BH 1993.6.358 A kitagadási ok meglétét az köteles bizonyítani, aki a kitagadásra hivatkozva örökölni kíván [Ptk. 662. §., 663. § (1) bek.].

Az örökhagyó és lánya, a felperes között a közös tulajdonukban álló ingatlannal kapcsolatban felmerült vita miatt a viszony megromlott, és a felperes 1988-ban jognyilatkozat pótlása iránt pert is indított az örökhagyó ellen; ezt követően a kapcsolatuk teljesen megszakadt.

Az örökhagyó az 1988. augusztus 29-én kelt közvégrendeletében minden vagyona örököséül fiát és annak házastársát, az alpereseket nevezte meg; egyben a felperest az öröklésből kitagadta. A kitagadás okaként a végrendelet a következőket tartalmazza: "Lányom... velem szemben nagyon rosszul viselkedik, tolvajnak nevez, leköpköd, volt, amikor már az ablakot rám törte, egyébként vele perben is vagyok, mert a telkemre épített és emiatt per van. Amiatt is van per, mivel ő gázt akar a lakásába bevezetni, én pedig azt az én ingatlanomon keresztül nem engedem".

Az örökhagyó 1989. augusztus 19-én meghalt. A hagyatéki eljárásban a közjegyző a hagyatékot - egyebek mellett egy ingatlan 1/2 részét - a végrendelet alapján az alperesnek adta át.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a kitagadás érvénytelen, ezért őt a kötelesrész megilleti. Elismerte, hogy az örökhagyó ellen a közös tulajdonukban álló ingatlanra történt ráépítéssel és a gázbevezetéssel kapcsolatos jogvita miatt pert indított, s ezt követően a kapcsolatuk megszakadt, ezért az örökhagyót betegségében sem látogatta. Tagadta azonban, hogy az örökhagyóval szemben a végrendeletben felsorolt cselekményeket elkövette volna. Kérte, hogy a bíróság a köteles részét természetben a hagyatékhoz tartozó ingatlanilletőségből adja ki számára.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték, és állították hogy az örökhagyó a közte és a felperes között hosszú ideje fennálló rossz viszony miatt jutott arra az elhatározásra, hogy a javukra végrendelkezzék, és a felperest kitagadta. Egyben - arra az esetre, ha a bíróság a felperes keresetének helyt adna - hagyatéki hitelezői igényt érvényesítettek az örökhagyó részére egy évig nyújtott ápolás és gondozás ellenértéke fejében.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Álláspontja szerint a végrendelet szerinti felperesi magatartás a Ptk. 663. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott kitagadási oknak minősül. Ezzel kapcsolatban a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a végrendeletben megjelölt kitagadási okok nem állnak fenn. A felperes azonban a kitagadási okokkal szemben állítását nem tudta bizonyítani. A kihallgatott K. B.-né és SZ. S. érdektelen tanúk vallomása szerint az örökhagyó és a felperes között nem volt jó a kapcsolat, a felperes az örökhagyót kórházi kezelése alatt nem látogatta, nem volt a segítségére. R. J.-né tanú előadta, hogy az örökhagyó részére a mentőket is ő hívta ki. B. J. tanú ugyancsak tudott az örökhagyó és a felperes közti megromlott viszonyról. Az örökhagyó testvére pedig vallotta, hogy a felperes rosszul bánt az örökhagyóval, csúfolta, tolvajnak nevezte, a gyerekeit tiltotta tőle. Egyedül a felperes házastársa, K. I. tagadta, hogy a végrendeletben megjelölt tények a valóságnak megfelelnének, ugyanakkor e tanú is elismerte, hogy az örökhagyót a kórházban nem látogatták. "A meghallgatott tanúk tehát a felperes állítását nem támasztották alá.... A felperes azon magatartása, hogy az idős, beteg édesanyja részére a szükséges tartást, gondozást nem nyújtotta, betegségében magára hagyta, vele a kapcsolatot - annak ellenére, hogy közös udvarban laktak - nem tartotta, nem látogatta, a társadalmi felfogás szerint súlyos bűncselekménynek minősül, mely alapján a kitagadásnak helye van. "

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság az ítélet indokolásában kiemelte, hogy a szülő vonatkozásában kitagadásnak minősül olyan cselekmény is, amely a bűntett szintjét nem éri el; a cselekmény súlyát a családjogi vonatkozásban kell elbírálni. "Igazolt a perben, hogy a felperes kifogásolhatóan viselkedett az édesanyjával, sértegette öt, bárányfejűnek és tolvajnak nevezte, kiabált és veszekedett vele az utcán, tiltotta tőle a gyermekeit. Ha a felperesnek valamilyen problémája akadt, azt az édesanyján vezette le. Az ablakot is rátörte az örökhagyóra. A végrendeletben kifogásolt magatartások közül egyedül arra nem terjedt ki a tanúk nyilatkozata, mely szerint a felperes leköpte volna az örökhagyót. "Mindez pedig olyan súlyos bűncselekménynek tekintendő, amely alkalmas a kitagadásra. Ugyanakkor megállapította a másodfokú bíróság, hogy a felperes a közös tulajdonban álló ingatlannal kapcsolatban jogos igénye miatt indított pert, "nem élt vissza jogaival, a perindítás nem volt öncélú". Ez a felperesi magatartás tehát "önmagában nem valósít meg olyan tiszteletlen magatartást, amely mint súlyos bűncselekmény a kitagadás alapjául szolgálhatna".