Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

...Bővebben...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Bővebben...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Bővebben...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Bővebben...

Keresés "elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt "elvi tartalmában" közvetlenül kereshet. (KISFILMMEL)

...Bővebben...

Mínusz jel keresésben

'-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából.                               

...Bővebben...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Bővebben...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Bővebben...

Egy bíró ítéletei

HANGGAL! A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!                    

...Bővebben...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Bővebben...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Bővebben...

73/1995. (XII. 15.) AB határozat

a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, az e törvény módosításáról rendelkező 1995. évi XII. törvény, valamint a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) módosításáról rendelkező 1995. évi XII. törvény (a továbbiakban: Tm.) 18. §-ának

"de havonként legalább a tárgyév január 1-jén érvényes minimum bér összege" szövegrésze alkotmányellenes, ezért e rendelkezést a határozat közzétételének napjával megsemmisíti.

Az idézett szövegrész megsemmisítése folytán a Tm. 18. §-a a következő szöveggel marad hatályban:

"119/B. § A társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytató tagjának a személyes közreműködés alapján kiosztott jövedelem után - ide nem értve a társas vállalkozás adózás utáni eredményéről, a vállalkozás tagja részére juttatott jövedelmet - 10%-os mértékű baleseti járulékot köteles fizetni. A baleseti járulékot a tagsági jogviszony megszüntetését követően kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni."

2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a T. módosítása tárgyában meghozott Tm. 24. § (2) bekezdése a T. 118/A. § (2) bekezdését hatályon kívül helyező részében alkotmányellenes, ezért azt 1996. évi június 30-i hatállyal megsemmisíti.

3. Az Alkotmánybíróság a T. 10. § (4) bekezdése, 103/D. § (2)-(4) bekezdése, továbbá a Tm. megsemmisítéssel nem érintett 18. §-ának és a Tm. 24. § (2) bekezdésének - a T. 103/A. § (3) és (4) bekezdéseire vonatkozó - rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványokat és e szabályok megsemmisítése iránti kérelmeket elutasítja.

4. Az Alkotmánybíróság a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Gst.) 91. §-a, továbbá a T. 119/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványokat visszautasítja.

Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

A T. módosításáról szóló Tm. több rendelkezése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt számos indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz. Az indítványok egy része a T. módosítás előtti egyes rendelkezései tekintetében is kérte az alkotmányossági vizsgálat lefolytatását. Az Alkotmánybíróság az indítványokat szoros összefüggésükre tekintettel egyesítette és együttesen, egy eljárás keretében bírálta el.

1. Az indítványozók támadták a T. 10. § (4) bekezdésében írt rendelkezést a T. 118/A. §-ának összefüggésében. Álláspontjuk szerint a kifogásolt szabályozás hátrányosan különbözteti meg a kiegészítő tevékenységet folytató és baleseti járulékot fizető személyek csoportját a főtevékenységük alapján biztosított személyektől. A tiltott megkülönböztetés pedig az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközik, és ezért alkotmányellenes.

2. Számos indítvány kifogásolta a Tm. 18. §-át, amely a T. 119/B. §-a helyébe új rendelkezést léptetett. Az indítványok többsége a társas vállalkozások kiegészítő tevékenységet folytató tagjai tekintetében a járulékalapnak a tárgyév január 1-jén érvényes minimális bér összegében való meghatározását sérelmezte, de több indítvány támadta a rendelkezés egészét, jelesül azt, hogy a társas vállalkozások kiegészítő tevékenységet folytató tagjainak baleseti járulékot kell fizetniük. Mind a fiktív járulékalap alkalmazása, mind pedig az ellentételezés nélküli járulékfizetési kötelezettség - az indítványozók szerint - sérti a jogbiztonság alkotmányos követelményét, ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközik, ellentétben áll a diszkrimináció tilalmát megfogalmazó alkotmányi rendelkezéssel, az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglaltakkal és ellentétes az Alkotmánybíróságnak korábban hozott, hasonló tárgyú határozataival is. Kérték ezért a kifogásolt rendelkezés alkotmányellenességének a megállapítását és egészbeni vagy részbeni megsemmisítését.

