BH 2007.9.282 I. A pótmagánvádlói vádindítvány elfogadhatóságának szempontjai [Be. 231. §].

II. Hivatali visszaélés vádja esetén elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a vádlott hivatalos személyként járt-e el [Btk. 137. § 1. pontja, 225. §].

III. A tárgyalás előkészítése során hozott eljárást megszüntető végzés is ügydöntő határozat [Be. 257. § (2) bek., 267. § (1) bek.].

Sz. L. mint pótmagánvádló a 2006. november 10. napján postára adott beadványában vádindítványt terjesztett elő N. J. rendőr százados, a K. Rendőrkapitányság Vizsgálati Alosztályának vezetője ellen.

A vádindítvány tényállása a következő:

"Sz. L. ellen a K. Rendőrkapitányság vezetője fegyelmi eljárást kezdeményezett N. J. r. szds. jelentése alapján. A jelentés lényege az volt, hogy Sz. L. több alkalommal úgy vett igénybe tanulmányi szabadságot, hogy arra nem lett volna joga.

N. J. r. szds. jelentése alapján a fegyelmi vizsgálat tárgya volt Sz. L. 2003/2004., 2004/2005. és 2005/2006. tanévben kivett tanulmányi szabadsága. A fegyelmi eljárást az Országos Rendőrfőkapitány folytatta le, s azt 2006. április 6. napján megszüntette azzal indokolva, hogy nem állapítható meg, hogy Sz. L. a terhére rótt fegyelemsértést elkövette.

N. J. r. szds.-nak tudatában kellett lennie a jelentése készítésekor az alábbiaknak:

Nem róható Sz. L. terhére olyan magatartás, amely mégha valóban fegyelemsértés lenne is, a Hszt. 122. § a) pontja szerint elévült. Olyan időszakra nézve is kezdeményezte a fegyelmi eljárást, mely időszakban Sz. beosztásából fel volt függesztve, tehát akár tanulmányi, akár más szabadságolási formát erre az időszakra értelemszerűen nem vehetett igénybe.

A fent részletezettekből megállapítható, hogy N. J. r. szds. a fegyelmi eljárás kezdeményezésekor az elvárható és kötelező gondosságot elmulasztotta, súlyosan sértette a rendeltetésszerű joggyakorlás elvét, a Hszt. 68. § (1) b) pontjában, valamint az 1994. évi XXXIV. tv. 11. § (1) bekezdésében írtakat.

Mivel a szolgálati elöljáróval szemben fokozottan elvárt, illetve a szolgálat ellátásának feltétele a vonatkozó jogszabályok ismerete, a fenti jogszabályhelyek megsértésére kizárólag szándékosan került sor.

A Sz. L. ellen folytatott fegyelmi eljárás iratanyagából egyértelműen megállapítható, hogy az eljárás megindítására kizárólag N. J. r. szds. fentebb írt, a valóban kivett tanulmányi szabadságok vonatkozásában is valótlan tartalmú jelentése, mint okirati bizonyíték szolgált. Állításait viszont a kihallgatott tanúk és más beszerzett okira­tok egyértelműen megcáfolták.

Mivel a fenti magatartást N. J. r. szds. szándékosan, úgy tanúsította, hogy a fentieknek tudatában kellett, hogy legyen, de ennek ellenére jogtalan hátrány okozásának célzatával (fegyelmi eljárás kezdeményezése nyilvánvalóan alaptalanul) hivatali helyzetével visszaélt, magatartása a fegyelmi eljárást eredményező hamis vád vétsége mindkét elkövetési magatartása. Mivel mindezt hivatali helyzetével egyéb módon visszaélve, jogtalan hátrány okozására használta fel, a hivatali visszaélés bűntettét is megvalósította."

Ezen tényállás alapján a Btk. 225. § szerinti hivatali visszaélés bűntettével, valamint a Btk. 235. § a) és b) pontja szerinti hamis vád vétségével vádolta a pótmagánvádló N. J. rendőr századost.

A rendelkezésre álló iratok alapján az elsőfokú bíróság a következőket állapította meg:

A pótmagánvádló jogi képviselője útján - a vádindítványban foglaltakkal azonos tényállás és minősítés mellett - 2006. július 17-én tett feljelentést N. J. szds. ellen a K. Nyomozó Ügyészségen.

A K. Nyomozó Ügyészség a 2006. július 27. napján hozott határozatával a feljelentést a Be. 174. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította azzal, hogy a feljelentésből megállapítható, hogy a cselekmény nem bűncselekmény.

