BH 2002.1.31 A munkáltató a rendes felmondás közlését követően, a felmondási idő alatt - miután a munkavállaló munkaviszonya még nem szűnt meg - rendkívüli felmondással élhet. Ilyen esetben a munkaviszony az azt azonnali hatállyal megszüntető rendkívüli felmondással szűnik meg, ennélfogva a rendes felmondást tartalmazó jognyilatkozathoz már nem fűződik munkaviszonyt megszüntető joghatás [Mt. 89. § (1) bek., 96. § (1) bek.].

A felperes a keresetében az 1996. február 29-én kelt munkáltatói rendes felmondás és a felmondási idő alatt, 1996. március 28-án közölt rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és ennek anyagi jogkövetkezményei alkalmazását kérte.

Az alperes a viszontkeresetében a rendes felmondásra tekintettel kifizetett 392 427 forint visszafizetésére kérte kötelezni a felperest.

A felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasító elsőfokú ítéletet helybenhagyó jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően - a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati határozatával hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

A munkaügyi bíróság - a megismételt eljárásban hozott - ítéletével megállapította, hogy az alperes a rendes felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és az alperest 152 010 forint felmondási időre járó átlagkereset és végkielégítés-különbözet, illetve ezen összeg kamatai, valamint 788 760 forint kétszeres végkielégítés és kamatai megfizetésére kötelezte. Egyebekben a keresetet és viszontkeresetet elutasította.

A rendes felmondást a bíróság a valóságnak meg nem felelő felmondási indok miatt találta jogellenesnek.

A rendkívüli felmondás tekintetében megállapította, hogy az intézkedés alapjául a felperes által 1996. március 24-én készített és a polgármesternek, illetve két önkormányzati képviselőnek megküldött, a K. városban a távhő-szolgáltatási díjakról szóló kimutatás szolgált. E kimutatás a számításokon kívül olyan kérdéseket is felvetett, amelyek a fogyasztói érdekek figyelembevételének hiányára, a 120 km távolságról történő üzemeltetés előnytelenebb voltára, a lakossági tartozások beszámítására hívták fel a figyelmet, és így az alperest gazdaságilag előnytelen helyzetbe kívánta hozni. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes a kimutatás elkészítésével és elküldésével a munkaviszonya keretében tudomására jutott információkat jogosulatlanul közölt harmadik személlyel, s ezáltal az Mt. 103. §-a (3) bekezdésében, illetve a munkaszerződésében foglalt titoktartási kötelezettségét megszegte, és a munkáltató jogos gazdasági érdekeit veszélyeztette. Ezért a rendkívüli felmondás jogszerűségét állapította meg.

A peres felek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, mellőzte az alperes kétszeres végkielégítés és kamatai megfizetésére kötelezését, és ennek megfelelően leszállította az alperes által fizetendő perköltség és első fokú eljárási illeték összegét. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a kétszeres végkielégítés megfizetésére vonatkozó marasztalást az Mt.-nek az Alkotmánybíróság 4/1998. (III. 1.) AB határozatával megsemmisített 100. §-a (2) bekezdésére hivatkozva mellőzte. Utalt továbbá arra is, hogy e jogkövetkezmény alkalmazására azért sincs lehetőség, mert a felperes munkaviszonya 1996. március 28-án a rendkívüli felmondás folytán megszűnt.

A rendkívüli felmondás indokául szolgáló, a titoktartási kötelezettség megszegésével a másodfokú bíróság szerint is a felperes elkövette a minősített kötelezettségszegést. Másrészt a rendkívüli felmondási jog gyakorlását azért is alaposnak tartotta, mert a felperes e magatartása folytán a

munkáltatótól nem volt elvárható - a bizalomvesztés következtében - a munkaviszony további fenntartása.

A felperes a felülvizsgálati kérelmében a rendkívüli felmondás jogellenességével kapcsolatos keresete elutasítása körében - ideértve a nem vagyoni kártérítés iránti igényét is - támadta a jogerős ítéletet. A jogerős ítélet megváltoztatását, a rendkívüli felmondás jogellenességét megállapító és az elutasított anyagi igényeinek helyt adó határozat hozatalát kérte. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok a felülvizsgálati határozatban adott iránymutatást figyelmen kívül hagyva, az összes körülmény mérlegelése nélkül állapították meg jogszabálysértő módon a rendkívüli felmondás jogszerűségét. Arra hivatkozott, hogy az önkormányzat rendeletében közzétett számítási mód felhasználásával készített kimutatással nem fedett fel semmiféle szakmai titkot. Továbbá nem értékelték a bíróságok, hogy beadványa közérdekű bejelentésnek minősült, és az alperes később - az abban foglaltakra tekintettel - a kintlevőségek a fűtésidíj-tarifába való szabálytalan beépítését visszavonta. Az Alkotmánybíróság határozatával összefüggő ítéleti megállapítást is jogszabálysértőnek tartotta.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A rendes felmondás közlését követően, a felmondási idő alatt - mivel a munkavállaló munkaviszonya még nem szűnt meg - a munkáltató rendkívüli felmondással élhet. Ilyen esetben a munkaviszony az azt azonnali hatállyal megszüntető rendkívüli felmondással szűnik meg, ennélfogva a rendes felmondást tartalmazó jognyilatkozathoz már nem fűződik munkaviszonyt megszüntető joghatás. Ezért e jognyilatkozat miatt a munkaviszony jogellenes megszüntetése sem állapítható meg (Mt. 100. §). A perbeli esetben is az előbbieknek megfelelően az alperes rendkívüli felmondása szüntette meg a felperes munkaviszonyát, de a felperes terhére rótt magatartásnak a rendes felmondás indokával való összefüggésére tekintettel nem volt mellőzhető az abban foglaltak vizsgálata, illetve az erre vonatkozó tényállás megállapítása.