3. Van indítvány, amely a Gst. 91. §-ában foglalt rendelkezés alkotmányellenességének a megállapítását és megsemmisítését kéri. Az indítványozó szerint ez a rendelkezés ellentétben áll az Alkotmánybíróság 54/1995. (IX. 15.) AB határozatában kifejtettekkel.

4. Egy további indítványozó szerint a T. 103/D. § (2)-(4) bekezdéseiben foglalt rendelkezések, továbbá a T. 119/A. §-a is alkotmányellenesek. A kifogásolt szabályok mind az egyéni vállalkozó, mind pedig a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó tekintetében a társadalombiztosítási járulék alapját nem a tárgyévben megszerzett, hanem a tárgyévet közvetlenül megelőző naptári évben elért, személyi jövedelemadó alapját képező jövedelem összegében határozzák meg. Az indítványban foglaltak szerint az időeltolásos járulékszámolási rendszer diszkriminatív, és az állampolgárok alapvető érdekeit is sérti. A kifogásolt rendelkezések lehetővé teszik, hogy az egyszer már elszámolt (társadalombiztosítási járulékkal terhelt, adózott, felosztott, illetőleg felélt stb.) jövedelmet másodszor is - utólagosan - igénybe lehessen venni - forrásként - járulékfizetés céljára. Éppen ezért ez a konstrukció az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe és 70/A. § (1) bekezdésébe ütközik.

5. Több indítványozó kifogásolta a Tm. 24. § (2) bekezdésének azt a rendelkezését, amely 1995. április 1. napjával hatályon kívül helyezte a T. 118/A. § (2) bekezdését. E változtatás folytán ugyanis az egyéni vállalkozóknak, akik egyidejűleg gazdasági társaságnak is tagjai, kettős járulékfizetési kötelezettsége alakult ki. A módosítás következtében azok az egyéni vállalkozók, akik társas vállalkozás tagjaiként biztosítottak, kiegészítő jellegűnek minősülő egyéni vállalkozói tevékenység helyett főfoglalkozású vállalkozókká váltak, így kétszeresen kötelesek társadalombiztosítási járulékot fizetni. A kettős járulékot fizető egyéni vállalkozó azonban a T. 38. § (1) bekezdése folytán hátrányos helyzetbe kerül, mert a járulékalapok egybeszámítására a nyugdíj megállapításakor nincs lehetőség. Emiatt a törvénymódosítás ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogelvekkel, egyúttal a biztosítottak között megengedhetetlen megkülönböztetéshez vezet. Az indítványozók erre figyelemmel kérték a Tm. 24. § (2) bekezdésének vonatkozó rendelkezése tekintetében az alkotmányellenesség megállapítását és az alkotmányellenességhez vezető módosító szabály megsemmisítését.

6. A Tm. 24. § (2) bekezdésével kapcsolatos az az indítvány is, amely a T. 103/A. § (3) bekezdése 24. pontjának, valamint (4) bekezdésének hatályon kívül helyezését sérelmezi. E rendelkezések a járulékalap számításánál kedvezményt állapítottak meg, mert a magánszemély munkáltatója által viselt, a magánszemély javára kötött életbiztosítás, balesetbiztosítás és nyugdíjbiztosítás díját a járulékalap számításánál kedvezményesen rendelték figyelembe venni. Az indítványozók szerint azzal, hogy a törvénymódosítás a már fennálló szerződésekre is vonatkozik, a kifogásolt rendelkezés sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, az Alkotmány 13. §-ában biztosított tulajdonhoz való jogot, az Alkotmány 9. §-ának (2) bekezdését, és ellentétes az Alkotmány 70/E. §-ában deklarált szociális biztonság elvével is.

II.

Az indítványokkal támadott törvényi rendelkezéseknek az alkotmányossági vizsgálat szempontjából irányadó tartalma a következő:

1. A T. 10. § (4) bekezdése szerint nem terjed ki a biztosítás az egyéni vállalkozóra, továbbá közkereseti társaság, a betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság stb. tagjára, ha a 118/A. § szerint kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül. A T. 118/A. § (1) bekezdése határozza meg, hogy az egyéni vállalkozót, továbbá a társas vállalkozás tagját milyen biztosítási jogviszonyok fennállása mellett kell kiegészítő tevékenységet folytatónak tekintetni.

