3132/2020. (V. 15.) AB határozat

jogszabályi rendelkezés alkalmazásának kizárásáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény 2015. június 12. és 2018. december 31. napja között hatályos 34/A. § (2) bekezdése a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 103.K.31.305/2019. szám alatt folyamatban lévő, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő, ugyanilyen tárgyú ügyben nem alkalmazható.

Indokolás

I.

[1] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezésében a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény (a továbbiakban: Szt.) 2015. június 12. és 2018. december 31. napja között hatályos 34/A. § (2) bekezdése alkalmazásának kizárását kérte arra hivatkozással, hogy a 3003/2020. (II. 4.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.) megállapította e jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességét, a bíróságnak azonban azt az előtte 103.k.31.305/2019. számon folyamatban lévő perben még alkalmaznia kellene.

[2] Az alapul fekvő ügyben a Magyar Államkincstár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazgatósága költségvetési támogatás igénybevételének és felhasználásának jogszerűségére irányuló ellenőrzést végzett egy iskolafenntartó alapítvány két oktatási intézményét érintően. Az ellenőrzés megállapításai alapján a BPM-ÁHI/2207-9/2018. számú határozatával a Magyar Államkincstár Budapesti és Pest Megyei Igazgatósága a 2015. szeptember 1-től 2016. december 31-ig terjedő időszakban jogosulatlanul igénybevett átlagbér alapú támogatás és kamatai megfizetésére kötelezte a fenntartót, döntését egyebek mellett az Szt. 34/A. § (2) bekezdésére alapította. A fenntartó e határozat felülvizsgálatát kérte a bíróságtól. A bírói kezdeményezés utal arra, hogy a szóban forgó ügy tényállása alapvetően megegyezik az Abh. alapjául szolgáló ügy tényállásával, tehát a fenntartó a Szt. 34/A. § (2) bekezdésének hatályba lépésekor érvényes szakképzési megállapodással rendelkezett, és a hatályos szakmaszerkezeti rendelet a fenntartó számára támogatható tanulólétszámot állapított meg. Továbbá, mivel emellett is még több, hasonló tárgyú per van folyamatban, a bíróság általános alkalmazási tilalom kimondását tartaná indokoltnak.

II.

[3] Az Szt. támadott rendelkezésének 2015. június 12. napjától 2018. december 31. napjáig hatályos szövege:

"34/A. § (2) A nem állami fenntartó által fenntartott szakképző iskolában folyó felnőttoktatásban részt vevők létszáma nem haladhatja meg a nappali rendszerű oktatásban részt vevő tanulók - hivatalos októberi statisztikai létszám alapján három tanítási év átlagában számított - létszámát. A felnőttoktatásban részt vevők létszámába nem számít bele a 84. § (5) bekezdés szerinti döntésben foglaltakat meghaladó, állami intézményfenntartótól kizárólag felnőttoktatás céljára átvett keretszámmal megegyező létszám."

III.

[4] A bírói kezdeményezés megalapozott.

[5] 1. Az Abtv. 25. § (1) bekezdése szerint "[ha] a bírónak az előtte folyamatban levő egyedi ügy elbírálása során olyan jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alaptörvény-ellenességét észleli, vagy alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, - a bírósági eljárás felfüggesztése mellett - az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontja alapján az Alkotmánybíróságnál kezdeményezi a jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességének megállapítását, illetve az alaptörvény-ellenes jogszabály alkalmazásának kizárását." Az idézett rendelkezés alapján a jog félre tételére vonatkozó hatáskör hiányában a bíró az alkalmazandó joggal összefüggő alkotmányos aggályát köteles az Alkotmánybíróság elé tárni. Az önálló alkalmazási tilalom kezdeményezésének mint a bírói kezdeményezés egyik esetének a jellegzetessége és kivételessége abban áll, hogy ebben az eljárásban a norma alaptörvény-ellenességét - mivel azt az Alkotmánybíróság korábban már megállapította - értelemszerűen már nem kell külön állítani és indokolni. Az indítvány kizárólag a más eljárásban már alaptörvény-ellenesnek minősített norma alkalmazási tilalmának kimondására irányul.

