A Budapest Környéki Törvényszék B.108/2011/14. számú határozata szemérem elleni erőszak bűntette (12. ÉLETÉVÉT BE NEM TÖLTÖTT sértett sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 37. §, 40. §, 42. §, 53. §, 77. §, 83. §, 85. §, 99. §, 197. §, 198. §, 210. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 155. §, 338. §]

A felügyelete alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette és más bűncselekmények elkövetése miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Törvényszék, a 2012. január hónapban megtartott nyilvános tárgyaláson, annak alapján meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

a 2011. január hónapjától őrizetben, majd 2011. január hónaptól előzetes letartóztatásban lévő

Vádlott

bűnös: folytatólagosan elkövetett, a Btk. 198. §. (1). bekezdésébe ütköző, a (2). bekezdés a) és b) pontjaira figyelemmel a (3). bekezdés szerint minősülő szemérem elleni erőszak bűntettében,

folytatólagosan elkövetett, a Btk. 197. §. (1). bekezdésébe ütköző és a (2). bekezdés b) pontja szerint minősülő erőszakos közösülés bűntettében, valamint

a Btk. 263/A. §. (1). bekezdés a) pontjába ütköző lőfegyverrel visszaélés bűntettében.

Ezért őt a bíróság - halmazati büntetésül - 15 (Tizenöt) év fegyházbüntetésre, mint főbüntetésre, valamint

10 (Tíz) év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítéli.

A bíróság a szabadságvesztés büntetés tartamába a vádlott által a 2011. január hónaptól 2012. január hónapig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendeli.

A bíróság bűnjelkezelője által bevételezett bűnjelek közül

az 1., 2., 3., 4. tételszám alattiakat az iratoknál rendeli kezelni, míg

az 5., 6. tételszám alattiakat megsemmisíteni rendeli.

Az bíróság a Fegyvergyár által gyártott 1 db tízlövetű, gyártási szám nélküli forgópisztolyt elkobozza.

A bíróság kötelezi a vádlottat arra, hogy az államnak, külön felhívásra fizessen meg 365.225,- (Háromszázhatvanötezer-kettőszázhuszonöt) forint bűnügyi költséget.

I n d o k o l á s

I.

Az ügyészség 2011. október hónapjában kelt vádiratában vádlottat nevelt unokái ellen elkövetett cselekményei miatt 1 rb,. a Btk. 198. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő felügyelete alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére erőszakkal, folyatatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettével, 1 rb., a Btk. 197. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő felügyelete alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött sértett sérelmére folyatatólagosan elkövetett erőszakos közösülés bűntettével, valamint 1 rb., a Btk. 263/A. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző engedély nélküli tartással elkövetett lőfegyverrel visszaélés bűntettével vádolta.

A Törvényszék mint elsőfokú bíróság előtt 2011. október hónapjában indult a büntetőeljárás, mely során az ügyészség a vádiratban foglaltakat a tényállás és a minősítés tekintetében is változatlanul fenntartotta.

II.

A törvényszék a 2012. évi január hónapjában megtartott nyilvános tárgyaláson felvett bizonyítási eljárás eredményeképpen az alábbi tényállást állapította meg.

A vádlott nős családi állapotú, felesége 1. tanú. Kiskorú gyermeke, tartásra szoruló hozzátartozója nincs. Az általános iskola 8 osztályát végezte el, szakképzettsége bútor-mintaasztalos. A vádlottnak a terhére rótt bűncselekmények elkövetése idején bejelentett munkaviszonya nem volt. 2004 körül, pontosan meg nem határozható időben portásként dolgozott, majd nyugdíjasként otthon ápolta betegeskedő feleségét, illetve alkalmi munkákat vállalt. Jelenleg munkahelye, jövedelme nincsen. Vagyonát képezi az általa lakott ingatlan ½-ed arányú tulajdona. Tartozása nincs. Epilepsziás tünetekkel bíró rohambetegsége miatt gyógyszeres kezelésre szorul. Fegyvertartási engedéllyel nem rendelkezik.

A vádlott büntetlen előéletű.

A vádlott sem a jelen eljárásban terhére rótt bűncselekmények elkövetésekor, sem jelenleg nem szenved elmebetegségben, gyengeelméjűségben, tudatzavarban, szellemi leépülésben vagy pszichózis szintjét elérő személyiségzavarban, avagy egyéb, az elmeműködés olyan kóros állapotában, amely korlátozná, vagy képtelenné tenné abban, hogy cselekményének következményeit felismerje, avagy hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.

A vádlott tehát képes volt arra, hogy cselekményei következményeit felismerje és arra is, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen.

A vádlott rendszeresen fogyasztott alkoholt, azonban nem minősül alkoholbetegségben szenvedőnek, sem pedig alkoholfüggőnek.

A vádlott átlagos intellektusú személy, kissé sekélyes érzelmi világgal. Visszahúzódó, szociopátiás vonásokat is mutató, éretlen, önértékelési zavarokkal küzdő személyiség. Kamaszkorától kezdődően beilleszkedési zavarokkal küzdött. Életvezetésére jellemző, hogy reakcióit többnyire az indulatai határozzák meg, pszeudológiára, azaz kóros hazudozásra hajlamos.

-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-

A vádlott 1982-ben ismerkedett meg feleségével, majd 1985-87. körüli időben házasságot kötöttek. A vádlottnak és feleségének egy közös gyermeke 2. tanú. A vádlott feleségének előző házasságából született 3. tanú nevű gyermeke kezdetben nevelőintézetben élt, majd később a vádlott és felesége 3. tanút a nevelőintézetből kivették, ezt követően közösen nevelték a két kislányt. A család családi házban élt. A vádlott és házastársa közötti szexuális kapcsolat idővel megromlott, szexuális érintkezéseik egyre ritkábbak voltak. A vádlott érdeklődése idővel nevelt és édesleánya felé fordult. Néhány alkalommal simogatta az intim testtájaikat, illetve megpróbálta rávenni őket arra, hogy levetkőzzenek. A kislányok ettől elzárkóztak, így a vádlott felhagyott a próbálkozással.

Az 1990-es évek elején, pontosan meg nem határozható időben 3. tanú párkapcsolatot létesített és a szülői házból elköltözött. Párkapcsolatából két gyermeke született, 1. sértett és 2. sértett.

Tekintettel arra, hogy 3. tanú és gyermekei édesapja közötti kapcsolat megromlott, 2001-2002. körül, pontosan meg nem határozható időben gyermekeivel együtt visszaköltözött a szülői házba. Kezdetben a ház melletti, nyári konyhából szobává alakított helyiségben élt az anya két kislányával. A földszinti nagyszobában lakott a vádlott és felesége, a ház emeleti részében pedig 2. tanú tartózkodott életvitelszerűen párjával. Néhány év elteltét követően, pontosan meg nem határozható időben 2. tanú és párja a szülői házból elköltöztek, ezt követően 3. tanú és gyermekei felköltöztek a ház emeleti részén tálaláható két szobás lakórészbe. A 2002. évtől kezdődően 3. tanú munkaviszonyt létesített az egyik éttermi hálózatban. Kezdetben nappali, majd éjszakai, illetve több műszakban dolgozott, mindeközben a gyermekek felügyeletét a rokkantnyugdíjas nagyszülők látták el. A vádlott felesége idegi, illetve mozgásszervi megbetegedéseiből kifolyólag évente több alkalommal huzamosabb ideig - adott esetben alkalmanként több hétig - kórházi kezelésre szorult, így nem tartózkodott otthon. Mindemellett az otthon töltött időben a gyógyszerek mellékhatásaként fellépő megnövekedett alvásigényére tekintettel, délutánonként rendszeresen akár több órán keresztül aludt. Emiatt a gyermekek felügyeletét többnyire a nevelő nagypapa, a vádlott látta el.