2. A Gst. 91. §-át, amely a T. 119/B. §-a helyébe lépő rendelkezést állapította meg, az Alkotmánybíróság a 45/1995. (VI. 30.) AB határozatával megsemmisítette, és megállapította, hogy a megsemmisített rendelkezés nem lép hatályba (ABK 1995. június-július, 262.). A T. 119/B. §-ának hatályos szövegét a Tm. 18. §-a állapította meg. Eszerint a társas vállalkozás kiegészítő tevékenységet folytató tagjának a személyes közreműködés alapján kiosztott jövedelem, de havonként legalább a tárgyév január 1-jén érvényes minimum bér összege után - ide nem értve a társas vállalkozás adózás utáni eredményéből a vállalkozás tagja részére juttatott jövedelmet - 10%-os mértékű baleseti járulékot köteles fizetni. A baleseti járulékot a tagsági jogviszony megszűnését követően kiosztott jövedelem után is meg kell fizetni.

3. A T. 103/D. § (2)-(4) bekezdései az egyéni vállalkozó társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettségét állapítják meg. Eszerint az egyéni vállalkozó az e tevékenységéből származó és a tárgyévet közvetlenül megelőző naptári évben elért személyi jövedelemadó alapját képező jövedelme (a továbbiakban: adóköteles jövedelem), egy naptári hónapra jutó összege, de legalább a tárgyév első napján érvényes minimális bér után köteles 44%-os mértékű társadalombiztosítási járulékot fizetni, legfeljebb azonban évi 900 000 Ft (havi 75 000, napi 2500 Ft) jövedelem után. Ugyanilyen jövedelem után köteles 4%-os mértékű egészségbiztosítási és 6%-os mértékű nyugdíjjárulékot fizetni. A 103/D. § (4) bekezdése a tevékenységét kezdő egyéni vállalkozó járulékfizetési kötelezettségét a naptári év első napján érvényes minimális bér összege után állapítja meg.

A T. 119/A. § (1) bekezdése a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó baleseti járulékfizetési kötelezettségének az alapját az e tevékenységéből származó és a tárgyévet közvetlenül megelőző naptári évben elért, személyi jövedelemadó alapját képező jövedelem egy naptári hónapra jutó összegében határozza meg. Ha a tevékenységet kezdő egyéni vállalkozó kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, az év első napján érvényes minimális bér után köteles havonta fizetni a 10%-os baleseti járulékot.

4. A Tm. 24. § (2) bekezdése 1995. április 1-jei hatállyal hatályon kívül helyezte a T. 118/A. § (2) bekezdését. E hatályon kívül helyezett szabály szerint az egyéni vállalkozót akkor is kiegészítő tevékenységet folytatónak kellett tekinteni, ha egyidejűleg társas vállalkozás tagjaként már járulék fizetésére kötelezett volt.

5. Ugyancsak a Tm. 24. § (2) bekezdése helyezte hatályon kívül a T. 103/A. § (3) bekezdésének 23., 24. és 25. pontjait, valamint (4) bekezdését. E szabályok közül a (3) bekezdés 24. pontja szerint nem képezett társadalombiztosítási járulékalapot a magánszemély munkáltatója által viselt, a magánszemély javára kötött életbiztosítás, balesetbiztosítás és nyugdíjbiztosítás díja. A T. 103/A. § (4) bekezdése pedig úgy rendelkezett, hogy a (3) bekezdés 23., 24. és 25. pontjában meghatározott juttatások együttes összege a tárgyhónapban, a tárgyév első napján érvényes minimális bér havi összegének 30%-áig nem képez járulékalapot.

III.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat részben megalapozottnak, részben megalapozatlannak találta.

1. A Gst. 91. §-ának hatályon kívül helyezése folytán a T. 119/B. §-ának a Tm. 18. §-ával megállapított "de havonként legalább a tárgyév január 1-jén érvényes minimum bér összege" szövegrésze alkotmányellenes.

Az Alkotmánybíróság az 54/1995. (IX. 15.) AB határozatával (ABK 1995. augusztus-szeptember, 321-326.) alkotmányellenesnek mondta ki, és megsemmisítette a Gst. 89. §-ában foglalt rendelkezést, amely a T. 119/A. § (1) bekezdését módosította. A megsemmisített rendelkezés a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozók baleseti járulékának minimális alapját havonta legalább a tárgyév január 1-jén érvényes minimális bér összegében határozta meg.

