A Kúria Bfv.86/2016/6. számú precedensképes határozata rablás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 21. §, 23. §, 373. §, 418. §, 426. §] Bírók: Csák Zsolt, Csere Katalin, Soós László

A határozat elvi tartalma:

Felülvizsgálati eljárásban elfogultságra csak akkor lehet hivatkozni, ha az indítványozó valószínűsíti, hogy a kizárás alapjául szolgáló tényekről az ügydöntő határozat jogerőre emelkedése után szerzett tudomást.

***********

Kúria

végzése

Az ügy száma: Bfv.I.86/2016/6.

A határozat szintje: felülvizsgálat

A tanács tagjai: Dr. Csere Katalin, a tanács elnöke

Dr. Csák Zsolt, előadó bíró

Dr. Soós László, bíró

Az eljárás helye: Budapest

Az eljárás formája: tanácsülés

Az ülés napja: 2016. május 31.

Az ügy tárgya: rablás bűntette és más bűncselekmények

Terhelt(ek): I. rendű

Első fok: Tiszafüredi Járásbíróság, 1.B.268/2011/163., ítélet, tárgyalás, 2013. május 14.

Másodfok: Szolnoki Törvényszék, 1.Bf.1077/2013/53., ítélet, nyilvános ülés, 2014. július 11.

Az indítvány előterjesztője: I. rendű terhelt

Az indítvány iránya: hatályon kívül helyezésre

Rendelkező rész

A Kúria a Tiszafüredi Járásbíróság 1.B.268/2011/163. számú, valamint a Szolnoki Törvényszék 1.Bf.1077/2013/53. számú ítéletét az I. rendű terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja.

A Kúria végzése ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

Indokolás

I.

[1] A Tiszafüredi Járásbíróság a 2013. május 14. napján kihirdetett 1.B.268/2011/163. számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntettében [1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdés, (3) bekezdés], folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettében mint társtettest [1978. évi IV. törvény 323. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont], társtettesként elkövetett zsarolás bűntettében [1978. évi IV. törvény 323. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont], 2 rendbeli társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettében [1978. évi IV. törvény 223. § (1) bekezdés] és csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. § (1) bekezdés, (2) bekezdés c) pont, (5) bekezdés d) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül hat év hat hónap börtönbüntetésre és a közügyektől hét év eltiltásra ítélte. Elrendelte a Szolnoki Városi Bíróság 8.Fk.369/2008/17. számú ítéletével kiszabott hat hónap börtönbüntetés végrehajtását. Az I. rendű terheltet az ellene az 1978. évi IV. törvény 323. § (1) bekezdésében felvett és a (2) bekezdés a) és b) pontja szerint minősülő zsarolás bűntettének vádja alól felmentette. A bíróság rendelkezett az előzetes fogva tartásban töltött idő beszámításáról, polgári jogi igény megítéléséről, illetve egyéb törvényes útra utasításáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

[2] A bejelentett fellebbezések alapján másodfokon eljárt Szolnoki Törvényszék a 2014. június 11. napján jogerős 1.Bf.1077/2013/53. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: az I. rendű terhelt terhére megállapított társtettesként elkövetett rablás bűntettét a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban Btk.) 365. § (1) bekezdés a) pont I. fordulat, (3) bekezdés c) és d) pont szerint, a társtettesként, folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntettét a Btk. 367. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és d) pontja szerint, a társtettesként elkövetett zsarolás bűntettét a Btk. 367. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pontja szerint, a 2 rendbeli társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettét 2 rendbeli zsarolás bűntettének [Btk. 367. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pontja], a csalás bűntettét 2 rendbeli a Btk. 373. § (1) bekezdés I. fordulat, (2) bekezdés b), c) pont és (3) bekezdés b) pontja szerint minősülő csalás bűntettének - melyből 1 rendbeli cselekményt folytatólagosan követett el - minősítette. A szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás büntetés mértékét kilenc-kilenc évre súlyosította. Megállapította, hogy az I. rendű terhelt a szabadságvesztés büntetésből legkorábban annak kétharmad része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Pontosította a bűnügyi költség összegét, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.

II.

[3] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt terjesztett elő a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 416. § (1) bekezdés b) pontját megjelölve - tartalma alapján a felhívott törvényhely a) és c) pontjára alapítottan - felülvizsgálati indítványt, amelyben a megtámadott határozatok megváltoztatását, egészségi állapotára figyelemmel a büntetés mérséklését, annak a lehetőségének megvizsgálását, hogy a büntetéséből hátralévő részt lakhelyelhagyási tilalom, illetőleg házi őrizet hatálya alatt tölthesse le, végül a sérelmezett ítéletek hatályon kívül helyezését indítványozta.

[4] Eljárási szabálysértésként hivatkozott az eljárt bíróságok elfogultságára, kiemelve, hogy valamennyi, a másodfokú eljárásban előterjesztett beadványában foglaltakat fenntartja.

[5] Sérelmezte, hogy a védelem részére biztosított felkészülési időt nem adták meg, ez csorbította az egyenlő fegyverek esélyét. Az eljárást lefolytató hatóságok és az egyik sértett - S1. - családtagjai között rokoni és közeli baráti összefüggések voltak. Ezért kérte az eljárásból való kizárásukat, ami nem történt meg. S1. lányával, T1.-el az elsőfokú bíróság bírája közeli kapcsolatban állt, és az interneten is ekként volt bejelölve. T1. férjének a testvérei pedig a rendőrségen dolgoztak és részt vettek az eljárásban. A vizsgálatot végző ügyésznek az édesanyja együtt dolgozott a sértett fiával, akivel közvetlen baráti és munkakapcsolatuk volt, ezért vele szemben az eljárást nem előítélet mentesen és elfogulatlanul folytatták le, a védelemhez való joga és alkotmányos alapvető jogai sérültek, mert az eljáró személyek az eljárás más alanyaival való kapcsolatuk miatt elfogulttá váltak.

[6] Az anyagi jogi szabálysértésként az egyes tényállási pontokban fellelhető ellentmondásokra, az objektív bizonyítékok hiányára hivatkozott, túlnyomó részt sértetti vallomások ellentmondásaira utalva sérelmezte azt is, hogy a bíróság több tanú kihallgatását mellőzte. Mindemellett a cselekmény időpontja is tévesen került megállapításra.