BH 1998.8.378 I. Ha a kötelezett vállalja a kijavítást, vagy felajánlja a szerződés felbontását, a vételárat meghaladó kijavítási költség iránti perben a bíróságnak azt is vizsgálnia kell, hogy a jogosult szavatossági jogait rendeltetésszerűen gyakorlja-e [Ptk. 307. § (1) bek.].

II. A szakértői vélemények között mutatkozó lényeges eltérés feloldásának elmulasztása az ítélet megalapozatlanságát eredményezi [Pp. 182. § (3) és (4) bek.].

A jogerős ítélet kötelezte az alpereseket, hogy 60 nap alatt fizessenek meg a felpereseknek 1.489.914 forintot.

A jogerős ítélet az indokolásában megállapította, hogy a perbeli, 1977-ben épített lakóépületet a felperesek 1988-ban vásárolták az alperesektől 802.000 forint vételárért. A jogerős ítélet indokolása szerint korábbi jogerős közbenső ítélet megállapította az alperesek szavatossági felelősségét "az épület alapjaiért, az alperesek által áthelyezett közfalakért, a padlóburkolat megsüllyedéséért, szigetelések hiányaiért". A jogerős közbenső ítélet meghozatala után újabb hibák merültek fel: "a lakóépület teherhordó és térelhatároló falainak a szigetelés hiányára visszavezethető lábazati, valamint a vízszintes húzóerő felvételét biztosító koszorúk hiánya miatt előállt függőleges irányú repedéseket keletkeztető szerkezeti hibái, továbbá a lakóház fürdőszobájában lévő kémény életveszélyesnek minősített hibája." A szavatossági igényt a szolgáltatott dolog minden olyan hibája miatt kellő időben érvényesítettnek kell tekinteni, amely a keresetlevélben megjelölt kellékhiányt előidézte. Ezért ezekért a hibákért is fennáll az alperesek szavatossági felelőssége a Ptk. 305. §-ának (2) bekezdése alapján.

A jogerős ítélet az indokolásában kifejtette, hogy a fellebbezési eljárásban felvett szakértői bizonyítás (D. L. szakvéleménye) alapján 1.489.914 forintban határozható meg azoknak a kijavítási költségeknek az összege, amelyekért az alperesek szavatossági felelősséggel tartoznak. Rámutatott arra, hogy ez a költség nem csökkenthető azon az alapon, hogy a felperesek évek óta használták az ingatlant s a kijavítással értéknövekedés következik be az ingatlanban. Miután a felperesek a szavatossági jogok közül a kijavítást, illetőleg a kijavítás költségének megtérítését választották, ezt az igényt kellett elbírálni, s az alpereseket, mint kötelezetteket sem az áttérés más jogra, sem az elállás joga nem illette meg. Az általuk érvényesíteni kívánt elállást az sem alapozza meg, hogy előadásuk szerint az épület hibáinak gazdaságos kijavítására azért nincs lehetőség, mert a vételárhoz, illetőleg az épület értékéhez képest aránytalanul magas költséggel történhet csak meg a kijavítás. A szavatossági igények érvényesítésénél a jogosult érdekeit kell szem előtt tartani, s a jogosult dönti el, hogy melyik szavatossági jogot érvényesíti. Miután a felperesek választottak, ez a választás a bíróságot kötötte, s az az adott esetben gazdaságossági szempontból sem tekinthető lehetetlennek, így az alperesek hivatkozásával szemben a Ptk. 312. §-ának alkalmazására nem kerülhet sor annak ellenére, hogy a hibák jelentős összegű költséggel javíthatók ki.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben az alperesek elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérték. A felülvizsgálati kérelmükben azt adták elő, hogy az elsőfokú eljárásban beszerzett két szakértői vélemény, majd a fellebbezési eljárásban beszerzett további szakértői vélemény között jelentős eltérések vannak, s az ellentmondások feloldása elmaradt, illetőleg nem került sor felülvélemény beszerzésére. Arra is hivatkoztak, hogy a kijavítási költség érvényesítésének jogszabályi feltételei nem valósultak meg, mert őket kijavításra nem szólították fel, és egyébként sem érvényesíthető olyan összegű kijavítási költség, amely megközelíti a vételárat, illetőleg az ingatlan jelenlegi forgalmi értékét.

A felperesek a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.