[6] Önálló alkalmazási tilalom kezdeményezése esetében az "elsődleges cél [...] az, hogy a hasonló ténybeli alapból származó, azonos jog alapján megítélendő jogviszonyok hasonló elbírálást nyerjenek a rendes bíróság előtt" (3215/2014. (IX. 22.) AB határozat, Indokolás [12]), és az Alkotmánybíróság "a peres eljárásokban alkalmazandó, illetve az elbírálás idején már nem hatályos jogszabályok esetében sem engedheti alkotmányellenes normák érvényre juttatását" (3215/2014. (IX. 22.) AB határozat, Indokolás [10]). "Ha a bíró olyan jogszabály alkalmazásának kizárását kezdeményezi, amelynek alaptörvény-ellenességét az Alkotmánybíróság már megállapította, a kérelemnek az Alkotmánybíróság az Abtv. 45. § (4) bekezdése által meghatározott másik mérlegelési szempont, az "Alaptörvény védelme" alapján is helyt adhat, annak érdekében, hogy alaptörvény-ellenes norma ne érvényesülhessen a jogrendben és a bíró az előtte folyamatban lévő ügyet az Alaptörvénnyel összhangban álló jogszabályi rendelkezések alkalmazása révén dönthesse el. ilyen esetben a bírósági eljárásban érintett személy vagy szervezet érdekeit annyiban indokolt figyelembe venni, hogy elkerülhető legyen egy olyan helyzet, amelyben az érintett Alaptörvényben biztosított joga védelmének absztrakt szempontja alapján az Alkotmánybíróság a bíróság kezdeményezésének helyt ad, de ez az érintett akaratával ellentétesen, - ahelyett hogy a jogsérelmet ténylegesen orvosolná - az érintettnek (további) érdeksérelmet okoz." (3144/2015. (VII. 24.) AB határozat, Indokolás [38]) Az önálló alkalmazási tilalom kimondása tehát nem automatikus, az indítvány azonban csak kivételes esetben utasítható el.

[7] 2. Amint arra az indítvány is hivatkozik, az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz és bírói kezdeményezés alapján - az Abtv. 41. § (3) bekezdése figyelembevételével eljárva - az Abh.-ban megállapította, hogy az Szt. 2015. június 12. és 2018. december 31. napja között hatályos 34/A. § (2) bekezdése az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésébe ütközően alaptörvény-ellenes volt. Továbbá az indítványokkal érintett perekben alkalmazási tilalomról is rendelkezett. Az Alkotmánybíróság tehát a szóban forgó norma alaptörvény-ellenességéről már döntött, ugyanakkor a norma megsemmisítésének eljárásjogi akadályát képezte az a tény, hogy a norma az Abh. meghozatalakor már módosult tartalommal volt hatályban. Következésképpen jelen ügyben a bíróság úgy ítélte meg, hogy az Szt. 2015. június 12. és 2018. december 31. napja között hatályos 34/A. § (2) bekezdését az Abh.-ban foglaltak ellenére alkalmaznia kellene.

[8] Az előző pontban (a határozat indokolásának pontja, Indokolás [5] és köv.) kifejtettek szerint az Alkotmánybíróságnak jelen ügyben is biztosítania kell, hogy alaptörvény-ellenes norma ne érvényesülhessen a jogrendben és a bíróság az előtte folyamatban lévő ügyet az Alaptörvénnyel összhangban álló jogszabályi rendelkezések alkalmazása révén dönthesse el, továbbá, hogy a hasonló ténybeli alapból származó, azonos jog alapján megítélendő jogviszonyok hasonló elbírálást nyerjenek a rendes bíróságok előtt. Mindez az alkalmazási tilalom kimondását indokolja a konkrét ügyben, valamint az Abtv. 45. § (4) bekezdése alapján - az Alaptörvény és a jogbiztonság védelme érdekében - általános jelleggel is.

[9] Megállapítható volt emellett az is, hogy jelen ügyben kizárt, hogy a bíróság kezdeményezésének való helyt adás - tehát az alkalmazási tilalom kimondása - a bírósági eljárásban érintett személy vagy szervezet (a Magyar Államkincstár határozatával érintett nem állami iskolafenntartó felperes) akaratával, érdekeivel ellentétes eredményre vezetne, és számára érdeksérelmet okozhatna. A bírósági felülvizsgálatot ugyanis részben éppen az Szt. 2015. június 12. és 2018. december 31. napja között hatályos 34/A. § (2) bekezdésének az alkalmazásával összefüggő problémára alapították. Mindez a bármely bíróság előtt folyamatban lévő, ugyanilyen tárgyú, állami támogatás visszafizetését érintő ügyekre is megfelelően igaz.

[10] 3. A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint az Szt. 2015. június 12. és 2018. december 31. napja között hatályos 34/A. § (2) bekezdésének a konkrét ügyben történő, valamint - az Abtv. 45. § (4) bekezdése alapján - általános alkalmazási tilalmáról döntött.

[11] Az Abh.-ban írtakkal megegyezően hangsúlyozza ugyanakkor az Alkotmánybíróság, hogy jelen határozat nem jelent állásfoglalást abban a kérdésben, hogy az érintett nem állami fenntartó jogosult-e állami támogatásra, illetve hogy visszafizetési kötelezettsége ténylegesen fennáll-e. Az Alkotmánybíróság döntéséből csak az következik, hogy az érintett ügyeket az alaptörvény-ellenesnek minősített jogszabályi rendelkezés alkalmazása nélkül kell elbírálni.

Budapest, 2020. április 28.

Dr. Szabó Marcel s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott