A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35013/2011/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 32. §, 36. §] Bírók: Darák Péter, Hajnal Péter, Madarász Gabriella

Kfv.I.35.013/2011/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Horváth Péter ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Bedecs Valéria jogtanácsos által képviselt Adó-és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Központi Hivatal jogutódja, a Nemzeti Adó-és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Vas Megyei Bíróságon 1.K.20.185/2008. számon indított és ugyanezen bíróság 2008. december 1-jén kelt 1.K.20.185/2008/3. számú jogerős ítéletével befejezett perében az alperes részéről 4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Vas Megyei Bíróság 1.K.20.185/2008/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási perköltséget.

A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2007. április 17-én jelentkezett be általános forgalmi adókörbe az általános szabályok szerinti adózást választva. Bejelentkezését megelőzően fogadta be a ... ügyvéd által 2007. április 16-án kibocsátott számlát 80.000 Ft ügyvédi munkadíjról, amely 20% áfát tartalmazott. A felperes a számla alapján 13.333 Ft-ot általános forgalmi adót levonásba helyezett.

Az első fokú adóhatóság a felperesnél 2007. április 17-től szeptember 30-ig terjedő időre bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett általános forgalmi adónemben, melynek eredményeként határozatával 13.000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg. Kötelezte a felperest ezen összeg, valamint 4.000 Ft adóbírság és 1.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az indokolás szerint a felperes által befogadott számla általános forgalmi adó levonásba helyezése ellentétes az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban Áfa tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjával és 36. § (3) bekezdésével, mivel csak azon beszerzési áfa vonható le, amelyet az adóalany már, mint bejelentkezett adóalany eszközölt. Az alperes 1941854215 számú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy az ellentétes a közösségi joggal és az irányadó bírói gyakorlattal. Az Áfa tv. 36. § (3) bekezdése szemben áll a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap megállapításról szóló 77/388/EGK Irányelv (továbbiakban Hatodik Irányelv) 17. Cikk és 27. Cikk rendelkezéseivel. Ezt az álláspontot erősíti a 2008. január 1. napjától hatályos általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban új Áfa tv.) is, amely ilyen korlátozást már nem tartalmaz.

Az első fokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az első fokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában hivatkozott az Áfa tv. 32. § (1) bekezdésére, 36. § (3) bekezdésére, melynek alapján valóban nem alapítható adólevonási jog azokra az esetekre, amelyekben az adólevonási jog keletkezésének (1) bekezdés szerinti időpontja megelőző az adóalanyként történő bejelentkezés időpontját. Az új Áfa tv. már nem tartalmaz az Áfa tv. 36. § (3) bekezdéséhez hasonló korlátozást.

A Magyar Köztársaság 2004. május 1. napján csatlakozott az Európai Unióhoz, ettől az időponttól áll fenn a jogharmonizációs kötelezettség. A Hatodik Irányelv tekintetében az Európai Bíróság több iránymutató döntést hozott, melyben kimondja az irányelv közvetlen hatályának érvényesülését (C-8/81.). A megyei bíróság álláspontja szerint az adóhatóság, mint jogalkalmazó köteles figyelembe venni az Európai Unió kötelező jogi aktusait, jelen esetben a közvetlen hatállyal bíró Hatodik Irányelvet. A Hatodik Irányelv 17. Cikke alapján az adóalanyok olyan régebbi beszerzései után is levonásba helyezhetik az előzetesen felszámított adót, melyek időpontjában még nem jelentették be tevékenységüket az adóhatóság felé, adószámmal még nem rendelkeztek.

Az Áfa tv. 36. § (3) bekezdése ellentétes a Hatodik Irányelv 17. Cikkével, ezért sem az adóhatósági, sem a bírósági eljárás során a nemzeti jogszabály nem alkalmazható.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását. Álláspontja szerint az adóhatóság a közösségi jog közvetlen hatályára hivatkozva nem mellőzheti a hazai jogszabályok alkalmazását mindaddig, míg magyar bíróság vagy az Európai Unió Bírósága a közvetlen hatályt meg nem állapítja. A vitatott Áfa tv. 36. § (3) bekezdését nem módosították, nem helyezték hatályon kívül, hanem teljesen új Áfa tv-t alkotott a törvényhozó. Az új Áfa tv. rendelkezéseinek nincs kihatása a jelen jogvitára. Utalt az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 31. § (3) bekezdésére is azzal, hogy az adóalany olyan időszakra is nyújthat be bevallást, mely időszakban még nem volt adóazonosítója, de ezen időszak viszonylatában visszaigényléssel nem élhet. A közösségi irányelv csak akkor rendelkezik közvetlen hatállyal, amennyiben azok tartalmilag világosak, pontosan, és nincsenek feltételhez kötve. A tényállás alapjául szolgáló időszakban már egyébként sem a Hatodik Irányelv volt hatályban.