A Szombathelyi Törvényszék K.20185/2008/3. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 339. §] Bíró: Sugár Tamás

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Vas Megyei Bíróság A. Kft.felperesnek -

APEH Központi Hivatal Hatósági Főosztály Nyugat-dunántúli Kihelyezett Hatósági Osztály alperes ellen -

adóügyben közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A megyei bíróság az alperes határozatát az APEH Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatóság Társas Vállalkozások Ellenőrzési Osztály 3. elsőfokú határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezi.

Az alperes köteles megfizetni 15 napon belül a felperes részére 12.000,- (tizenkettő-ezer) Ft perköltséget.

7.000,- (hétezer) Ft illetéket az állam visel.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S :

A megyei bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az alábbi tényállást állapította meg.

A felperesi gazdasági társaság tevékenységét 2007. április 17. napján kezdte meg, fő tevékenységi köre bárok működtetése, vendéglátás. A társaság az általános forgalmi adókörbe bejelentkezett, az általános szabályok szerinti adózást választotta.

Az ügyvéd 2007. április 16. napján állította ki a felperes mint vevő részére a készpénzfizetési számláját 80.000,- Ft ügyvédi munkadíjról, mely összeg 20 % ÁFA-t tartalmaz.

A felperes a számla alapján 13.333,-Ft általános forgalmi adót levonásba helyezett.

Az APEH Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatósága Társas Vállalkozások Ellenőrzési Osztálya 3. a felperesnél 2007. december 4. napjától 2008. február 25. napjáig bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, melynek tárgya általános forgalmi adó, az ellenőrzés alá vont időszak 2007. április 17-től szeptember 30-ig tartott.

Az ellenőrzésről 2008. február 25-én jegyzőkönyv készült.

Az elsőfokú hatóság az ellenőrzés alapján hozta meg 2008. április 15-én a határozatát, melyben a felperes terhére 2007. második negyedévére 67.000,- Ft adóalap után 13.000,- Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg és kötelezte ezen összeg, valamint 4.000,- Ft adóbírság és 1.000,- Ft késedelmi pótlék megfizetésére.

Az indokolás szerint az ügyvéd által kiállított számlában szereplő általános forgalmi adó levonásba helyezése ellentétes az általános forgalmi adóról kiadott 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: ÁFA törvény 1.) 32.§ (1) bekezdés a) pontjával és 36.§ (3) bekezdésével.

A felperesi fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság a 2008. július 18-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Hivatkozott az ÁFA törvény 1. 36.§ (3) bekezdésére. Kifejtette, hogy csak azon beszerzési ÁFA vonható le, melyet az adóalany már mint bejelentkezett adóalany eszközölt. A korábbi időszakban beszerzett szolgáltatások ÁFA-ja nem vonható le utóbb, az adóalanyként történő bejelentkezést követően sem. A felperes esetében a bejelentkezés időpontja 2007. április 17. napja, az igénybevett szolgáltatás kelte pedig 2007. április 16. Ezért az elsőfokú hatóság jogszerűen állapította meg, hogy a felperest a kérdéses számla vonatkozásában nem illeti meg az adólevonási jog.

2007-ben az ÁFA törvény 1. rendelkezései voltak hatályban, azaz az adóhatóságnak a vizsgált időszakra hatályos jogszabályok alapján kellett eljárnia. 2008. január 1. napjától az új általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: ÁFA törvény 2.) a fenti korlátozást valóban nem tartalmazza, azonban ez a törvényi rendelkezés nem visszamenőleges hatályú. Álláspontja szerint az adóhatóság eljárása során a közösségi jog közvetlen hatályára hivatkozva nem mellőzheti a hazai jogszabályok alkalmazását mindaddig, míg a magyar bíróság vagy az Európai Bíróság a közvetlen hatályt nem állapítja meg. Mindezekre tekintettel a 2007. évi időszakra a 2007. évben hatályos ÁFA törvény 1. előírásait kellett a hatóságnak figyelembe vennie.

A felperes a törvényes határidőn belül keresettel támadta az alperes határozatát, kérve annak bírósági felülvizsgálatát és ennek eredményeként hatályon kívül helyezését és az alperes perköltségben marasztalását. Álláspontja szerint az adóhatósági határozatok törvénysértőek, ellentétesek a közösségi joggal és az irányadó bírói gyakorlattal. Az ÁFA törvény 1. 36.§ (3) bekezdése szemben áll a 77/388.EGK Irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 17. cikkének rendelkezéseivel. Az Irányelvnek közvetlen hatálya van, ezt az Európai Bíróság a C-62/93.sz. ügyben kifejezetten ki is mondta. Az ÁFA törvény 1. 36.§ (3) bekezdése összeegyeztethetetlen az Irányelv 17. cikkével, figyelemmel a 22. cikk (1) bekezdésére is, mert az előzetesen felszámított adó levonásának jogát kizárólag a bejelentkezés időpontjától tette lehetővé. Az alperes tehát az Irányelv 17. és 22. cikkeivel ellentétes magyar jogszabályra alapította döntését. Ezt az álláspontot erősíti az ÁFA törvény 2., amely a korábbihoz hasonló tiltást nem tartalmaz, így megfelel az Irányelvnek. Az ÁFA törvény 2.-höz fűzött miniszteri indokolás gyakorlatilag elismerte az addigi közösségi joggal ellentétes helyzetet.

Az alperes elsődlegesen kérte a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasítását, mert álláspontja szerint a jogi képviselő által a hatósági eljárás során benyújtott meghatalmazás a bírósági eljárásra nem terjed ki. Másodlagosan - a kereset érdemi elbírálása esetére - kérte a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását. Fenntartotta a határozatában foglaltakat, véleménye szerint az ott írtak nem jogszabálysértők. Perköltségre igényt tartott.

A kereset az alábbiak szerint alapos.

A felperes az adóhatósági eljárás során küldte meg az elsőfokú hatóság részére a 2008. április 30. napján az ügyvéd részére adott meghatalmazást, mely szerint az ügyvéd jogosult őt az adóügyében az ügyvédségről szóló 1998. évi XI. törvényben meghatározott jogkörben képviselni.

A bíróság álláspontja szerint a fenti meghatalmazás nem csak adóhatóság, hanem a bíróság előtti képviseletre is jogosítja az ügyvédet. Ezért pergátló körülmény hiányában a bíróság a keresetet érdemben vizsgálta.

Az ÁFA törvény 1. 32.§ (1) bekezdés a) pontja értelmében a 34.§ szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany - ide értve átalakulás esetén annak jogelődjét is -, valamint az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany rá áthárított.