BH 1975.7.307 Ha a házastársak valamelyikének szülei a közös életvitel megkönnyítése érdekében jelentősebb vagyontárgyat ajándékoztak, az ajándékot - a feltevés meghiúsulása címén - hosszabb házassági együttélés után is vissza lehet követelni attól a házastárstól, aki felróható magatartásával kizárólag maga idézte elő a házasság felbomlását. Az ajándékozás megtámadása iránti jog a házasság felbontásától számított egy éven belül érvényesíthető, s ez a jog az ajándékozó örökösére is átszáll [Ptk. 4., 210., 235., 236. §, PK 96. sz.].

A felperes és az I. r. alperes 1941. december 24-én kötöttek házasságot. A felperes szülei 1954-ben 200 ?-öl területű telek megvásárlásához a felperesnek és az I. r. alperesnek 10 000 Ft-ot ajándékoztak. A telek 1/2 részben a felperes, 1/2 részben pedig az I. r. alperes nevére került. A felperes a tulajdoni illetőségét 1971-ben egyenlő arányban a leányának (a II. r. alperesnek) és az unokájának (a III. r. alperesnek) ajándékozta haszonélvezeti jogának a fenntartása mellett. A telek tehát - amelyen később nyaraló épült - 1/2 részben az I. r. alperes, 1/4-1/4 részben pedig a II. és III. r. alperes tulajdonában van.

A felperes és az I. r. alperes házasságát a bíróság az 1971. évben felbontotta.

A felperes apja még azt megelőzően pert indított az I. r. alperes ellen a köztük létrejött ajándékozási szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt. A bíróság a telek 1/4 része tekintetében az ajándékozási szerződés érvénytelenségét megállapította és az I. r. alperest az 1/4 tulajdoni hányad értéke fejében 20 000 Ft-nak, valamint kamatának a megfizetésére kötelezte. Ez az ítélet 1971. augusztus 31-én jogerőre emelkedett.

Ilyen előzmények után indított pert 1972. január 3-án a felperes - mint az 1963-ban már meghalt anyjának örököse - az anyja és az I. r. alperes között létrejött ajándékozási szerződés érvénytelenségének a megállapítása és az I. r. alperesnek az 1/4 tulajdoni hányad értéke fejében 20 000 Ft és kamatai megfizetésére való kötelezése iránt.

Az első fokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította lényegében azzal az indokolással, hogy az ajándék visszakövetelésének joga kizárólag az ajándékozót illeti meg, akinek ezt a jogát még életében kell gyakorolnia vagy legalábbis az erre irányuló szándékát még életében kifejezésre kell juttatnia. Enélkül a visszakövetelési jog az ajándékozó halálával megszűnik és nem száll át az örökösére.

Ezt az ítéletet a másodfokú bíróság helyben hagyta.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság határozatával a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és ezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Döntését azzal indokolta, hogy a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 96. számú állásfoglalásában foglaltak szerint alkalmazásra kerülhet a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés, tehát a felperes - mint akinek ehhez törvényes érdeke fűződik - az ajándékozási szerződést közös téves feltevés címén megtámadhatta. A téves feltevés vonatkozhat arra is, hogy a házasság - betöltve társadalmi és egyéni rendeltetését - tartós lesz. Ha felismerhető, hogy a szerződést ebben a feltevésben kötötték, és ez utóbb tévesnek bizonyult, a szerződés megtámadható. A perbeli esetben a felperes anyja és az I. r. alperes között az ajándékozási szerződés nyilvánvalóan abban a feltevésben jött létre, hogy a felek házasága tartós lesz. A feltevésük azonban utóbb tévesnek bizonyult, mert éppen az I. r. alperes magatartása miatt szakadt meg a házassági életközösség. A felperes mint örökös ezért az ajándékozási szerződést a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése alapján megtámadhatta. A megtámadás pedig a Ptk. 236. §-ában meghatározott egy éves határidőn belül történt.

A Legfelsőbb Bíróság határozata ellen emelt törvényességi óvása alapos annyiban, hogy az adott tényállás mellett az ajándékozási szerződés érvénytelensége egyedül a házasság tartósságának hiánya miatt nem lett volna megállapítható.

A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának 96. számú állásfoglalása szerint a házastársak és jegyesek közötti ajándék visszakövetelésére, illetőleg az ilyen ajándékozási szerződés megtámadására a polgári jog szabályait kell alkalmazni. Az állásfoglalás indokolása rámutat arra, hogy megfelelő tényállás esetén alkalmazásra kerülhet a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése is, amely szerint ha a felek a szerződéskötéskor ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződést bármelyikük megtámadhatja. A téves feltevés (feltételezés) ugyanis vonatkozhat nemcsak a szerződéskötéskor már bekövetkezett, hanem a jövőben beálló, illetőleg a jövőre várt olyan körülményre is, amellyel a felek a szerződés megkötésekor kölcsönösen előre számoltak olyannyira, hogy anélkül a szerződést meg sem kötötték volna. Az ajándékozási szerződéssel szoros kapcsolatban álló ilyen, a jövőre bekövetkezőnek várt körülmény lehet a jegyesek között a házasság megkötése, a házastársak között pedig az a jövőre feltételezett helyzet, hogy a házasság - betöltve társadalmi és egyéni rendeltetését - tartós lesz. Ha tehát felismerhető, hogy a felek a szerződést ebben a feltevésben kötötték és ez utóbb tévesnek bizonyul (vagyis a házasság nem jött létre, illetőleg nem volt tartós), az ajándékozási szerződés az említett jogszabály alapján megtámadható. Mindez áll arra az esetre is, amikor az egyik jegyes vagy házastárs hozzátartozója juttat ajándékot együttesen vagy külön a jegyeseknek, illetőleg a házastársaknak, s az alapul szolgáló feltevés utóbb meghiúsul.

A kollégiumi állásfoglalás értelmében tehát házastársak részére történt ajándékozás esetében is feltétele a sikeres megtámadásnak egyrészt az, hogy az ajándékozás a házastársi viszonyra tekintettel történjék, másrészt pedig az, hogy a házasság nem volt tartós, s így nem töltötte be társadalmi és egyéni rendeltetését,

A felperes és az I. r. alperes házassága közel harminc évig s az ajándékozást követően is még tizenhét évig állott fenn. Az ajándékozási szerződés megtámadhatóságát illetően nem a harmincéves, hanem az utóbb említett tizenhét éves időtartamnak van elsősorban jelentősége, mert hosszabb ideje fennálló házasság esetében is történhet ajándékozás abban a feltevésben, hogy a házasság az ajándékozást követően is tartós lesz. Erre figyelemmel is azonban a felperes és az I. r. alperes házasságát tartósnak kell tekinteni.