BH 1992.4.237 Volt házastársak közös tulajdonában levő ingatlan használati díjának megállapításánál irányadó szempontok [Ptk. 140-143. §-ok, Csjt. 77. § (1) bek.].

A városi bíróság a peres felek házassági bontóperében hozott ítéletével a felek 1979. január 13-án kötött házasságát felbontotta, az 1983. január 12-én született Andrea nevű gyermeküket az anyánál (a jelen per alperesénél) helyezte el, a felperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte, és a felek egyenlő arányú közös tulajdonában levő, az ingatlan-nyilvántartásba még be nem jegyzett OTP-értékesítésű tatabányai (G. I. lakótelep 217. V/22. számú) kétszoba-hallos, összkomfortos lakásának használatát úgy osztotta meg, hogy a nagyobb szobát az alperes, a kisebbet a felperes kizárólagos használatába adta a mellékhelyiségek közös használata mellett. A lakáshasználat tárgyában hozott döntés a megyei bíróság ítélete folytán 1984. április 5-én emelkedett jogerőre.

A felperes a bontóper befejezése után előbb az édesanyjához, majd Tatára az élettársához költözött, s vele 1986. augusztus 26-án házasságot kötött, a kisszoba használatát azonban a személyes ingóságai, majd a közös vagyonból őt illető tárgyak tárolására fenntartotta magának. A lakáshoz a felperesnek kulcsa is volt, onnan nem jelentkezett ki, s ingóságait a lakásból csak a jelen per befejezése után szállította el. A felperes 1989-ig a lakás fenntartási költségeit és a per jogerős befejezéséig a lakás vételárára felvett OTP-kölcsönt törlesztő részletnek egy részét is kifizette.

A felperes a keresetében a házastársi közös vagyon megosztását és a lakáson fennálló közös tulajdon megszüntetését kérte. Az 1989. szeptember 7-ei kérelmében a keresetet felemelte: öt évre visszamenően az alperestől havi 1500 forint többlethasználati díjat is igényelt.

Az alperes ellenkérelme a többlethasználati díjra vonatkozó követelés elutasítására irányult. Védekezése szerint ő a felperest a kisszoba kizárólagos, valamint a mellékhelyiségek közös használatában soha nem akadályozta, a felperes a saját elhatározásából nem lakott a lakásban, egyébként pedig a kisszobát az ingóságok tárolása céljából a birtokában tartotta.

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárás eredményeként meghozott ítéletével a lakásingatlanon fennállt "vagyonközösséget" úgy szüntette meg, hogy 190 000 forint megváltási ár ellenében a felperes "1/2 tulajdoni hányadának bejegyzése iránti igényét az alperes tulajdonába adta" és az alperest arra is kötelezte, hogy a felperesnek 1986. szeptember 1-jétől a megváltási ár teljes kifizetéséig havi 800 forint használati díjat fizessen meg. Ítéletének indokolása szerint "az eljárás során bizonyítást nyert ugyan az a tény, hogy a felperes részére fenntartott szobát az alperes egyáltalán nem használta, azonban a közös helyiségek vonatkozásában az alperes részéről megállapítható a többlethasználat, hiszen az alperes évek óta egyedül lakik a lakásba. A felperes minden költséghez hozzájárult annak ellenére, hogy a lakást ténylegesen nem használta", az alperest ezért többlethasználatidíj-fizetési kötelezettség terheli, amelynek kezdő időpontja a felperes újabb házasságkötését követő hónap első napja (1986. szeptember 1.), mert "ettől kezdve az alperes biztos lehetett abban, hogy a felperes a részére fenntartott szobát, illetőleg a közös helyiségeket használni nem fogja". A használati díj mértékének meghatározása - az indokolás szerint - szakértői véleményen alapul.

A másodfokú bíróság ítéletével az ingatlan megváltási árát 210 170 forintra, a használati díjat pedig havi 1000 forintra felemelte azzal, hogy a fizetési kötelezettség kezdő időpontja 1984. szeptember 1. napja. Az említett időponttól az ítélethozatal hónapjáig (1990. december 31-ig) lejárt 76 000 forint hátralék megfizetésére az alperesek jogvesztés terhére havi 1000 forint részletfizetést engedélyezett. A jogerős ítélet indokolása kifejti, hogy a felperes a lakást az elköltözéstől kezdve - a lezárva tartott kisszoba kivételével - nem használta. Az alperes - a felperes által lezárt 12 m2 alapterületű szobának a lakás 55 m2 alapterületéből való levonásával - 43 m2-t tart kizárólagos használatában, ami a tulajdoni hányadánál 15, 5 m2-rel több, a teljes lakásra a szakértői által megállapított havi 3600 forint lakáshasználati díj alapulvételével tehát az alperes a többlethasználat arányában havi 1000 forintot köteles a felperesnek megfizetni. Ez az összeg az alperest nem a felperes házasságkötésétől, hanem az ötéves elévülési időn belül, 1984. szeptember 1-jétől, a felperes elköltözésétől kezdődően terheli.