A Kúria Mfv.10139/2013/9. számú precedensképes határozata kártérítés (NEM VAGYONI kártérítés) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 117. §, 129. §, 148. §] Bírók: Stark Marianna, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina, Tánczos Rita

A határozat elvi tartalma:

A perbeli iratok alapján az eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a 20 percet meghaladó tartamú kiállási idővel - amennyiben az arra eső idők nem kerültek átalányidőként számításba vett munkaidőként elszámolásra - a felperesek lényegében szabadon rendelkezhettek, munkahelyüket elhagyhatták, munkavégzési kötelezettségük nem volt, a menetrend és a fordabeosztás adatai alapján ezen időszakok előttük előre ismertek voltak. Jóllehet, a munkavégzési képességüket meg kellett őrizniük és a munkavégzés megkezdésére készen kellett állniuk, ez a körülmény azonban ezen teljes időszakok munkaidővé minősítésére kellő alapul nem szolgált.

3820/85/EGK rendelet, 2002/15/EK, 561/2006/EK rendelet. 1988. I. Tv. 18/A. §, 1988. I. Tv. 18/J. §, 1992. XXII. Tv. 117. § (1) a), 1992. XXII. Tv. 129. § (1), 1992. XXII. Tv. 148. § (1)

***********

Mfv.II.10.139/2013/9.szám

A dr. Horváth László Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Horváth László ügyvéd) által képviselt IV. rendű, XXII. rendű, L. rendű, LXI. rendű, LXXIV. rendű, LXXX. rendű, LXXXVII. rendű, XCII. rendű, CXLI. rendű, CLX. rendű, CLXXI. rendű, CLXXVII. rendű, CLXXXVII. rendű felpereseknek - a dr. Németh Tamás ügyvéd által képviselt ... Zrt. alperes ellen elmaradt munkabér, valamint nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt a Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróságon 3.M.598/2011. szám alatt megindított és a Zalaegerszegi Törvényszék 2.Mf.20.690/2012/21. számú részítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen a IV., XXII., XLVII., L., LXXIV., LXI., LXXIV., LXXX., LXXXVII., XCII., CXLI., CLX., CLXXVII. és CLXXXVII. rendű felperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t

A Kúria a Zalaegerszegi Törvényszék 2.Mf.20.690/2012/21. számú részítéletét a IV., XXII., L., LXXIV., LXXX., XCII., CLX., CLXXVII., CLXXXVII. rendű felperesekre vonatkozó részében hatályában fenntartja, ezt meghaladóan nem érinti. A XLVII., LXI., LXXXVII., CXLI., CLXXI. rendű felperesek felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasítja.

Kötelezi a IV., XII., L., LXXIV., LXXX., XCII., CLX., CLXXVII., CLXXXVII. rendű felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek egyenként 10.000,- Ft (Tízezer forint) és 2.700,- Ft (Kettőezerhétszáz forint) felülvizsgálati eljárási költséget.

A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperesek valamennyien autóbuszvezető munkakörben álltak az alperessel munkaviszonyban. A peresített, 2005. február 1-től 2008. augusztus 31-ig terjedő időszakra elmaradt munkabér és a túlmunkavégzés pótléka címén a felülvizsgálati eljárásban érintett IV. rendű felperes 2.507.823,- Ft, a XXII. rendű felperes 2.505.187,- Ft, az L. rendű felperes 2.504.995,- Ft, a LXXIV. rendű felperes 2.513.935,- Ft, a LXXX. rendű felperes 2.517.114,- Ft, a XCII. rendű felperes 2.515.848,- Ft, a CLX. rendű felperes 2.502.159,- Ft, a CLXXVII. rendű felperes 2.516.732,- Ft megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetüket arra alapították, hogy az alperes a munkára való jelentkezésük időpontjától a munkahelyről való távozásuk időpontjáig terjedő időszakra nem számolta el a teljes munkabérüket.

Nem vagyoni kártérítés címén a IV. rendű felperes 435.072,- Ft-ot, az L. rendű felperes 523.767,- Ft-ot, a LXXIV. rendű felperes 478.632,- Ft-ot, a LXXX. rendű felperes 502.188,- Ft-ot, a XCII. rendű felperes 386.652,- Ft-ot, a CLX. rendű felperes 535.953,- Ft-ot a CLXXXVII. rendű felperes 447.234,- Ft-ot követelt, arra hivatkozva, hogy az alperes szabadság kiadási gyakorlata jogszabálysértő volt és ezáltal jó hírnevük, emberi méltóságuk, valamint a pihenéshez való személyiségi joguk sérült.

A megállapított tényállás szerint a felperesek a munkavégzésük során 50 km alatti és 50 km feletti járathosszúságú fordákat is teljesítettek. Az alperes munkaidőként ismerte el és a munkaszerződés szerinti munkabért fizette ki a vezetéssel töltött időre, a vezetéshez kapcsolódó egyéb kiegészítő tevékenységek ellátásának idejére, a Kollektív Szerződés által meghatározott átalány-időkre, a 20 percet meg nem haladó egyéb munkahelyen töltött munkaközi szünetekre. Az egyes járatok közötti, átalány-munkaidővel le nem fedett, 20 percet meghaladó időtartamok tekintetében a felperesek részére a helyi Kollektív Szerződés szerint a személyi besorolási alapbérük 40 %-a került elszámolásra és megfizetésre.

Ezen úgynevezett rendelkezésre állási idők tartama alatt a felpereseknek lehetőségük volt az általuk vezetett autóbusz elhagyására, munkavégzési kötelezettségük nem volt, idejükkel gyakorlatilag szabadon rendelkeztek, csupán annyi kötelezettségük volt, hogy munkára képes állapotban készen kellett állniuk arra, hogy a következő járat teljesítéséhez szükséges munkavégzést megkezdhessék, illetve szükség esetén a munkáltató utasítása alapján egyéb munkát végezzenek. Kötelezettségük volt továbbá, hogy ezen időszakban telefonon elérhetőek legyenek, távozásukkor közölniük kellett, hogy a rendelkezésre állási idő alatt hol fognak tartózkodni.

A Közúti Közlekedési Alágazatban Megkötött Kollektív Szerződés (ÁKSZ) 11. Cikke tartalmazza az 50 km vonalhosszt meghaladó területen dolgozó forgalmi utazókra vonatkozó rendelkezéseket. Ezen Cikk 7. pontjának (1) bekezdése szerint rendelkezésre állási idő minden olyan idő, amely nem minősül munkaidőnek és pihenőidőnek, amely során a munkavállalónak nem kell a munkahelyén tartózkodnia, de készen kell állni a jármű vezetésének megkezdésére, folytatására, illetve egyéb munka elvégzésére. Az ÁKSZ 50 km vonalhosszat meg nem haladó területen dolgozó forgalmi utazókra vonatkozó 12. Cikkének 2. pontja szerint az ennek hatálya alá tartozó munkavállalókra a rendelkezésre állási idő 11. Cikk 7. pontja szerinti szabályai kizárólag helyi, munkahelyi kollektív szerződés rendelkezése alapján alkalmazható. Az ÁKSZ 13. Cikk 6. pontjának (2) bekezdése szerint rendelkezésre állási időre az Mt. 148. §-ában, az ügyeletre megállapított díjazás jár. Az alperesnél megkötött Kollektív Szerződés (KSZ) VI. rész 14. pontja szerint a rendelkezésre állási idő díjazása a személyi besorolási alapbér legalább 40 %-ának felel meg. A KSZ 2. számú melléklet B/4. pontja értelmében a rendelkezésre állási idő (amely nem minősül munkaidőnek) az ÁKSZ-ben foglaltakon túl minden olyan 20 percet meghaladó munkavégzés nélküli idő, amely nem minősül osztott pihenőidőnek, nem minősül munkaidőnek, átalányidőnek, valamint a 20 percet meghaladó összes munkaközi szünet, továbbá több gépjárművezetős járatok esetében a járművet vezető személy mellett, vagy fekvőhelyen eltöltött idő.

A munkaidőkeretben foglalkoztatott felperesek az elmaradt munkabér és túlmunkabér iránti igényük tekintetében arra hivatkoztak, hogy az úgynevezett rendelkezésre állási idő tartama alatt ténylegesen a munkahelyüket nem hagyhatták el, ezen idő alatt munkát végeztek, ezért ennek megfelelő munkabérre és a rendkívüli munkavégzés ellenértékére jogosultak.