A Kúria Pfv.20852/2014/6. számú precedensképes határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 559. §, 2009. évi LXII. törvény (Gfbt.) 12. §] Bírók: Madarász Anna, Molnár Ambrus, Szűcs József

A határozat elvi tartalma:

A károsult súlyos vezetéstechnikai hibájából eredő kárért a balesetben részes másik jármű vezetője, a biztosított nem tehető felelőssé, így az ebből eredő kárt a felelősségbiztosító nem köteles megtéríteni.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.V.20.852/2014/6.

A Kúria a Sipos Balázs Tihamér Ügyvédi Iroda ( ügyintéző: dr. Sipos Balázs Tihamér ügyvéd) által képviselt felperesnek a Havasi és Karczub Ügyvédi Irododa (ügyintéző: dr. Havasi Karolin ügyvéd) által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 3.P.87.875/2012. szám alatt megindított és a Fővárosi Törvényszék 2014. március 5. napján meghozott 73.Pf.640.701/2013/4. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes 2014. május 15. napján 36. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

Ítéletet:

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 75.000 (hetvenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint térítsen meg az államnak felhívásra 318.900 (háromszáztizennyolcezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felperes 2011. október 24. napján előterjesztett, utóbb felemelt keresetében 3.768.190 forint, ennek 2011. március 25. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy 2011. március 25. napján a késő esti időben belterületén közlekedett a személygépkocsival. A.... úton a ...útra vezető körforgalomra történő ráhajtás során az alperes által biztosított jármű vezetője az elsőbbségadás kötelező közúti jelzés ellenére a felperesnek nem adta meg az elsőbbséget, és a gépkocsijával a balról érkező felperes által vezetett járműbe ütközött, ami ennek következtében megsérült. Az illetékes hatóság a balesetet okozó másik jármű vezetőjét közúti közlekedés rendjének megzavarása szabálysértés elkövetése miatt elmarasztalta. A felperes a káreseményt az alperesnek bejelentette, de az alperes a teljesítést megtagadta. Keresetét a Ptk. 346. § (1), 339. § (1), 355. § (1), (2) bekezdésére és a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításról szóló 2009. évi LXII. törvényre alapozta. A járművön két okból következett be sérülés: az elsődleges ütközés miatt a jobb első ajtó sérült meg, majd ezt követően a felperes a körforgalom szélén lévő oszlopnak ütközött, melytől a jármű eleje, a lökhárító, a rendszámtábla, a hűtőrács, a motorháztető és a belső alkatrészek sérültek meg. A jármű német casco biztosítója a javítási költséget és az értékcsökkenést nem térítette meg.

Az alperes a kereset elutasítását kérte vitatva annak mind a jogalapját, mind az összegszerűségét. A jogalapot azért vitatta, mert a jármű sérülései - melyeket a kárfelvétel során rögzítettek - a baleseti szituációval nem azonosíthatók. A baleset a felperes által előadott módon nem történhetett meg. Vitatta, hogy a felperes által megjelölt sérülések a bekövetkezett balesettel okozati összefüggésben állnának. Az összegszerűséget illetően pedig nem látta megállapíthatónak, hogy az igény pontosan mire vonatkozik. A felperes által csatolt számla alapján nem ellenőrizhető, hogy a felperes mely tételeket érvényesíti. Vitatta, hogy a javítás ténylegesen megtörtént, és ha megtörtént, az a csatolt számla szerinti módon volt. A felperes a számlában írt fizetést nem teljesítette. A kárbejelentés az állítólagos javítás után hónapokkal történt. A szakértői vélemény alapján előadta, hogy a másodlagos ütközésből eredő károkért az alperes által biztosított gépjármű vezetője nem tehető felelőssé, a felperes által előadott erőteljes jobbra kormányzás a 30 km/h melletti sebességnél teljesen életszerűtlen. A kárbejelentés időpontjára tekintettel külön is vitatta a 2011. augusztus 16. napja előtti időszakra vonatkozó késedelmi kamat iránti igényt.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2013. szeptember 27. napján meghozott 3.P.87.875/2012/31. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 3.768.190 forintot, ezen összeg után 2011. május 25. napjától a kifizetés napjáig számított, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot, valamint 407.118 forint perköltséget. Kötelezte az alperest, hogy Magyar Állam javára fizessen meg külön felhívásra a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt 226.080 forint eljárási illetéket.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a Ptk. 339. § (1), 346. § (1), 355. § (4), 559. § (1) bekezdései és a 2009. évi LXII. törvény 12., 27. §-a és 28. § (1) bekezdése keretében vizsgálta. Megállapította, hogy a károkozó gépkocsinak a baleset idején az alperesnél volt kötelező gépjármű-felelősségbiztosítása. A biztosítás kiterjedt a felelősség kérdésének vizsgálatára és azoknak a megalapozott kártérítési igényeknek a kielégítésére, amelyeket a biztosított személyekkel szemben a biztosítási szerződésben megjelölt gépjármű üzemeltetése során okozott károk miatt támasztanak. Megállapította, a felperesnek kellett bizonyítania azt, hogy a baleset következtében a gépkocsija megsérült, és őt terhelte a javítási költség bizonyítása is. Az elsőfokú bíróság tanúként hallgatta ki azt a személyt, aki a baleset idején a felperes utasa volt, és aki elmondta, hogy a baleset 2011. március 25-én a késő esti órákban következett be egy körforgalomban. A felperes járműve már a körforgalomban haladt, amikor az oldalának ütközött a károkozó gépjármű. Az ütközés következtében az autójuk megcsúszott, és egy oszlopnak csapódott. A gépkocsi javítását a tanú végezte el. Ugyancsak tanúként hallgatta ki a másik jármű vezetőjét, aki azt adta elő, hogy a körforgalomban a koccanást az előzte meg, hogy úgy látta, a másik jármű vezetője villantott neki, ezért haladt tovább. A szabálysértési eljárás során is kihallgatták, és a történéseket egyezően adta elő, mint tette azt a per során. Az elsőfokú bíróság megállapította tehát, hogy a két jármű ütközése bekövetkezett. Az alperes vitatta a javítási költséget és azt, hogy a felperes járművének sérülése az ütközésből származott. A kirendelt szakértő megállapította, hogy nem áll rendelkezésre olyan adat, amely kizárná a két gépjármű ütközését a baleseti helyszínen a felek által leírt szituációban. Azt is megállapította, hogy a felperes gépkocsijának oszlophoz ütközése a vezető jelentős irracionális beavatkozásakor következhetett be. Az elsődleges ütközésből származó sérülések javítási költségét 579.416 forintban, a másodlagos ütközésből származókét pedig 3.188.774 forintban határozta meg. Az elsőfokú bíróság szerint a másodlagos ütközés is okozati összefüggésben áll az alperes által biztosított autót vezető személy felróható magatartásával, mert ha megadja a felperesnek az elsőbbséget, a másodlagos ütközés sem következik be. Az alperest tehát a teljes kár megtérítésére kötelezte.