Az Alkotmánybíróság határozatában rámutatott arra, hogy a T. 118/A. § (1) bekezdése értelmében az egyéni vállalkozót, továbbá társas vállalkozás tagját akkor kell kiegészítő tevékenységet folytatónak tekinteni, ha egyidejűleg

a) munkaviszonyban, illetőleg szövetkezeti tagként munkaviszony jellegű jogviszony keretében a munkáltató (foglalkoztató) legalább heti 36 órás munkaidőben foglalkoztatja;

b) öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjas vagy növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékos, rokkantsági járadékos;

c) bedolgozóként a 10. § (3) bekezdése szerint biztosított, végül

d) közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanul.

A törvényi rendelkezések alapján megállapítható, hogy a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó megélhetésének fő forrása nem kiegészítő tevékenységéből származik, hanem megélhetését főfoglalkozásból eredő jövedelme, nyugdíja, illetőleg eltartotti minősége biztosítja. A kiegészítő tevékenységből származó jövedelem tehát - amint ez fogalmából is következik - nem alapjövedelem-forrás, hanem olyan jövedelemtöbblet, amely a tevékenységet folytató alapjövedelmének a kiegészítéseként, pótlásaként jelenik meg. A kiegészítő tevékenységet folytatók éppen ezért nem hasonlíthatók össze sem az alkalmazotti viszonyban állókkal, sem az egyéni vállalkozókkal, illetőleg a társas vállalkozások tagjaival.

A kiegészítő tevékenységet folytatók e biztosítási jogviszony keretében - figyelemmel arra, hogy más jogviszony alapján - e tevékenységüktől eltekintve - már teljes társadalombiztosítási fedezettel rendelkeznek - kizárólag e kiegészítő tevékenységük körében bekövetkezhető balesetek kockázata tekintetében nyernek többletbiztosítást, amely egy kényszerű biztosítási forma. E kötelező balesetbiztosítási konstrukció pedig kizárólag a kiegészítő jövedelemszerzéshez kapcsolódik. Ebből következik, hogy jogszerűen - és alkotmányosan - a biztosítási járulék alapja is csak a ténylegesen elért jövedelem lehet. A fiktív járulékalap a jogbiztonság alapvető alkotmányos követelményét sérti, fogalmilag áll ellentétben a tevékenység, illetőleg az abból származó jövedelem kiegészítő jellegével, mert a jövedelemkiegészítés még a minimális bérszínvonalon sem azonosítható - sem fogalmilag, sem jogilag - a teljes megélhetési forrásul meghatározott alapjövedelemmel. Ezért az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezést az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközőnek találta, és megállapította, hogy a ténylegestől eltérő, fiktív jövedelem járulékalappá tétele a kiegészítő tevékenység körében sérti a jogbiztonság követelményét, ezért alkotmányellenes.

Az Alkotmánybíróság határozata szerint a kifogásolt szabályozás ellentétben állt az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében meghatározott és a megengedhetetlen megkülönböztetésre vonatkozó alkotmányi rendelkezéssel is. A támadott törvényi rendelkezés az Alkotmány diszkriminációt tiltó szabályát azáltal sértette, hogy nem differenciált a teljes megélhetési forrást jelentő jövedelemmel rendelkező munkavállalók, vállalkozók stb. és a kiegészítő jövedelemmel rendelkezők között, holott az utóbbiak kizárólag megélhetési forrásaik bővítésére, pótlására végeznek kiegészítő jövedelemszerzéssel járó tevékenységet. Azzal tehát, hogy a jogalkotó mind a jövedelemszerzés, mind pedig a biztosítási jogviszony szempontjából a teljesen különböző csoportba tartozó személyi köröket a szabályozás tekintetében azonos csoportba tartozónak minősítette, megsértette a jogok egyenlő elosztásának elvét is magába foglaló és az Alkotmány 70/A. §-ában deklarált alkotmányi rendelkezést (ABK 1995. augusztus-szeptember, 324.).

Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában kifejtett, ezek az alkotmányos indokok a Tm. 18. §-ával megállapított T. 119/B. §-ában foglalt rendelkezésre is megfelelően irányadóak. A társas vállalkozás tagját a T. 118/A. § (1) bekezdése alapján ugyanazokban az esetekben kell kiegészítő tevékenységet folytatónak tekinteni, mint az egyéni vállalkozót. Így a társas vállalkozás tagja is valamely főfoglalkozásában biztosított, vagy korábbi járulékfizetési kötelezettsége mellett biztosított volt, illetőleg nem saját jogán, hanem eltartottként biztosítási jogviszonnyal rendelkezik. Kiegészítő tevékenysége tehát nem alapjövedelem-forrás, hanem fogalmilag is olyan jövedelemtöbblet, amely alapjövedelmének a kiegészítéseként, pótlásaként jelenik meg. Így járulékfizetési kötelezettsége - alkotmányosan - egyedül csak a kiegészítő tevékenységéből származó jövedelméhez igazodhat. Ezért a fiktív járulékalap-megállapítás az Alkotmány 2. § (1) bekezdése, illetőleg 70/A. § (1) bekezdése alapján - a kiegészítő tevékenység körében - alkotmányellenes, így az Alkotmánybíróság a támadott törvényi szabálynak a minimum bér összegére vonatkozó szövegrészét alkotmányellenesnek ítélte, és megsemmisítette.

2. Önmagában nem alkotmányellenes a Tm. 24. § (2) bekezdésének az a rendelkezése, amely a T. 118/A. § (2) bekezdését hatályon kívül helyezi. E szabály folytán ugyanis az egyéni vállalkozót, ha egyidejűleg társas vállalkozás tagjaként járulék fizetésére kötelezett, már nem kiegészítő tevékenységet folytatónak kell tekinteni, hanem egyéni vállalkozói tevékenységében is biztosítottá válik [T. 10. § (2) bekezdés a) pont]. Ennek alapján járulékfizetési kötelezettség terheli a T. 103/D. §-a alapján mint egyéni vállalkozót és a T. 103/E. §-a alapján járulékfizetési kötelezettsége áll fenn úgy is, mint valamely társas vállalkozás tagjának. Figyelemmel azonban arra, hogy a járulékalapok egybeszámítására törvényes lehetőség nincs, a támadott rendelkezés alkotmányellenes helyzetet teremtett, mert azokat a személyeket, akik társas vállalkozás tagjaként egyidejűleg egyéni vállalkozók is, hátrányosan különbözteti meg azokkal a munkavállalókkal és más személyekkel szemben, akiknek a járulékfizetési kötelezettségét a törvény napi 2500 Ft együttes összegű járulékalapban maximálja. Ezáltal a kifogásolt szabály sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, így alkotmányellenes.

A T. 103/B. § (6) bekezdése értelmében az a biztosított, aki egyidejűleg több, a 10. § (1) és (3) bekezdésében említett biztosítással járó jogviszonyban áll, mindegyik jogviszonyból származó - járulékalapot képező - juttatás, legfeljebb azonban együttesen ezek napi 2500 Ft naptári évre számított összege után köteles egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot fizetni. Ugyanilyen rendelkezést a társas vállalkozás tagjaként egyéni vállalkozói tevékenységet folytató személyre nézve a T. nem tartalmaz. Az egyéni vállalkozók járulékfizetését a T. 103/D. § (2) bekezdése a társadalombiztosítási járulék tekintetében, (3) bekezdése pedig az egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék tekintetében ugyancsak napi 2500 Ft járulékalapban maximálja. Végül a T. 103/E. § (3) bekezdése a társas vállalkozások tagjainak járulékfizetését is napi 2500 Ft járulékalap figyelembevételével határozza meg.

A kifogásolt törvényi rendelkezés folytán az egyéni vállalkozói tevékenységet folytató személy, aki egyidejűleg egy társas vállalkozás tagja, mindkét jogviszonyából eredően napi 2500 Ft maximális járulékalap után köteles járulékot fizetni, vagyis együttes járulék fizetésének a határa nem napi 2500 Ft járulékalap, hanem annak a duplája. Ez a rendelkezés megengedhetetlenül különböztet a különböző jövedelemforrásokkal rendelkező személyek között, így alkotmányellenes diszkriminációt valósít meg, ezért az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével ellentétes.