A határozat indokolása szerint hivatali visszaélés bűntette nem valósult meg, mivel a feljelentett nem közhatalmi, hanem munkáltatói (szolgálati elöljárói) jogkörben járt el, hamis vád pedig azért nem jöhet szóba, mivel a jelentésben valótlan tények nem szerepelnek, a fegyelmi eljárás elrendelésére volt törvényes alap.

Ezen határozat ellen a pótmagánvádló panasszal élt, azonban a B. Megyei Főügyészség a 2006. szeptember 7. napján hozott határozatával azt alaptalanként elutasította. A határozatot a pótmagánvádló részére - képviselője útján - 2006. szeptember 11. napján kézbesítették.

A Be. 231. § (1) bekezdés szerint a vádindítványt a bíróság abban az esetben fogadja el, ha elutasításának nincs oka. Az elutasítás lehetséges okait a Be. 231. § (2) bekezdése tartalmazza.

Az iratok alapján megállapítható, hogy a vádindítvány benyújtására határidőben, a Be. 229. § (1) bekezdés szerinti hatvan napos határidőn belül került sor, azaz a Be. 231. § (2) bekezdés a) pontja szerinti kizáró ok nem áll fenn.

Ugyancsak nem áll fenn a Be. 231. § (2) bekezdés b) pontja szerinti kizáró ok sem, mivel a pótmagánvádlónak dr. B. I. ügyvéd személyében van jogi képviselője.

Megállapítható az is, hogy a vádindítványt az arra jogosult nyújtotta be, ugyanis a vádindítványban megjelölt bűncselekmények vonatkozásában potenciális sértettként a fegyelmi eljárás alá vont személy, azaz a pótmagánvádló jöhet szóba, így a Be. 231. § (2) bekezdés c) pontja szerinti kizáró ok sem áll fenn.

Végezetül az is megállapítható, hogy a vádindítvány megfelel a Be. 2. § (2) bekezdés szerinti törvényességi kritériumoknak, illetve tartalmazza a Be. 230. § (2) bekezdés szerinti adatokat és egyéb kellékeket, s ennek következtében a Be. 231. § (2) bekezdés d) pontja szerinti kizáró ok sincs.

Vizsgálva tehát mindazon szempontokat, amelyek relevanciával bírnak e körben, az állapítható meg, hogy nincs olyan ok, amely alapján az elutasításnak helye lenne, így a bíróság a vádindítványt elfogadta.

Ezek után a bíróságnak a tárgyalás előkészítése során a Be. 263. § (1) bekezdése alapján meg kellett vizsgálnia, hogy van-e helye a Be. 264-271. §-okban foglalt rendelkezések alkalmazásának. E körben került sor annak vizsgálatára, hogy a vád tárgyává tett cselekmény bűncselekményt valósít-e meg.

A hivatali visszaélés bűntettét a Btk. 225. § szerint az a hivatalos személy követi el, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél.

N. J. szds. 2006. január 5-ei jelentéséből egyértelműen kitűnik, hogy a tanulmányi szabadságok igénybevételével kapcsolatos egyes tényeket szolgálati elöljárói minőségében hozta saját elöljárója (a bűnügyi osztály vezetője) tudomására, illetve tette meg javaslatát a fegyelmi eljárás megindítására. Ennek a jelentésnek tehát nincs köze N. J. szds. más vonatkozásban kétségtelenül fennálló hivatalos személyi minőségéhez, hiszen nem a közhatalmi jogosítványok gyakorlása körében került sor a jelentés elkészítésére.

Nem tartalmaz olyan tényt a vádindítvány tényállása, ami alapján a jogtalan hátrány okozásának célzatára lehetne következtetni, e részében a vádindítvány pusztán a Btk. vonatkozó tényállásának szövegét ismétli meg.

Kétségtelen, hogy a jelentésben N. J. javasolta a fegyelmi eljárás megindítását, a tanulmányi szerződés felmondását, továbbá a tanulmányi szabadságról való berendelést a munka felvétele céljából. Ezek valóban olyan következményeknek tekinthetőek, amik hátrányosak lehetnek a pótmagánvádlóra, de mivel az intézkedés (a fegyelmi eljárás megindítása, illetve a jogkövetkezmények alkalmazása) nem tartozik N. J. hatáskörébe egyik kérdésben sem és "javaslatai" semmilyen jogi hatállyal nem bírnak, így hátrány okozására nem lehetnek alkalmasak.