A Tatabányai Törvényszék Kf.27002/2016/3. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 221. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 46. §, 62. §, 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 13. §, 2013. évi CXXII. törvény (Földforgalmi törvény) 18. §, 23. §] Bírók: Bartus Erika, Pomogyiné dr. Gál Gabriella, Zemplényiné dr. Tamás Mária

Tatabányai Törvényszék

A Tatabányai Törvényszék, mint másodfokú bíróság dr. Fodor János ügyvéd (.........................................) által képviselt ............................... (...............................) felperesnek - dr. Katics Zsuzsanna meghatalmazott (................................) által képviselt .............................................................. (................................) alperessel szemben közigazgatási határozat felülvizsgálata tárgyában indított perében a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2016. január hó 12. napján meghozott ..K......./..../.. számú ítéletével szemben a felperes által 6. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, az alperes 2015. év szeptember hó 16. napján kelt ....../..... számú határozatát hatályon kívül helyezi, az alperest új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítja.

A törvényszék kötelezi az alperes, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen felperesnek 31.750,- (azaz Harmincegyezer-hétszázötven) forint együttes első- másodfokú perköltséget.

A törvényszék megállapítja, az eljárás során felmerült 30.000,- (azaz Harmincezer) forint elsőfokú és a 24.000,- (azaz Huszonnégyezer) forint másodfokú illeték az Állam terhén marad.

Az ítélettel szemben fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította és megállapította, hogy az eljárás során felmerült költségeket a felek maguk kötelesek viselni.

Az ítélettel szemben a törvényben nyitva álló határidőn belül a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperes ...../..... számú határozatának megváltoztatását és az általa kötött adásvételi szerződés jóváhagyásának megállapítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperes ...../..... számú határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új, az általa megkötött adásvételi szerződést jóváhagyó határozat meghozatalára utasítását, továbbá első- és másodfokú perköltségének megtérítését kérte.

Fellebbezésének indokolásában sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében sem a keresetet, sem a peres eljárás tartama alatt előterjesztett előkészítő iratát (2015. december 10.), az abban foglalt érdemi jogi álláspontját nem ismertette, indokolási kötelezettségének a körben nem tett eleget, hogy kifejtse, miért nem találta megalapozottnak jogi érveit, mindezzel megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdésének rendelkezéseit.

Az ügy érdemét érintően arra hivatkozott, hogy az alperesi határozat a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (Fftv.) 18. § (3) bekezdését félreértelmezi, illetve az Fftv. 23. § (1) bekezdés c) pontjának cc) alpontjára hivatkozással pedig az adásvételi szerződés jóváhagyását nem tagadhatta volna meg. Hangsúlyozta, amennyiben az alperes érvelését kellene irányadónak tekinteni az Fftv. 18. § (3) bekezdéséhez kapcsolódóan, az azt eredményezné, hogy a tulajdonostárs - élve a törvényben biztosított elővásárlási jogával - meg tudná szerezni a föld tulajdoni hányadát, ha a másik tulajdonostársa azt nem neki, hanem - a Magyar Államon kívül más - harmadik személynek kívánná eladni, viszont nem illetné meg ez a jogi pozíció, amennyiben kifejezetten vele kívánna szerződést kötni, vagyis ő szerepelne vevőként az adásvételi szerződésben, mert ebben az esetben őt megelőznék az Fftv. 18. § (2) bekezdésében felsorolt elővásárlásra jogosultak. Előkészítő irataiban rámutatott, az Fftv. 18-20. §-aihoz fűzött indokolás egyenesen kimondja, hogy a "tulajdonközösségek megszüntetése (...) támogatandó cél". Az alperesi határozat álláspontja egyértelműen a tulajdonostársat hátrasoroló jogértelmezés, amely a fenti támogatandó céllal teljesen szemben áll. Nem értelmezhető úgy a törvény, hogy a földműves tulajdonostárs, bár megelőz más elővásárlási jogosultakat, de amennyiben maga vásárolna, úgy ez a törvényi rendelkezés már nem érvényesülhet.

Hivatkozott a 2013. évi V. törvény (Ptk.) 5:81 § (1) bekezdés rendelkezésire is, amely biztosítja a tulajdonostárs tulajdoni hányadára a többi tulajdonostárs harmadik személlyel szembeni elővásárlási jogát. A helyes jogértelmezés szerint az Fftv. 18. § (3) bekezdése azért szabályozza a "harmadik személy javára történő" eladást, mert a törvény így kompatibilis a Ptk. rendelkezésével. Ebből következik az is, hogy az Fftv. 18. § (3) bekezdésében a tulajdonostárs vásárlásának szabályozása a Ptk. hivatkozott rendelkezése folytán felesleges is lenne, hiszen egyértelmű, hogy a tulajdonostárs elővásárlási joga csak harmadik személlyel szemben áll fent. Így összegezhető, hogy az alperes és az elsőfokú bíróság értelmezése az Fftv. 18. § (3) bekezdését illetően logikátlan és a jogalkotó szándékával egyértelműen ellentétes eredményre vezet.

Az Fftv. 23. § (1) bekezdés c) pontjának cc) alpontja alapján jogszabálysértő az adásvételi szerződés jóváhagyásának a megtagadása, ugyanis ez a jogszabályhely az elfogadó jognyilatkozat hibájáról szól, ilyen jognyilatkozat jelen ügyben nincs. Rámutatott, az alperes sem állítja, hogy a fenti jogszabályhely jelen ügyben alkalmazható lenne, azonban úgy foglalt állást, hogy ha a"vevő követi el ezt a hibát, hasonló jogkövetkezményt kell alkalmazni". Ezzel az alperes egy teljesen új elutasítási okot alkotott.

Az alperes szóban előterjesztett fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte, perköltségigényt nem érvényesített. Hangsúlyozta, az alperes jogalkalmazó, az Fftv. 18. § (3) bekezdése az eljárások során sok problémás kérdést vetett fel. Azt emelte ki, hogy a korábbi törvényi szabályozás, amely 2014. március hó 01. napja előtt volt hatályban, az elővásárlásra jogosultak sorrendjében az államot követően második helyre rangsorolta a tulajdonostársakat. Az új földforgalmi törvény szakított ezzel a szabályozással, és a 18. § (1) és (2) bekezdésében, az elővásárlásra jogosultak felsorolása között a tulajdonostársat meg sem említi, amelyre lényegében az Fftv. preambulumában meg is adja a választ a jogalkotó, ugyanis ezzel a szabályozással, a helyben lakó földműveseket, illetve a helyben lakókat kívánta előnyben részesíteni. Kiemelte azt is, hogy országosan a földhivatalok gyakorlatában a 18. § (3) bekezdésének értelmezése egységes, megegyezik az alperes által kifejtettekkel. A fellebbezéshez kapcsolódóan rámutatott, amennyiben felperes a szerződésben nem jelöl meg elővásárlási jogot, akkor vevőként fel sem merülhetett volna az ilyen tartalmú megtagadása a szerződésnek.