Utal az Alkotmánybíróság arra is, hogy a T. 118/A. § (2) bekezdésének a hatályon kívül helyezése folytán a T. 10. § (4) bekezdésének kizáró rendelkezése az egyéni vállalkozóra már nem vonatkozik, vagyis a módosítás folytán a biztosítás rájuk is kiterjed, a T. 38. § (1) bekezdése azonban úgy rendelkezik, hogy a jogosultat egyedül egy nyugellátás illeti meg, aki viszont több nyugellátásra is jogosult, az ezek között csak választhat. E szabályokból pedig az következik, hogy a módosítás folytán az egyéni vállalkozóként is tevékenykedő társas vállalkozás tagja valamelyik tevékenysége után minden ellentételezés nélkül fizet nyugdíjjárulékot. Mivel az így fizetett járulék semmiféle biztosításhoz fűződő ellátási jogot nem alapoz meg, vagyis ahhoz semmiféle társadalombiztosítási ellátás nem járul, a rendelkezés az Alkotmány 13. §-ába is ütközik, és ezért is alkotmányellenes [45/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABK 1995. június-július, 262, 265.].

3. Megalapozatlan a T. 10. § (4) bekezdését támadó indítvány, mert a kifogásolt rendelkezés és az Alkotmány diszkriminációt tiltó 70/A. §-a között értékelhető összefüggés nincs. A T. 10. § (4) bekezdése arról rendelkezik, hogy a T. 118/A. §-a szerinti kiegészítő tevékenységet folytatókra nem terjed ki a biztosítás. E rendelkezés szerves összhangban áll a T. 119/A. §-ával, amely szerint a kiegészítő tevékenységet folytatók - azok tehát, akik más jogviszony alapján biztosítottak vagy biztosítási szolgáltatást élveznek - balesetbiztosítási szerződés kötésére kötelezettek, és baleseti járulékot kötelesek fizetni. A kiegészítő tevékenységet folytatók tehát e minőségükben egy kötelező balesetbiztosítás hatálya alatt állnak, egyébként pedig a T. 118/A. § (1) bekezdése szerint teljes körű biztosítási jogviszonnyal rendelkeznek, mert hisz a törvény alapján ez a feltétele annak, hogy tevékenységük kiegészítő tevékenységnek minősüljön.

A T. 10. § (4) bekezdésének rendelkezése tehát semmiféle hátrányos megkülönböztetéshez nem vezet, az összhangban áll a törvény egyéb rendelkezéseivel, a biztosítottak között hátrányos megkülönböztetést nem eredményez, ezért az Alkotmánybíróság a T. 10. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

4. Megalapozatlan a T. 103/B. § (2)-(4) bekezdését kifogásoló indítvány is. Az időeltolásos járulékalap számítási rendszer az Alkotmány egyetlen rendelkezését sem sérti. A törvényhozó szabadságában áll annak meghatározása, hogy a járulék forrásaként a tárgyévben, illetőleg az előző évben elért jövedelmet veszi-e figyelembe. Ez egy olyan technikai szabály, amely önmagában nem jelenti egyetlen alkotmányi rendelkezés megsértését sem.

Az előző évi átlagkereset számítása különböző fizetési kötelezettségek forrásaként a törvényhozás bevett és gyakorta alkalmazott technikája. Alkotmányossági összefüggésben az az egyedüli mértékadó szempont, hogy a fizetési kötelezettség forrása a ténylegesen megszerzett, elért, de legalábbis az elvárhatóan elért, a naptári év első napján érvényes minimális bér összegéhez igazodó jövedelem legyen. Teljesen nyilvánvaló, hogy a tevékenységet kezdő egyéni vállalkozó esetében a járulékalap - megelőző időszak híján - csak a tárgyévi lehet. A diszkriminációt tiltó alkotmányi rendelkezéssel semmilyen összefüggésben nincs az a szabály, amely a tevékenység folytatása esetén, tehát a kezdő év eltelte után, már a korábbi időszak jövedelmét veszi figyelembe a járulék forrásaként. Megalapozatlan az indítványozónak az az állítása, hogy ebben az esetben a törvény a járulékalap kétszeres igénybevételét teszi lehetővé. A biztosított járulékfizetési kötelezettsége jövedelemszerzéséhez és ennek alapján a fennálló biztosítási jogviszonyhoz kapcsolódik. Ettől teljesen független, hogy a törvényhozó a járulék alapjaként olyan, megfelelően bizonylatolt és mérhető jövedelmet vesz figyelembe, amelyet a biztosított a fizetési kötelezettséget megelőző időszakban (évben) ért el.

Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezések és az indítványban felhívott alkotmányi szabályok között alkotmányellenesség megállapításához vezető összefüggést nem látott, így a megalapozatlan indítványt elutasította.

5. A társas vállalkozások kiegészítő tevékenységet folytató tagjainak a T. 119/B. §-ával balesetbiztosítási járulék fizetésére kötelezése az Alkotmány 2. § (1) bekezdése és a 70/A. § (1) bekezdése alapján nem alkotmányellenes. Ahogy ezt az Alkotmánybíróság a 915/B/1994. AB határozatában a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozókkal kapcsolatban megállapította (ABK 1995. október, 391-392.), a kiegészítő tevékenységet folytatók a kötelező balesetbiztosítás folytán éppen e tevékenységükkel összefüggő többletellátásra válnak jogosulttá. A T. 76. §-a meghatározza a baleseti ellátás tartalmát. A járulékfizetésnek tehát a baleseti veszélyközösség egészére van ellentételezése, annak pedig nincs alkotmányos jelentősége, hogy a veszélyközösség bizonyos tagjainál milyen gyakorisággal fordul elő az ellátásra okot adó baleset. A biztosítási kockázat valamennyi azonos - kiegészítő - tevékenységet folytató társas vállalkozó tekintetében fennáll, így sem a jogbiztonság sérelme, sem az alkotmányosan tiltott megkülönböztetés megsértése a támadott szabály tekintetében nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság fenti határozatában kifejtettek megfelelően irányadóak tehát a társas vállalkozások kiegészítő tevékenységet folytató tagjaira is, ezért az Alkotmánybíróság a Tm. 18. §-ával megállapított T. 119/B. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt - a megsemmisített szövegrésztől eltekintve - elutasította.

6. Nem jelenti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, 9. § (2) bekezdésének és 13. §-ának a sérelmét a Tm. 24. § (2) bekezdésének az a szabálya, amely a járulékalap számításánál a magánszemély munkáltatója által viselt, a magánszemély javára kötött életbiztosítás, balesetbiztosítás és nyugdíjbiztosítás díjával kapcsolatos kedvezményt megvonta. A T. 103/A. § (1) bekezdésében foglalt főszabály szerint a munkáltató (foglalkoztató) a biztosítottak részére a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján adott személyi jellegű kifizetés (juttatás) után 44%-os mértékű társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. A magánszemély javára kötött életbiztosítás, balesetbiztosítás és nyugdíjbiztosítás díja kétségkívül a biztosított javára szóló olyan juttatásnak minősül, amelyet e főszabály szerint a társadalombiztosítási járulék forrásaként figyelembe kell venni. Ehhez képest a T. 103/A. § (3) bekezdésének 24. pontja, továbbá (4) bekezdése a járulékalap számítása tekintetében egy kedvezményt határozott meg, amely kedvezmény megvonása a törvényhozó szabadságában áll, a megvonás az Alkotmány hivatkozott rendelkezéseit nem sérti.

A biztosított kedvezmény alkotmányos védelme nem bírálható el a szerzett jogok tiszteletben tartására vonatkozó alkotmányi rendelkezés szerint [Alkotmány 2. § (1) bekezdése]. A támadott rendelkezés az Alkotmány 9. § (2) bekezdésével és a tulajdonjoghoz való jogot biztosító 13. §-sal kapcsolatba nem hozható. Az Alkotmánybíróság a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában rámutatott arra, hogy a tulajdon alapjogi védelme a társadalombiztosítás körében csak ott játszik szerepet, ahol a "vásárolt jog" elve, azaz a szolgáltatás és ellenszolgáltatás kölcsönössége valamilyen módon működik (ABK 1995. június-július, 256.). Mivel a törvényhozó a kedvezmény megvonásával a járulék forrásaként számításba vehető jövedelemszintek, illetőleg különböző juttatások mértékét nem lépi túl, az általa biztosított kedvezmény visszavonását szabadon - és alkotmányosan - megteheti, különösen azért, mert ennek szükségességét a társadalombiztosítás fizetőképességének fenntartása indokolja, és szükségessé teszi.

