéseit, 30. § (1), (2), (3), (5) bekezdéseit, 31. § (1), (2), (3) bekezdését, 55. § (1) bekezdésének b) pontját, 58. § (3), (5), (7) bekezdéseit, a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (Kttv.) 178. § (1), (2), (3) bekezdéseit, 179. §-át, 180. § (1)-(2) bekezdését.

Az elsőfokú bíróság az összes körülmény mérlegelésével arra a következtetésre jutott, hogy a felperes igénye megalapozott. Kifejtette, hogy a bizonyításra kötelezett alperes egyetlen, az Infotv. 27. § (1) és (2) bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezés bekövetkezését sem bizonyította. Nem igazolta azt, hogy a kért adatok bármilyen módon minősített adatnak minősülnének, vagy tekintetükben a nyilvánosságot külön törvény az adatfajták meghatározásával külügyi kapcsolatokra, nemzetközi szervezetekkel való kapcsolatra tekintettel korlátozta volna.

Ezzel szemben a Kttv. 179. §-a deklarálja a kormánytisztviselők ott felsorolt személyes adatainak közérdekből nyilvános adattá minősítését.

Mindezekből arra következtetett, hogy nem észlelhető olyan korlátozó törvényi rendelkezés, mely a kért adatok kiszolgáltatását megtiltaná.

Rámutatott, hogy a kért adatok ténylegesen a személynyilvántartásban fellelhetők és abban az esetben, ha az adatok személyenként egyenként kiadhatók, akkor nincs korlátozó rendelkezés arra sem, hogy akár egyenként, a kormánytisztviselők valamennyi közérdekből nyilvános személyes adatát ki lehessen adni.

A nemzetbiztonsági vagy külügyi biztonsági szempontból érzékeny adatok tekintetében úgy foglalt állást, hogy azok minősítése kezdeményezhető, de minősítés hiányában a kiadásnak nincs akadálya.

Utalt arra is, hogy abban az esetben, ha a Kttv. nem volt figyelemmel a Külügyminisztérium speciális sajátosságaira, önmagában az alperesi hivatkozás nem szolgálhat a felperesi jogérvényesítés korlátozására.

Tekintettel arra, hogy az alperes perköltséget nem igényelt, arról az elsőfokú bíróság külön nem határozott.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását.