A Kúria Mfv.10032/2014/12. számú precedensképes határozata társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 182. §, 183. §, 206. §] Bírók: Farkas Katalin, Magyarfalvi Katalin, Zanathy János

A határozat elvi tartalma:

A munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás lényeges szabályainak megsértése nélkül döntött a felperes egészségkárosodásának mértékéről. 1952. III. Tv. 182. § (3), 1952. III. Tv. 183. § (2), 1952. III. Tv. 206. § (1)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Mfv.III.10.032/2014/12.szám

A Kúria a dr. Tenk László ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt KormányhivatalaNyugdíjbiztosítási Igazgatósága alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 1.M.38/2011. szám alatt indított és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. június 5. napján kelt 1.M.38/2011/55. számú jogerős ítéletével befejezett perében - mely perbe a főosztályvezető által képviselt Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal az alperes pernyertességének érdekében beavatkozott - a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2014. június 2. és június 30. napján tartott tárgyaláson - 2014. június 30-án - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.38/2011/55. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.

I n d o k o l á s

Az alperes a 2010. május 6-án kelt határozatával elutasította a felperes rokkantsági nyugdíj iránti igénybejelentését, mert az össz-szervezeti egészségkárosodása - az Országos Rehabilitációs és Szociális Szakértői Intézet (ORSZI) első fokú bizottságának szakhatósági állásfoglalása szerint - 45%, nem éri el a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. tv. (a továbbiakban: Tny.) 36/A. § (1) bekezdés a) pontjában írt legalább 50%-os mértéket. Ezt a határozatot a másodfokú társadalombiztosítási szerv helybenhagyta, mert a felperes egészségkárosodását az ORSZI másodfokú bizottsága is 42%-ban állapította meg.

A munkaügyi bíróság a felperes keresetét, amelyben a társadalombiztosítási határozatok jogszerűségét az egészségkárosodása mértékének téves értékelése miatt vitatta, elutasította. A bíróság ítéletében rögzítette, hogy a perben elsőként kirendelt Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek B-i Orvosszakértői Intézete részéről eljárt igazságügyi orvos- és igazságügyi elmeorvos szakértők a felperes egészségi állapotát a kezdő időpont meghatározása nélkül 54%-ban véleményezték, amely hiányosság megszüntetése érdekében a bíróság "ellenőrző szakértőként" a SOTE Általános Orvostudományi Kar Igazságügyi és Biztosítás- Orvostani Intézetét rendelte ki. A második szakértő a felperes 54%-os egészségkárosodását az első- és másodfokú ORSZI bizottsági vizsgálatok időpontjában is fennállóan véleményezte. A munkaügyi bíróság - az ítélet indokolása szerint - ezt követően a közigazgatási eljárásban beszerzett szakhatósági állásfoglalások és a perben beszerzett két szakvélemény között fennálló ellentmondások feloldása érdekében újabb szakértői bizonyítást, az Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testület (ETT ISZT) szakvéleményének beszerzését rendelte el. Az ETT ISZT a felperes egészségkárosodását az ORSZI bizottságok vizsgálatai és a társadalombiztosítási határozatok meghozatalának idején is 45%-ban állapította meg azzal, hogy a perben korábban eljárt szakértők a pszichiátriai károsodást túlértékelték.

A bíróság a felperes indítványára ezt követően az ETT ISZT szakvéleményének kiegészítését rendelte el. Ítéletében a szakvélemény kiegészítésben foglaltakat, kiemelten azt, hogy a felperes pszichiátriai megbetegedése önmagában nem ad alapot 50%-os mértékű, hanem csupán 35%-os egészségkárosodás megállapítására, illetve hogy a mozgásszervi elváltozások sem értékelhetők 15%-os károsodást meghaladó mértékben, részletesen ismertette. A bíróság ítéletében rögzítette azt is, hogy az ETT ISZT a 80%-os egészségkárosodást 2012. június 1-től fennállóan, az időközben diagnosztizált rosszindulatú megbetegedésre tekintettel tartotta megállapíthatónak, és azt is, hogy a felperes által előterjesztett, az utóbb beszerzett szakvéleményt adók meghallgatására irányuló bizonyítási indítványát azért mellőzte, mert a rendelkezésre álló szakvélemények alapján aggálytalanul megállapítható volt a felperes társadalombiztosítási határozatok meghozatalakor fennálló egészségkárosodásának mértéke.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását, másodlagosan a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértését állítva.

Súlyos eljárási szabálysértésként hivatkozott arra, hogy a bíróságnak az elsőként kirendelt szakértő szakvéleményének hiányosságát a szakvélemény írásbeli vagy szóbeli kiegészítésével, nem pedig új szakértő kirendelésével kellett volna megszüntetnie. Az új szakértő kirendelése azért is indokolatlan volt, mert az első szakvélemény nem volt ellentmondásos, a második szakvélemény pedig szintén a felperes érvelését támasztotta alá, amit a bíróság jogszabálysértően hagyott figyelmen kívül.

A felperes kiemelte, hogy az ETT ISZT szakvéleménye a kiegészítést követően is, laikus számára nyilvánvaló ellentmondásokat tartalmaz, a perben csatolt szakirodalmi cikkekből egyértelmű, hogy az ETT ISZT szakvéleményében is értékelt betegségek a munkavégzést lehetetlenné teszik. A pszichés megbetegedés a felperes szociális kapcsolatai megszűnéséhez vezetett, ami önmagában is alkalmas a rokkantság megállapítására, amelyet négy orvos rögzített.

A felperes szerint az ETT ISZT szakvéleménye iratellenes is: a tüneteknek a kóros elmeállapot szintjét elérő megállapításaira tekintettel a perbe beavatkozó is elfogadta, hogy 2012. február 1-jétől az egészségkárosodás 54%-os. A felperes nem tud közlekedni, nem felel meg a valóságnak, hogy fizikoterápiás kezelésben részesül, a szakvélemény kiegészítés azon kijelentése pedig, hogy a pszichológiai vizsgálatakor felállított kórisme független a felperes vizsgálat során tett előadásaitól, a tényeknek való megfelelésétől, értelmezhetetlen és téves. A felperes által elmondottakat a korábbi orvosi vélemények is megerősítették, a diagnózisokat az ETT ISZT is elfogadta, azt a véleményét azonban, hogy azokat a korábbi szakértők túlértékelték, nem indokolta meg. Az ETT ISZT szakvéleményéből nem állapítható meg, hogy a felperes mozgásszervi elváltozásait vizsgálták volna, azt a kijelentést, hogy ez a betegség 15%-ot meghaladónak nem értékelhető, csupán azzal indokolták, hogy nem okoz gyöki tüneteket vagy lényeges mozgáskorlátozottságot. A fentiek alapján az ETT ISZT kiegészítő szakvéleményének pontatlanságait a bíróságnak a felperes indítványa alapján a szakértők meghallgatásával kellett volna tisztáznia, ennek mellőzése a tényállás feltáratlanságát és az ítélet megalapozatlanságát eredményezte.