BH 2001.7.323 I. Az örökbefogadás felbontására csak akkor kerülhet sor, ha az célját és társadalmi rendeltetését már nyilvánvalóan nem képes betölteni [Csjt. 46. §, 57. § (1) bek.].

II. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemben téves döntését azonos tényállás mellett - a bizonyítás kiegészítése nélkül - is megváltoztathatja [Pp. 253. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság az ítéletével az 1985. június 11-én kelt és 1985. július 2-án jogerőre emelkedett határozatával engedélyezett örökbefogadást felbontotta azzal, hogy az alperes a felperes nevét továbbra is viselheti. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az 1980. február 10-én született alperes a beavatkozó anya és a felperes által 1983. december 31-én kötött házasság folytán került a felperes gondozásába. A felperes és az alperesi beavatkozó házasságából 1984. és 1987. évben közös gyermekek születtek. Az alperes a felperes és az alperesi beavatkozó közös háztartásában nevelkedett a házasságból született gyermekekkel együtt mindaddig, amíg a házasság 1993. évben felbontásra nem került. Az örökbefogadás létrejötte után a peres felek között kifejezetten jó kapcsolat alakult ki, annak ellenére, hogy a felperes hozzátartozói mind a beavatkozóval történő házasságkötést, mind pedig az örökbefogadást ellenezték. A házassági életközösség fennállása alatt az egész család létfenntartásának biztosítása a felperesre hárult, ezért a felperes kezdetben Magyarországon három műszakban dolgozott, később pedig külföldön vállalt munkát, amiért is egyre kevesebb időt tudott a családjával, így a három gyermekkel is eltölteni. A felek kapcsolata ennek ellenére változatlanul jó volt, a viszonyuk lényegében ugyanolyannak tekinthető, mint a felperes és a két vér szerinti gyermek közötti érzelmi kapcsolat. A házasság felbontását követően a beavatkozó anya előbb a három gyermekkel együtt Egerben élt, majd 1997. évben Hőgyészre költöztek, mert a beavatkozóval érzelmi kapcsolatban álló férfi Hőgyészen jegyzői állást kapott, amelyhez szolgálati lakás is járt. 1998. évben a felperes és az alperesi beavatkozó között teljesen megromlott a kapcsolat, mert az alperesi beavatkozó keresete alapján indult perben a bíróság a felperes gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségének a mértékét mindhárom gyermek tekintetében felemelte. A volt házasfelek közötti kapcsolat megromlására, a közöttük folyamatban volt különböző perek hatására, valamint az Eger és Hőgyész közötti viszonylag nagy távolságra visszavezethető okból a peres felek közötti kapcsolat is meglazult, a felperes úgy nyilatkozott az alperesnek, hogy neki nem kötelező a kapcsolattartások alkalmával hozzá elmenni, miért is a felek kapcsolata csak egy-két rövid találkozásra korlátozódott, a nagy távolság és a gyermektartásdíj felemelése miatt viszont a felperes az eredetileg szabályozott formában már a vér szerinti gyermekeivel sem tudta a kapcsolatot tovább fenntartani.

Az így megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy olyan magatartást a peres felek egyike sem tanúsított ugyan, amely miatt az örökbefogadás fenntartása a másik félre nézve elviselhetetlenné vált volna, a kapcsolatuk azonban a magatartásuktól független tények és körülmények miatt ténylegesen fokozatosan meglazult, ezért az örökbefogadás a célját és társadalmi rendeltetését ma már nem tölti be, mert az örökbefogadó és annak rokonai, illetőleg az örökbefogadott között családi kapcsolatot ténylegesen nem valósít meg, ezért a felperes örökbefogadás felbontására irányuló keresetének - a névviselés fenntartására vonatkozó jog kimondása mellett - helyt adott.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes és az alperesi beavatkozó fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.

A döntését azzal indokolta, hogy az örökbefogadás a célját csak akkor nem tölti be, ha a felek egymástól sem érzelmi, sem egyéb gondoskodást nem várnak el, egymástól eltávolodtak, és a kapcsolatuk csak formális. Mivel az örökbefogadás célja nemcsak az, hogy a gyermek kapjon megfelelő nevelést és gondozást, hanem az is, hogy a szülő-gyermeki kapcsolat alapján a majdan idős örökbefogadó is kapjon támaszt és gondoskodást, a per érdemi elbírálása során mérlegelni kell azt is, hogy csak múló, átmeneti, esetlegesen pénzügyi-anyagi problémák vagy tartós, az örökbefogadási kapcsolatot meghiúsító körülmények idézték elő a családi kapcsolat meglazulását. A perbeli esetben különös jelentősége van ezért annak, hogy a felperes az örökbefogadás felbontására irányuló pert olyan időpontban indította meg, amikor a fiatal felnőtt alperes még eltartásra szorul, a 37 éves felperes pedig a három gyermek irányában fennálló eltartási kötelezettsége mellett új család alapítására törekszik. Ilyen körülmények mellett a peres felek közötti kapcsolat meglazulását nem lehet szigorúan értékelni. Az alperes ugyanis kétéves korától a felperes háztartásában nevelkedett, közöttük szeretetteljes kapcsolat volt azt követően is, hogy a házasságból két közös gyermek született, a házassági bontóperben a felperes mindhárom gyermek nála történő elhelyezését kérte, nem nyert bizonyítást a perben az, hagy a felek közötti családi kapcsolat már azt megelőzően végleg megszűnt volna, hogy a beavatkozó a gyermekekkel együtt Hőgyészre költözött, ezt követően pedig a felek lakóhelye közötti nagy távolság a kapcsolat változatlan fenntartásának objektív akadálya volt. Az említett időszakban ugyanis a felperesnek nem csupán az alperessel, hanem a saját két vér szerinti gyermekével fennálló kapcsolata is meglazult, és bár a felperes olyan nyilatkozatot tett, hogy nem szükséges az alperesnek őt látogatnia, az örökbefogadás felbontására irányuló keresetet az említett időszakban azért nem terjesztett elő, mert "sajnálta a gyermeket". 1999. tavaszán a beavatkozó Miskolcra költözött, az alperes pedig az iskolai tanulmányait 1999 szeptemberétől Egerben fogja folytatni. Az alperes anyagi és érzelmi kiszolgáltatottságában az új körülmények lehetőséget biztosítanak arra, hogy a peres felek megtalálják az utat egymáshoz, ezért remény van az adott kornak megfelelő apa-fiú kapcsolat kialakítására is, amelyhez mindkét részről szükséges a lépéseket megtenni.