BH 2011.2.38 A jogszabály által a kibocsátási határérték túllépésére biztosított moratórium nem mentesíti a környezethasználót a hatóság által megállapított egyedi határérték betartása, illetve az általános megelőző környezetkárosítást megszüntető tevékenység folyamatos és kötelező ellátása alól [1995. évi LIII. tv. 4. § 7., 10., 11. pont, 6. §, 8. §, 101. § (2) bek. a) pont és 109. § (2) bek., 220/2004. (VII. 21.) Korm. r. 38. § (1) bek.].

Az alperes Z. Város Önkormányzatával kötött koncessziós szerződés alapján üzemelteti a z.-i szennyvíztelepet, melynek károsanyag kibocsátása 2007. illetve 2008. évben az előírt kibocsátási határértéket meghaladta.

A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest, hogy a szennyvíztisztító telepről kibocsátott szennyvízre a működési engedélyben megállapított határértékeket tartsa be.

A jogerős ítélet a keresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság a beszerzett környezetvédelmi szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a szennyvíztisztító telep jelenlegi mérete, illetve az alkalmazott technológia mellett a határértékek betartására nem képes, ugyanakkor a határértéket meghaladó káros anyag kibocsátása a környezetre veszélyt nem jelent. A szennyvíztisztító közelében ugyanis az élővilág károsodása nem figyelhető meg, a Zala folyó öntisztulását figyelembevéve a káros anyagok jelentősen felhígulnak és eltűnnek a vízből. Környezetkárosodás ezért adott esetben nem következik be. A felperesi kereset teljesítését az is kizárta, hogy az alperes részére a 220/2004. (VI. 24.) Korm. rendelet 2015. december 31-ig moratóriumot biztosított.

A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság a fellebbezés indokaira tekintettel rámutatott arra, hogy a szakértő írásbeli szakvéleményében, illetve szóbeli meghallgatása során megalapozott szakvéleményt nyilvánított a perbeli környezetszennyezés környezeti hatásairól. Eszerint az alperes által üzemeltetett szennyvíztisztító telep kapacitás, illetve technológiai okokból valóban a határértéket meghaladóan bocsátott szennyezett vizet a Zala folyóba és ily módon közvetetten a Balatonba. A túllépés azonban csekély, a folyó öntisztító mechanizmusa a szennyezést kiszűri, így a szennyezett víz nem jut a Balatonba. Emellett jelenlegi állapotában a szennyvíztisztító káros anyag kibocsátását csökkenteni műszaki okokból nem lehet. Ugyanakkor a környezetkárosodás ilyen mértékű káros anyag kibocsátása mellett sem figyelhető meg a szennyvíztisztító környezetében, illetve a Zala folyó érintett szakaszán. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, amely szerint a további szakértői bizonyítás nem indokolt.

A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes fenntartotta jogi álláspontját arra vonatkozóan, hogy a perben beszerzett szakértői vélemény megalapozatlan, önmagával illetőleg a per egyéb adataival ellentétben áll, a szakértő nem foglalt állást a környezetveszélyeztetés, illetve környezetkárosítás kérdésében. A bíróság a szakértői véleményt hibáival együtt elfogadta, abból okszerűtlen következtetést vont le a környezet veszélyeztetésének megállapíthatóságára vonatkozóan. Megalapozatlanul állapította meg, hogy a kibocsátási határérték túllépése csekély volt továbbá azt, hogy a káros anyag kibocsátása műszaki okokból nem csökkenthető.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Előadta, hogy a szennyvíztelep kibocsátási határértékeknek megfelelő működtetése objektív okokból nem biztosítható, a maga részéről folyamatos intézkedéseket tesz a telep korszerűsítése érdekében.