3326/2019. (XI. 26.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
1. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 869. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Kúria Bfv.II.513/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz, melyben a Kúria 2019. május 16-án meghozott Bfv.II.513/2019/2. számú végzése, a Zalaegerszegi Megyei Bíróság 2011. január 21-én meghozott Bf.548/2010/7. számú ítélete, és a Zalaegerszegi Városi Bíróság 2010. szeptember 7-én meghozott 17.B.806/2009/88. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott ítéletek ellentétesek az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével. Az indítványozó indítványa kiegészítésében az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 869. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is indítványozta, álláspontja szerint ugyanis a támadott rendelkezés ellentétes az Alaptörvény XV. cikk (1) és XXVIII. cikk (1) bekezdésével.
[2] Az indítványozó alkotmányjogi panaszában kifejtette, hogy ügyében - figyelemmel az Alkotmánybíróság 21/2016. (XI. 30.) AB határozatában megállapított alkotmányos követelményre - másodfokon kizárt bíró járt el, ami ellentétes az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részét képező pártatlanság követelményével. A támadott jogszabályi rendelkezés - mely szerint a "14. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazása során a törvényszék másodfokú tanácsának tagjaként eljáró bíró a 2016. november 30. után indult büntetőeljárásokban minősül kizártnak" - pedig lehetővé teszi, hogy egy meghatározott idősávban az alkotmányos követelménnyel ellentétben szintén eljárhasson a kizárt bíró, ami a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogon túl a törvény előtti egyenlőség követelményével is ellentétes.
[3] 2. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 50. § (1) bekezdése és az Ügyrend 5. § (1) bekezdése alapján tanácsban jár el az ügyben. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság először az alkotmányjogi panasz befogadásáról dönt, melynek során az eljáró tanács vizsgálja, hogy az indítvány megfelel-e az alkotmányjogi panasz befogadhatóságára vonatkozó törvényi követelményeknek.
[4] 2.1. Az indítványozó az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján a Be. 869. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta, álláspontja szerint ugyanis a támadott rendelkezés ellentétes az Alaptörvény XV. cikk (1) és XXVIII. cikk (1) bekezdésével. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján ugyanakkor kizárólag akkor lehet alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz fordulni, ha az ügyben folytatott bírósági eljárásban alkalmaztak alaptörvény-ellenes jogszabályt, a konkrét felülvizsgálati eljárásban ugyanakkor erre nem került sor. A Kúria döntését a Be. 652. § (6) bekezdésére alapozta, mely szerint minden jogosult csak egyszer nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 649. § (3)-(5) bekezdésén alapul, azonban a felülvizsgálati indítványban utóbbiakra nem hivatkoztak. A Be. 656. § (4) bekezdése szerint pedig az ugyanazon jogosult által ismételten előterjesztett, illetve az azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítványt a Kúria érdemi indokolás nélkül elutasíthatja. Megállapítható tehát, hogy az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezést nem alkalmazták, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította.
[5] 2.2. Az Abtv. 52. §-a szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, mely értelmében az indítványozónak többek között meg kell indokolnia, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az indítványozó azonban hiánypótlási felhívást követően sem indokolta meg, hogy a sérelmezett kúriai végzés - mely az ismételt felülvizsgálati indítványt, benyújtásának törvényi kizártságára hivatkozással [Be. 652. § (6) bekezdés, 656. § (4) bekezdés] - miért ellentétes a tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal. Az indítványozó a kúriai döntéssel összefüggésben arra hivatkozott, hogy az figyelmen kívül hagyta a bírák kizárásával kapcsolatos érveit és az Alkotmánybíróság gyakorlatát, amely azonban a felülvizsgálati eljárás érdemére tartozó kérdés, nem terjesztett elő ugyanakkor érvelést azzal összefüggésben, hogy a Kúria által felhívott törvényi rendelkezések ellenére miért volt alapjogsértő, hogy eleve le sem folytatták a felülvizsgálatot. Tekintettel arra, hogy mindezek alapján nincs lehetőség a kúriai döntés érdemi vizsgálatára, ezért az Alkotmánybíróság vizsgálata nem terjedhet ki az alsóbb fokú bíróságok döntésének vizsgálatára sem, azok jogerejét ugyanis a kúriai döntés nem érintette. Ebből fakadóan elkésettnek minősül Zalaegerszegi Megyei Bíróság 2011. január 21-én meghozott és jogerőssé vált Bf.548/2010/7. számú ítéletével szembeni alkotmányjogi panasz.
[6] 3. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés d) és h) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
Budapest, 2019. november 12.
Dr. Varga Zs. András s. k.,
tanácsvezető, előadó alkotmánybíró
Dr. Horváth Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schanda Balázs s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1084/2019.