A Fővárosi Ítélőtábla Pf.22039/2010/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, 164. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §] Bírók: Hőbl Katalin, Madarász Anna, Tölg-Molnár László

Kapcsolódó határozatok:

Egri Törvényszék P.20052/2008/90., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.22039/2010/7.*, Kúria Pfv.21423/2011/13. (BH 2013.2.45)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

9. Pf. 22.039/2010/7.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla felperesnek az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Jogi Képviseleti Főosztály ( 1055 Budapest, Szalay u. 16., ügyintéző: dr. Révészné dr. Galántai Jolán ) által képviselt Fővárosi Bíróság ( 1055 Budapest, Markó u. 27. ) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Heves Megyei Bíróság 2010. október 13. napján kelt 3. P. 20.052/2008/90. számú ítélete ellen a felperes 2010. november 22. napján 92. sorszámon előterjesztett és 2010. november 25. napján 95. sorszámon pontosított fellebbezése folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

Ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A le nem rótt fellebbezési illetéket, valamint a felperesi pártfogó ügyvéd munkadíját a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

A felperes 2007. december 18. napján terjesztett elő kártérítés iránti kereseti kérelmet nyugdíj-megállapítási perei ésszerűtlen elhúzódása és eredménytelensége miatt. Az alperes a tíz éve tartó pereiben nem vizsgálta meg, és nem bírálta el a perdöntő és lényeges kérelmeit. A Ptk. 355. § (3) bekezdése alapján 120.000 Ft/hó nem vagyoni kártérítést kért. Keresetét az alperes 60.Kf....../2003. számú eljárására alapította, bár ehhez kapcsolódnak ezt megelőző és követő közigazgatási perek, melyeket álláspontja szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni, de amelyeket tételesen nem jelölt meg. Hivatkozott a közigazgatási perek tisztességtelenségére, szakszerűtlenségére is. Követelését a Pp. 2. § (2) bekezdésére és a Ptk. 349. § (1), (3) bekezdéseire egyaránt alapította. 2009. szeptember 30. napján megtartott tárgyaláson a felperes a keresetét akként terjesztette elő, hogy nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest azon az alapon, hogy a nyugdíja megállapításával kapcsolatban folyamatban volt közigazgatási eljárásokban meghozott határozatok bírósági felülvizsgálata ésszerűtlenül elhúzódott. Ténylegesen egy ilyen pere volt, ami 1997. februárjában indult. Az általános nemzetközi gyakorlat három évet tekint ésszerű pertartamnak, tehát 2000. februárjáig be kellett volna fejezni. Kártérítésként 2000. februárjától jelen per jogerős lezárásáig, majd azt követően addig, amíg nyugdíját nem korrigálják, havi 120.000 Ft járadékra tartott igényt nem vagyoni kár címén. Másodlagosan kártérítés megfizetésére azért kérte kötelezni az alperest, mert a nyugdíja ügyében indult közigazgatási eljárást nem fejezte be, nem bírálta el. Ezt az álláspontot annak ellenére fenntartotta, hogy nyugdíj ügyében a közigazgatási perben jogerős ítélet keletkezett, mert az alperes formálisan zárta azt le, de érdemben a probléma orvoslása nem történt meg, vagyis keresete nem lett elbírálva. Ez csak akkor történt volna meg, ha az alperes a felperes álláspontját elfogadva helyt ad a magasabb összegű nyugdíjra vonatkozó igényének. E körben a kár összegét azért nem tudta megjelölni, mert az a részére ténylegesen megállapított illetve az őt megillető nyugdíj különbözetéből adódik. Ezért kérte a nyugdíjbiztosítási szerv megkeresését adatközlésre, illetve szakértő kirendelését. A pártfogó ügyvéd által előterjesztett irat az alperes marasztalását kérte amiatt is, hogy az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó kiegészítő jegyzőkönyvekben biztosított jogok közül a tisztességes tárgyaláshoz való jog ( 6. cikk 1. pont ) és a hatékony jogorvoslathoz való jog ( 13. cikk ) nem érvényesült, mely miatt vagyoni és nem vagyoni kár is érte. 2010. szeptember 29. napján előterjesztett iratban a felperes vagyoni kár címén a nyugdíjának első napjától az adott havi nyugdíjat meghaladóan havi 35.000 Ft és ennek kamatai, nem vagyoni kár címén 1997. február 1. napjától havi 30.000 Ft és ennek kamatai megtérítésére tartott igényt. Ezen felül az eljárások ésszerűtlen elhúzódása miatt 5.000.000 Ft megtérítését kérte.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Ellenkérelmében kifejtette, hogy a felperes ügyében az első fokon eljárt Pesti Központi Kerületi Bíróság és a másodfokon eljárt alperes a nyugdíj megállapítását tartalmazó társadalombiztosítási határozatot jogerősen felülvizsgálták, és annak jogszerűségéről állást foglaltak. Nem vizsgálhatták, hogy a felperesnek az ingatlanából, telephelyéről történő kiköltözésével összefüggésben merült-e fel kára, illetve hogy milyen összegben alakult volna a nyugdíja, ha a járulékfizetési kötelezettségének - a kiköltöztetés hiányában - folyamatosan eleget tudott volna tenni figyelemmel a telephelyen való ipargyakorlásra. A felperes járulékfizetési kötelezettségével kapcsolatos társadalombiztosítási határozatot is jogerősen felülvizsgálta. A felperes tájékoztatást kapott arról, hogy a per kereteit meghaladó kérelmeit - lévén más úton érvényesíthető igények - nem bírálhatták el. Hivatkozott arra is, hogy a Pp. 2. §-a perbeli esetben nem alkalmazható, mert az csak a 2003. július 1. napját követően indított perekben elkövetett mulasztások esetén alkalmazható. Kifogásolta a kereset hiányosságát, miszerint a felperes nem jelölte meg, hogy milyen őt ért hátrány kiküszöbölésére kér kártérítést, és pontosan milyen összegben. A kártérítési felelősség elemeit, a kárt, a jogellenes magatartást és az okozati összefüggést a felperesnek kell bizonyítani, aminek többszöri felhívás ellenére nem tett eleget. A felperes keresete valójában jogerős ítéletek felülvizsgálatára irányul, melyre jelen eljárásban előterjesztett igény és jogcím alapján nincs lehetőség. Felhívta a figyelmet arra, hogy az a körülmény, miszerint ő a tényállás teljes körű feltárása érdekében leírta mindazon peres eljárásoknak a számát és rövid tartalmát, melyeket a felperes a nyugdíjával kapcsolatosan a különböző bíróságok előtt indított, nem helyettesíti a felperes konkrét nyilatkozatát. Ezért jelen perben csak a felperes által megjelölt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 20. K. ....../1998. számon folyamatban volt, majd ennek perújításaként 21. K. ......./2001. számon kezdeményezett eljárások azok, amire a felperes a kárigényét alapította. A Ptk. 349. §-a nem ad lehetőséget arra, hogy a korábban folyamatban volt pereket a bíróság felülvizsgálja, a felperes pedig valójában az általa alacsonynak minősített nyugdíjat kívánja magasabb összegre felemelni.

A Heves Megyei Bíróság 2010. október 13. napján meghozott 3. P. 20.052/2008/90. számú ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a le nem rótt eljárási illetéket és a felperesi pártfogó ügyvéd munkadíját a Magyar Állam viseli. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesi jogi képviselő kezeihez 25.000 Ft perköltséget.