A Legfelsőbb Bíróság Pfv.21504/2009/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 285. §, 293. §, 360. §] Bírók: Bősinger Zsuzsanna, Csánitzné dr. Csiky Ilona, Kiss Mária

Pfv.VIII.21.504/2009/3.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Szűcs Péter ügyvéd ......... által képviselt .........I.r. és .........II. r. (mindketten: ..........) felpereseknek a dr. Szász Anita ügyvéd .......... által képviselt........ alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Fővárosi Bíróság előtt 5.P.24.933/2007. számon megindított, és a Fővárosi Ítélőtábla 2009. április 8-án 6.Pf.21.605/2008/6. számon hozott, 6-I. számon kijavított ítéletével befejezett perében a felperesek 11. sorszámon előterjesztett, 12. sorszámon indokolt felülvizsgálati kérelme folytán a 2009. december 17. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartja.

Kötelezi az I. r. felperest, hogy az államnak az állami adóhatóság külön felhívására fizessen meg 79.100,- (Hetvenkilencezer-egyszáz) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket, az alperesnek 15 napon belül 15.000,- (Tizenötezer) forint - az ÁFÁ-t is magába foglaló - felülvizsgálati perköltséget.

A felperesek a felülvizsgálati perköltségüket maguk viselik.

I n d o k o l á s :

A felperesek a ........ forgalmi rendszámú gépkocsi utasaiként 2003. augusztus 10-én közlekedési balesetet szenvedtek. A balesetet az alperes biztosítottja okozta. A balesetben az I. r. felperes a jobboldali kulcscsontjának elmozdulásos törését és a II-VIII. bordáinak sorozattörését szenvedte el. Sérülései nem gyógyultak maradéktalanul. A mellkasa jobb fele deformálttá vált, a jobb vállízületének izmai megkevesbedtek, a jobb vállízület mozgása kisfokban beszűkült. A felperesek egy háztartásban élnek. A balesetet követően az I. r. felperes a korábban végzett háztartási és kertművelési munkákat már nem tudta ellátni. Önállótlanná vált, a közlekedésben csak kísérővel tud részt venni. Az I. r. felperes egészségkárosodása a II. r. felperesre fokozott terheket rótt.

A felperesek keresetükben az I. r. felperes javára 4.000.000,- forint, a II. r. felperes javára 2.000.000,- forint nem vagyoni kártérítést, a tőkeösszegek után 2003. augusztus 10-től járó kamatait, vagyoni káraik megtérítése címén az I. r. felperes 1.612.020,- forintot, a II. r. felperes 296.880,- forintot igényelt. A felperesek mint egyetemleges jogosultak 1.230.000,- forintot és kamatait is követeltek, továbbá 2005. május 1-től az I. r. felperes havi 53.000,- forint, a II. r. felperes havi 5.000,- forint, a felperesek mint egyetemleges jogosultak további 60.000,- forint járadék megfizetésére is kérték az alperest kötelezni.

Az elsőfokú bíróság a keresetnek részben helytadott és úgy rendelkezett, hogy az alperes a marasztalási összegbe jogosult beszámítani a perindítást megelőzően teljesített 1.709.880,- forintot.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és többek között arra utasította az elsőfokú bíróságot, hogy az alperes részteljesítéseit a Ptk. 293. §-a alapján számolja el.

A megismételt eljárásban hozott ítéletével az elsőfokú bíróság az I. r. felperes javára 2.500.000,- forint, a II. r. felperes javára 1.000.000,- forint nem vagyoni kártérítés, az I. r. felperes javára 240.520,- forint, a II. r. felperes javára 268.808,- forint vagyoni kártérítés, a felperesek mint egyetemleges jogosultak javára 2005. május 1-től havi 29.000,- forint járadék megfizetésére kötelezte az alperest. A 2008. június 30-ig lejárt járadék összegét 1.102.000,- forintban állapította meg és kötelezte az alperest a tőke és 2006. február 1-től járó kamatai megfizetésére.

Összegszerűen meghatározta az egyes kártérítési tételek esedékességétől 2008. június 30-ig keletkezett kamatait. Feljogosította az alperest, hogy a teljesítés során a Ptk. 293. §-a szerint elszámolhassa a pert megelőző kifizetését, összesen 1.709.880,- forintot.

Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a Ptk. 293. §-a alapján a bíróság a felek helyett az elszámolást nem végezheti el, mivel a kamatok kiszámítása a teljesítés napjáig tart, ez pedig az ítélet meghozatalakor előre nem látható, bizonytalan időpont.

A Pp. 81. § (1) bekezdése alkalmazásával kötelezte az alperest, hogy az I. és II. r. felperesnek egyetemlegesen 600.000,- forint + ÁFA perköltséget fizessen meg. Kötelezte az alperest 270.000,- forint le nem rótt kereseti illeték megfizetésére az állam javára megállapítva, hogy a további le nem rótt 150.000,- forint illeték az állam terhén marad.

A peres felek fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett részét részben megváltoztatta és az I. r. felperes javára megítélt nem vagyoni kártérítést 1.181.847,- forintra és annak 2005. február 9-től számított kamatára leszállította. A járadékkövetelésben az alperesnek a II. r. felperes javára történő marasztalását mellőzte és megállapította, hogy a járadékkövetelés egyedüli jogosultja az I. r. felperes. Az elsőfokú ítélet rendelkező részéből mellőzte a kamatok összegszerű meghatározását és az alperes arra történt feljogosítását, hogy a Ptk. 293. §-a alapján az 1.709.880,- forint kifizetését elszámolhassa.

Mellőzte az alperes elsőfokú perköltségben marasztalását. Kötelezte az I. r. felperest, hogy 75.000,- forint, a II. r. felperest, hogy 50.000,- forint elsőfokú perköltséget fizessen meg az alperesnek.

Ítélete indokai között megállapította, hogy a bíróság a Pp. 3. § (1) és (2) bekezdése, 215. §-a alapján jogosult és köteles az alperes részteljesítéseit a Ptk. 293. §-ában meghatározott főszabály szerint elszámolni. A marasztalt fél kötelezettsége ugyanis nem függhet attól, hogy a jogosult a részteljesítést az ítélethozatal után hajlandó-e elszámolni és ez az elszámolás jogszerű lesz-e. Az ily módon meghatározott teljesítési kötelezettség tesz eleget az ítélet végrehajthatósága követelményeinek is. Emellett a felperesek teljes követelése lejárt, és követelésük teljes összege után kamatot igényeltek.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperes 2004. június 21-én 500.000,- forintot, 2005. február 8-án 1.209.880,- forintot fizetett ki az I. r. felperesnek. A részteljesítésekig számított törvényes késedelmi kamatokat elszámolva a különbözetet levonta a nem vagyoni kártérítés összegéből és megállapította, hogy az I. r. felperesnek az elsőfokú ítélet meghozatalának időpontjában fennálló jogszerű kártérítési követelése 1.181.847,- forint és annak 2005. február 9-től járó törvényes késedelmi kamata.