A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20585/2016/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 229. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. §, 339. §, 1994. évi LXXI. törvény (Vbt.) 58. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Magosi Szilvia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.585/2016/4/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Halmos Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Halmos Péter ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a ... jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2016. január 21. napján meghozott 25.P.22.595/2015/14. számú ítélete ellen a felperes részéről 16., 19. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 1.346.668 (egymillió-háromszáznegyvenhatezer-hatszázhatvannyolc) forintot és ezen összeg után 2008. november 3. napjától a kifizetés napjáig járóan a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű kamatot.

A le nem rótt kereseti és felülvizsgálati illeték, valamint közjegyzői eljárási díj térítését akként rendezi, hogy az alperes köteles 91.200 (kilencvenegyezer-kétszáz) forintot az államnak külön felhívásra és 10.500 (tízezer-ötszáz) forintot a Magyar Országos Közjegyzői Kamara részére 15 napon belül megfizetni, míg a fennmaradó 2.514.000 (kétmillió-ötszáztizennégyezer) forint illetéket, valamint 289.500 (kétszáznyolcvankilencezer-ötszáz) forint közjegyzői eljárási díjat a felperes költségmentessége folytán az állam viseli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 200.000 (kétszázezer) forint másodfokú perköltséget. A le nem rótt 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetékből az alperes 87.500 (nyolcvanhétezer-ötszáz) forintot köteles az államnak külön felhívásra megfizetni, míg a fennmaradó 2.412.500 (kétmillió-négyszáztizenkétezer-ötszáz) forintot a felperes költségmentessége folytán az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a kérelmére kibocsátott fizetési meghagyással szembeni ellentmondást követően előterjesztett végleges keresetében a 2007. évi CXXXVIII. törvény (a továbbiakban: Bszt.) 44-45. §-ai, valamint az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4. § (1), (4) bekezdése, 318. § (1) bekezdése, 339. § (1) bekezdése alapján 38.090.759 forint tőke és ezen összeg után 2008. szeptember 3. napjától a kifizetés napjáig járó, a Ptk. 301. §-a szerinti kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Előadta, hogy az alperes 2004 óta végzett a részére pénzügyi szolgáltatási és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet. 2008. június 6-án befektetési szolgáltatások és kiegészítő befektetési szolgáltatások nyújtására keretszerződést kötöttek, melyben lakossági ügyfélként került minősítésre. A 2007. szeptember 4-én és 2007. szeptember 14-én kötött lombardkölcsön-szerződései 2008 szeptemberében jártak volna le. A piacon már érezhetők voltak bizonyos válságjelek, de a nyújtott biztosítékokkal - a szerződéses 120%-os fedezettség figyelembevételével - a szerződések fedezettek voltak. A lejárat előtt, 2008. szeptember 2-án alperesi tanácsra további egy évvel meghosszabbította a 2007. szeptember 14-én megkötött szerződést, de az óvadékul szolgáló értékpapírok körét az R. Részvény Alap 53 darab befektetési jegyével kiegészítették. Ezt követően az úgynevezett "Lechman Brothers" csőd (2008. szeptember 15.) után a pénzügyi válság általános kiterjedésével drámaian zuhant az óvadékul szolgáló értékpapírok értéke, azok már nem nyújtottak elegendő fedezetet a hitel biztosítékaként, ezért az alperes a biztosíték kiegészítésére hívta fel. A fedezetet kiegészíteni nem tudta, mert nem rendelkezett kellő vagyonnal. Az alperes ezt követően - a likvidálásra irányuló tranzakciókat 2008. október 31-én megkezdve - értékesítette a kölcsönszerződés fedezetéül szolgáló értékpapírokat. Az óvadékul szolgáló értékpapírok eladásakor azok értéke már nem volt elegendő, hogy a szerződésből eredő fizetési kötelezettséget fedezze, ezért az alperes 2008. november 4-én kelt levelében legalább 80.000 euró befizetésére hívta fel, mely felhívásnak nem tudott eleget tenni. Az alperessel szemben így 2009. május 19. napján 2.898.988 japán jen tartozása állt fenn a lombardkölcsön-szerződésekből eredően. Jogi képviselője útján 2008. november 3-án írásban általános tájékoztatást kért az alperestől az ügy eseményeiről és bejelentette kárigényét, melyet minimálisan a kölcsönszerződéssel kapcsolatos fizetési kötelezettsége mértékében, továbbá a befektetéssel érintett saját tőkéjének értékében jelölt meg. A 2008. november 12-én kelt levelében kérte a befektetéssel kapcsolatos iratok másolatát, továbbá a befektetés alakulására vonatkozó kimutatásokat. Az alperes a 2008. december 18-án kelt leveléhez csatoltan másolati iratokat adott át, illetve bizonyos számlakivonatokkal tájékoztatta a befektetett összeg értékének alakulásáról. Ezt követően a Pénz- és Tőkepiaci Állandó Választottbíróságon keresettel élt, melyben kifejezetten jogfenntartással kérte az alperes kötelezését kártérítés címén 1.500.000 forint, továbbá ezen összeg után 2008. november 3. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamat megfizetésére. A Választottbíróság a 11/2009/B14. számú ítéletével a keresetének helyt adott. Az alperes a megítélt 1.500.000 forintot és késedelmi kamatát megfizette. A választottbírósági ítélet indokolásában kifejtettek szerint egységesen kellett megítélni a felek különböző szerződéseiben megjelenő szerződéses kapcsolatot és ezek kockázatait. A Bszt. hatályba lépése előtti időszak vonatkozásában nem volt megállapítható, hogy az alperes nem mérte fel megfelelően a 2001. évi CXX. törvény 119. § szerinti kockázatviselő képességet, ezért csak a 2007 decemberét követő szerződéses kapcsolatot lehetett vizsgálni és e körben azt kellett megállapítani: az alperes a Bszt. 182. § (4) bekezdése által biztosított határidőben (2008. június 30.) eleget tett az előzetes tájékozódási kötelezettség és az ügyfélminősítés körében előírt kötelezettségének és ennek során lakossági ügyfél minősítést adott, amely azt jelenti, hogy az ügyfél részére alacsony és közepes kockázatú termékbe való befektetés ajánlható, illetve befektetései során közepes kockázatot vállalt, azaz maximum az általa befektetett összeg erejéig vállalt kockázatot. A minősítését követően már nem adott az alperesnek egyedi megbízást, csupán a 2008. szeptember 2-i lombardkölcsön-szerződés megkötésére került sor, melyről a választottbíróság megállapította, hogy a Bszt. 4. § (2) bekezdés 6. pontja értelmében a közepesnél nagyobb kockázatú befektetési hitel és az alperes jogellenesen járt el, amikor a Bszt. 44-45. §-aiban szabályozott előzetes tájékozódási kötelezettsége keretében szerzett információkkal ellentétesen ilyen befektetést javasolt. Megállapításra került a választottbírósági ítéletben az is, hogy a jogellenes alperesi magatartással okozati összefüggésben effektív csökkenés következett be a befektetésében, azaz tényleges vagyoni kár érte. Kárként a vagyoncsökkenés azon része értékelhető, amely az általa befektetett vagyon elvesztésében mutatkozik, illetve a többlet-befizetési kötelezettségben jelenhet meg, befizetés vagy behajtás esetén. Eredetileg befektetett vagyonnak az tekinthető, amely 2008. szeptember 2-án, a meghosszabbított hitelszerződés megkötése előtt a rendelkezésére állt (a javára nyilvántartott vagyon csökkentve a hiteltartozással). A megtérítendő kár összege pedig a bekövetkezett kárból az alperesi jogellenesség miatt elszenvedett vagyonvesztés. A választottbírósági eljárás során nem lehetett megállapítani, mennyi az a "többlet" kár, amely kimondottan abból adódott, hogy az alperes egy elvileg kockázatosabb befektetést eszközölt a számára, annyi viszont megállapítható volt, hogy ez a kárösszeg számottevően meghaladhatja a keresetében érvényesített 1.500.000 forintot.