BH 1998.11.534 I. A közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének feltételeit az erre vonatkozó speciális rendelkezéseken felül az általános vétkességi felelősség szabályai alapján kell vizsgálni [Ptk. 349. §, 339. § (1) bek.]

II. A szakvélemény más szakvéleménnyel való ellenőrzésének indítványozása önmagában nem lehet további szakértő kirendelésének alapja [Pp. 177. § (1) bek., 182. § (3) bek.].

A felperes és a házastársa kérelmére az alperes jogelődje: a Gy. Községi Tanács V. B. szakigazgatási szerve az 1989. Június 20-án meghozott és július 5-én jogerőre emelkedett határozatával építési engedélyt adott a perbeli ingatlanon lakóház és garázs felépítésére azzal, hogy a használatbavételi engedély megkéréséig a zárt rendszerű szennyvíz-kezelőt el kell készíteni. Az alperes az 1990. április 6-án hozott határozatával a jogelődje által kiadott jogerős építési engedélyt saját hatáskörében eljárva úgy módosította, hogy az épületet a benyújtott tervdokumentáció alapján a meglévő lakóépület utcai homlokvonalától számított 5 m mélységben kell elhelyezni. Határozatát elsődlegesen azzal indokolta, hogy korábbi engedély az összevont rendezési terv és az Országos Építési Szabályzat előírásaiba ütközik. A másodfokú építésügyi hatóság az elsőfokú határozatot azzal hagyta helyben, hogy az épületet az utcafronttól minimum 3 m mélységben kell elhelyezni.

A felperes később a legelső határozat szerinti építkezés engedélyezését kérte. Kérelmét az államigazgatási hatóságok elutasították. Közigazgatási perben az első- és a másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jogszabálysértés nélkül módosította az eredeti engedélyt. Végül a felperes a meglévő épületet nem bontotta le, hanem annak felújítására, átalakítására és bővítésére kapott 1992. július 2-án engedélyt.

A felperes a keresetében államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése címén 1.768.682 forint megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Arra hivatkozott, hogy a korábbi építési engedély és az azt módosító határozat meghozatala közötti időben olyan beruházásokat végzett el (garázs, derítő létesítése), hogy a lakóház a telken már nem helyezhető el. Jelentős kár érte abból is, hogy az eredeti építési engedély szerinti építkezéshez szükséges anyagokat megvásárolta, és bár ezek egy részét a lakásfelújítás során fel tudta használni, illetőleg értékesíteni tudta, de az anyagok nagy része olyan egyedi gyártású, csak ide beépíthető anyag volt, amelyek megmaradtak. Károsodást szenvedett amiatt is, hogy az eredeti építési engedélyben előírt derítő feleslegessé vált, valamint a megépített garázs is, és az ezekkel kapcsolatos fuvarköltség kárként jelentkezik. Emellett kárt szenvedett amiatt, hogy nem tudta az építkezését 1989-ben befejezni, időközben ugyanis az anyagárak és a munkabérek jelentős mértékben megemelkedtek.

Az alperes elsősorban elévülésre hivatkozással kérte a kereset elutasítását, de azt érdemben is alaptalannak tartotta.

Az elsőfokú bíróságnak a keresetet elévülés okából elutasító ítéletét a másodfokú bíróság végzésével hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A jogvita elbírálása szempontjából elsődlegesen annak tisztázását tartotta szükségesnek, hogy a megváltozott építési engedély alapján megvalósulhatott-e a felperesnek az eredeti építési engedély szerinti építkezése.

Az elsőfokú bíróság a megismételt eljárást követően meghozott és kiegészített ítéletével a felperes keresetét ismételten elutasította. A beszerzett szakértői vélemény alapján megállapította, hogy sem a garázs, sem a zárt szennyvíztároló módosító határozat előtti megépítése nem akadályozta volna a főépület eredeti tervek szerinti, de beljebb helyezett megépítését. Az eredeti tervek szerinti épület megközelítéséhez megépített bejáró is rendeltetésszerűen használható lett volna, ha a felperes az építésügyi hatósági határozat módosítása után nem tervezteti át az épületet. Az eredeti tervek szerinti kivitelezéshez az 1989-ben megvásárolt építőanyagok és elkészített anyagok is késedelem nélkül felhasználhatók lettek volna. A felperesnek a módosító határozat után az újabb építési terv elkészíttetésével felmerülő kiadásai és az annak megfelelő építkezéssel összefüggő többletkiadásai sem hozhatók okozati összefüggésbe a hatóság eljárásával. Ezért az alperes kártérítő felelősségének a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében és 349. §-ában előírt feltételei nem állnak fenn.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő megvizsgálta mindazokat a felvetéseket, hivatkozásokat, amelyekre a felperes a kárigényét alapította. A felperes kérelmére a bíróság az eljárt szakértőt a tárgyaláson külön is meghallgatta. A bizonyítékoknak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglalt okszerű mérlegelésével az elsőfokú bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes jogellenes döntésével összefüggésben a felperest nem érte kár. Márpedig a felperest terhelte volna annak a bizonyítása, hogy az alperes jogellenes magatartásának következményeként károsodott. Ennek bizonyítatlansága miatt nem tévedett az esőfokú bíróság, amikor a keresetet elutasította.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság utasítását új eljárásra és új határozat hozatalára. Álláspontjának lényege, hogy az eljárt bíróságok jogszabályt sértettek, mert nem tárták fel szükséges mértékben a tényállást annak tisztázása érdekében, hogy a keresetlevélben felsorolt kárai az alperes (jogelődje) jogellenes magatartására - a jogerős építési engedély módosításaira - vezethetők vissza.