Megalapozatlan az indítványnak az az érvelése, hogy a sérelmezett törvényi rendelkezés fennálló szerződési jogviszonyokba avatkozik be. A támadott törvénymódosítás ugyanis a munkáltató által a magánszemély javára kötött életbiztosítási, balesetbiztosítási és nyugdíjbiztosítási szerződéseket, ezek tartalmát nem érinti. A kifogásolt módosítás csupán e biztosítások díjának a társadalombiztosítási járulékok forrásainál történt kedvezményes elszámolását szünteti meg, így a szabályozás a szerződésekre semmilyen befolyással nincs. Nem ellentétes ezért a Tm. 24. § (2) bekezdése által előidézett törvénymódosítás az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezéssel és az ahhoz kapcsolódó szerződési szabadság alkotmányos védelmével. A törvénymódosításnak - az indítvány állításával ellentétben - visszaható hatálya nincs, mert a Tm. 24. § (1) bekezdése szerint a módosítás a jövőre nézve, 1995. április 1-jével lépett hatályba. Végül alkotmányellenesség megállapításához az a körülmény sem vezethet, hogy a kedvezmény megvonása a munkáltatóra kétségkívül hátrányt jelent. A munkáltató az őt ért hátrány kiküszöbölése érdekében ugyanis a szerződési jogviszonyok megváltoztatását, végső soron a szerződések megszüntetését kezdeményezheti.

Ezekre a körülményekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a megalapozatlan indítványt elutasította.

7. Az Alkotmánybíróság 45/1995. (VI. 30.) AB határozatában (ABK 1995. június-július, 262.) a Gst. 91. §-át alkotmányellenesnek ítélte és azt a Gst. hatálybalépésének napjával megsemmisítette, egyidejűleg megállapította, hogy a megsemmisített rendelkezés nem lép hatályba. Ezért a Gst. 91. §-át támadó indítvány ítélt dolognak (res iudicata) minősül, így az Alkotmánybíróság az ezzel kapcsolatos indítványt visszautasította.

Ugyancsak visszautasította az Alkotmánybíróság a T. 119/A. § alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt, mert az Alkotmánybíróság 915/B/1994. AB határozatával (ABK 1995. október, 391-392.) a rendelkezés alkotmányosságát az indítvány által kifogásolt alkotmányi összefüggésben vizsgálta, így az Alkotmánybíróság az indítvány tárgyában korábban már érdemi határozatot hozott.

8. A Tm. 18. §-ával megállapított T. 119/B. § alkotmányellenesnek ítélt szövegrészét az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 42. § (1) bekezdése alapján a határozat közzétételével semmisítette meg. A T. 118/A. § (2) bekezdése vonatkozásában az Alkotmánybíróság élt az Abtv. 43. § (4) bekezdésében biztosított lehetőséggel és a megsemmisítés időpontját a jövőre nézve - 1996. június 30-ával - határozta meg. A kifejtett indokok szerint ugyanis önmagában a társas vállalkozás tagjaként egyéni vállalkozói tevékenységet folytató személy tekintetében a kiegészítő tevékenység minősítésének megvonása nem alkotmányellenes. A változtatás azonban alkotmányellenes helyzetet teremtett, amelynek kiküszöbölése törvényhozói beavatkozást igényel, a törvényhozónak meg kell szüntetnie az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerinti megengedhetetlen diszkriminációt és a tulajdonjog védelmére vonatkozó alapjogi sérelmet. A szükséges törvényhozói beavatkozásra tekintettel az Alkotmánybíróság a megsemmisítés időpontját - egy viszonylag hosszabb idő figyelembevételével - a jövőre nézve határozta meg.

A határozat közzétételére vonatkozó rendelkezés az Abtv. 41. §-án alapul.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

alkotmánybíró

Tartalomjegyzék