BH 1988.10.350 Szerződéses üzemeltetési megállapodás érvénytelenségének jogkövetkezményei [Ptk. 237. § (1) és (2) bek.].

A peres felek 1983. október 6-án az 1988. szeptember 30-ig terjedő időre egy eszpresszó üzemeltetésére szerződést kötöttek. A szerződés megkötésekor az alperesnek rendezetlen leltárhiánya volt, ezért a felperes a szerződést felmondta. Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felmondás érvénytelen. Az ítélet indokolásában arra utalt, hogy a szerződés megkötésekor az alperesnek leltárhiánya volt, ezért a felek nem köthettek érvényes szerződést. A felek szerződése a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmis. A semmis szerződést pedig nem lehet felmondani, ezért "a Ptk. 237. §-a alapján az eredeti állapot visszaállításának van helye". Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta.

A jogerős ítéletben a bíróság nem rendelkezett a szerződés érvénytelenségének jogkövetkezményeiről.

A felperes ezért a jelen perben kérte az alperest 98 187 forint megfizetésére kötelezni, az általa közölt elszámolás alapján.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felek szerződését a határozathozatalig hatályossá nyilvánította, és kötelezte az alperest 98 187 forint, valamint 8985 forint perköltség megfizetésére. Az ítélet indokolása szerint a semmisség jogkövetkezményeként - a szerződés jellegére tekintettel - a Ptk. 237. §-a (2) bekezdésének rendelkezését kellett alkalmazni. A felek szolgáltatásainak különbözetét a szakértői vélemény alapján állapította meg, és annak megfelelően kötelezte fizetésre az alperest.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 7000 forint együttes első- és másodfokú perköltséget. Az ítélet indokolásában megállapította: helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a felek jogviszonyát a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdése alapján kell rendezni, de a jogszabály rendelkezését helytelenül alkalmazta. "Az idézett törvényhely helyes értelmezéséből az következik, hogy ha az eredeti állapotot nem lehet helyreállítani, a szerződés nem válik érvényessé, de visszamenőleges felszámolásra nem kerül sor.

Tudomásul kell venni, ami megtörtént, és ennek megfelelően kell rendezni a felek vitáját, ez azonban nem eredményez azonos helyzetet azzal, ami a szerződés érvényessége esetén keletkezett volna. Az elsőfokú bíróság olyan elszámolást eszközölt a felek között, mintha a szerződés érvényes lett volna, tehát gyakorlatilag nem hatályossá, hanem érvényessé nyilvánította a szerződést. A helyes megoldás pedig az lett volna, ha a szolgáltatást és ellenszolgáltatást szembe állítja, és ahhoz képest dönt az esetleges ellenszolgáltatás nélkül maradó érték tekintetében.

A bírói gyakorlat a szerződéses üzemeltetés körében a már idézett törvényhelyet akként értelmezi, hogy az üzemeltető javára az általa viselt költségeket ítéli meg, valamint munkájának ellenértékét, amelynek összegét a hasonló munkakörben alkalmazott dolgozók munkabéréhez viszonyítva állapította meg. Ilyen módon tehát a bíróság az egyéb szerződések érvénytelensége esetén szokásos módon gondoskodik az egymással szembenálló szolgáltatások elszámolásáról, valamint az ellenszolgáltatás nélkül maradt szolgáltatás ellenértékének megtérítéséről".