915/B/1994. AB határozat
a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 119/A. § (1) és (3)-(5) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 119/A. § (1) és (3)-(5) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 119/A. § (1) és (3)-(5) bekezdései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Alkotmányellenesnek tartja a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó baleseti járulék fizetésére való kötelezését. Az indítványozó szerint a szabályozás a társadalombiztosítási ellátásra jogot szerzett személyek körén belül - az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdését sértve - hátrányos megkülönböztetésre vezet a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozók terhére azáltal, hogy társadalombiztosítási szolgáltatással nem ellentételezett járulékfizetést ír elő. A kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó ugyanis a társadalombiztosítási szolgáltatás igénybe vételére már jogot szerzett más - társadalombiztosítási jogviszonyt keletkeztető - jogviszonya alapján is.
Mivel baleset elszenvedése nagyon kis mértékben fordul elő az említett személyeknél, balesetnek nem minősülő megbetegedés esetén pedig a kiegészítő tevékenység után társadalombiztosítási szolgáltatás nem jár, a rendelkezés "lényegét tekintve egy burkolt adóztatásnak felel meg".
A T. 119/A. § (1) bekezdésének - az 54/1995. (IX. 15.) AB határozat figyelembe vételével - hatályos szövege szerint a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó - a tevékenységet kezdőnek minősülő kivételével - az e tevékenységéből származó és a tárgyévet közvetlenül megelőző naptári évben elért, személyi jövedelemadó alapját képező jövedelem egy naptári hónapra jutó összege - legfeljebb azonban évi 900 000 (havi 75 000, napi 2500) forint - után baleseti járulékot köteles fizetni.
A 119/A. § (3) bekezdése szerint az egyéni vállalkozók járulékfizetéséről szóló 103/D. § (5)-(6) bekezdésének rendelkezéseit a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozóra is alkalmazni kell. E rendelkezések határozzák meg azokat a kivételes eseteket, amelyeknél e körben a járulékfizetési kötelezettség nem áll fenn.
A 119/A. § (5) bekezdése arról rendelkezik, hogy a baleseti ellátást az (1)-(3) bekezdésben meghatározott jövedelem (összeg) figyelembevételével kell megállapítani.
II.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.
2. A "társadalombiztosítási ellátásra jogot szerzett személyek" körében a támadott szabályok nem valósítanak meg alkotmánysértő megkülönböztetést azáltal, hogy (további) járulékfizetést tesznek kötelezővé.
A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozók éppen e tevékenységükkel összefüggő többletellátásra válnak jogosulttá. A T. 76. §-a sorolja fel a baleseti ellátás tartalmát. Az ellátás mértéke összefügg azzal a jövedelemmel, amely egyébként a baleseti járulékfizetésnek is az alapja. A társadalombiztosítási jogviszony természetéből adódik a kölcsönös és a veszélyközösség tagjaira is kiterjedő kockázatvállalás: nincs tehát alkotmányossági jelentősége annak a vélekedésnek, hogy az érintett személyek körében mennyire "ritkán fordul elő" ellátásra okot adó baleset, ehhez képest mennyiben marad a járulékfizetés teljesítése "ellenszolgáltatás" nélkül.
Nem megalapozott az indítványozónak az az érvelése sem, hogy a járulékfizetés, kötelező volta miatt, "burkolt adóztatás". A T. 5. § rendelkezése alapján a vizsgált társadalombiztosítási jogviszonyok kötelező biztosítás keretében jönnek létre. A 772/B/1990/5. AB határozat (ABH 1991, 519, 521.) rámutatott arra, hogy a jogállamot megvalósító kortársi, más nemzeti jogalkotások is - legalábbis az alapbiztosítások szintjén - többnyire kötelező társadalombiztosítási rendszert működtetnek, amelyek különféle arányban kombinálhatók a különböző önkéntes biztosításokkal. Ha az állam az ellátást a társadalombiztosítás rendszerével biztosítja, a fedezetnek forrása a járulék. Ennek kötelező volta tehát nem alkotmányellenes.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alaptalan indítványt elutasította.
Budapest, 1995. október 24.
Dr. Lábady Tamás s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró