BH 2000.8.341 Orgazdaság esetén az elkövető tudatának a megszerzés, az elrejtés vagy az elidegenítésben való közreműködés időpontjában át kell fognia, hogy az elkövetési tárgy a törvényben felsorolt vagyon elleni bűncselekmény valamelyikéből származik, melyre a tárgyi körülményekből lehet következtetést levonni;

ilyen következtetésre nyújt alapot, ha az elkövető a motorkerékpárt annak reális értékén jóval alul, a jármű forgalmi engedélyének hiányában, írásbeli adásvételi szerződés nélkül vásárolja meg [Btk. 326. § (1) bek., (2) bek. a) pont].

A városi bíróság az 1998. május 20-án kelt ítéletével a III. rendű terheltet orgazdaság vétsége miatt 150 napi tétel - napi tételenként 200 forint, összesen 30.000 forint - pénzbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.

A megyei bíróság az 1999. március 9-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a pénzbüntetés végrehajtásának a felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben az ítéletet helybenhagyta.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A II. r. terhelt 1995. augusztusában egy ismeretlen személytől megvásárolta a mintegy 200.000 forint értékű motorkerékpárt, melyet korábban a sértettől tulajdonított el ismeretlen elkövető. A II. r. terhelttől ugyanezen hónapban a III. r. terhelt a motorkerékpárt megvásárolta, a kért 140.000 forint vételár helyett azonban csupán 100.000 forintot fizetett, miután az eladó a jármű okmányait, forgalmi engedélyét nem tudta átadni, továbbá írásbeli adásvételi szerződést sem kötöttek. 1996. januárjában a III. rendű terhelt ezt a motorkerékpárt - iratok nélkül - egy kb. 70-80.000 forint értékű személygépkocsira elcserélte, erről az ügyletről sem készült írásbeli szerződés.

Az ítélet jogi indokolása szerint a motorkerékpár megvásárlásakor, illetve cseréjekor a terheltek tudattartalma kiterjedt arra is - a fenti körülmények miatt -, hogy az bűncselekmény, lopás útján került a II. r. terhelthez. Ha nem így lett volna, nem a motorkerékpár továbbadásával foglalkozott volna a III. rendű terhelt - aki a járművet okmányok nélkül használhatatlannak ítélte -, hanem a II. r. terhelttel szemben szükség esetén megfelelő hatósági közreműködéssel igyekezett volna az adásvételi ügyeket jogszerűen rendezni. Ezért a III. rendű terhelt bűnösségét orgazdaság vétségében [Btk. 326. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont] megállapította.

A jogerős határozatok ellen a III. rendű terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amely szerint nem követte el az orgazdaság vétségét, mert ez ügyből haszna nem származott, csak jóhiszemű vevő volt.

A nyilvános ülésen felszólaló védő kifogásolta a terhelt vagyoni haszonszerzési célzatára vont következtetést; emellett az eladó és a védence közötti ismeretségre és az ebből fakadó bizalomra hivatkozott; utalt arra is, hogy a polgári jog nem ír elő az adott jogügyletre kötelező írásbeli alakszerűséget. Végső soron a másodfokú határozat hatályon kívül helyezése mellett bűncselekmény hiánya okán a terhelt felmentését indítványozta.