A Fővárosi Törvényszék P.21053/2017/20. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 4. §, (2) bek., 2010. évi CIV. törvény (Smtv.) 1. §, (6) bek., 4. §, (3) bek., 12. §, (1) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:45. §, 2:51. §, (1) bek., (1) bek. a) pont, 2:52. §] Bíró: Pákozdi Zoltán

Fővárosi Törvényszék

...P..../2017/20.

A Fővárosi Törvényszék

Dr. Gaudi-Nagy Tamás (ügyvéd címe.) ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek, dr. Jurida felperes (ügyvéd címe.) ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen személyiségi jog megsértése iránt indult ügyében

a bíróság meghozta az alábbi

Í t é l e t e t :

A bíróság a keresetet elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 75.000.- (Hetvenötezer) Ft + 27% áfa, azaz 95.250.- (Kilencveötezer-kettőszázötven) Ft perköltséget, továbbá a Magyar Államnak az állami adóhatóság külön felhívására, az abban foglalt módon és határidőben 90.000.- (Kilencvenezer) Ft eljárási illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül 3 példányban benyújtandó fellebbezésnek van helye a Fővárosi Ítélőtáblához, melyet a Fővárosi Törvényszéken kell előterjeszteni.

Fellebbezés esetén a Fővárosi Ítélőtábla előtt a jogi képviselet kötelező.

A fellebbezési határidő lejárta előtt a peres felek kérhetik, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül bírálja el.

Ha a fellebbezés csak a perköltség nagyságára, vagy viselésére, a teljesítési határidőre, vagy az állam által előlegezett költség viselésére vonatkozik, illetőleg ha a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul, bármelyik fél kérheti, hogy a fellebbezést a másodfokú bíróság tárgyaláson bírálja el.

I N D O K O L Á S

A felperes 2015. szeptember 8. napján az TV csatorna főszerkesztőjének, 1-es személynek az utasítására megjelent munkatársával, 2-es személlyel település külterületén, a név úti gyűjtőpontnál. Ekkor az út és a kukoricás között mintegy 1300 menekült tartózkodott. A felperes és munkatársa feladata az volt, hogy a tömeges bevándorlással összefüggésben elrendelt rendőri biztosításról és az intézkedéssel érintette személyekről tudósítson. A felperes a helyszínre érve észlelte, hogy pontosan meg nem határozható, nagy számú kül- és belföldi televíziós társaság képviselői, továbbá rendőrök és rendőri intézkedéssel érintett személyek voltak jelen. A felperes és munkatársa a helyszínen felvételeket készítettek, melynek befejezését követően 2-es személy az addig rögzített felvételekkel, az intézkedéssel érintett terület mellett leállított gépjárműhöz távozott, azok összevágása érdekében. Kora délután azonban 400-an kitörtek a várakozásra kijelölt területről.

A felperes közvetlenül a rendőr sorfal mögött állva dolgozott és a rendőri intézkedés alól magát kivonó személyről készített felvételt oly módon, hogy a rendőr sorfalnak hátat fordított. Ekkor a rendőrökkel szemben álló, intézkedés hatálya alatt álló személyek kiléptek a sorfal mellől és futásnak eredtek, akik közül egy férfi lendületében a felperest vállánál elsodorta. Felperes ennek hatására a helyszínt nem hagyta el. Balra lépett, megfordult és a vele szemben érkező fiatal férfit talppal, lábszáron rúgta, majd az ezen személy mögött futó kiskorú lányt térdmagasságban jobb lábfejével szintén megrúgta. Ezt követően a felperes a sorfaltól távolabb állt, majd szaladni kezdett, azonban a helyszínt nem hagyta el és továbbra is felvételeket készített. A felperes magatartásának megkezdését megelőzően a rendőr sorfal mögött érkező rendőr fennhangon arra utasította a sorfalban állókat, hogy ne bántsák a velük szemben álló embereket.

A kijelölt várakozási helyet elhagyó, rendőri intézkedéssel érintett személyek közül a készenléti rendőrség egyik járőre megfogta egy gyermekével kezében, a felperes irányába futó férfi hátizsákját, aki kiszabadította magát, azonban a visszatartásra tett kísérlet eredményeként egyensúlyát veszítette - figyelembe véve azt is, hogy a karjai közt tartott gyermek súlya is erre késztette. Ekkor a felperes hátrafelé lépett, bal lábát a férfi haladási irányába emelte azzal a céllal, hogy őt a haladásában meggátolja.

A felperessel szemben a fenti magatartás miatt a 2-es települési Járási és Nyomozó Ügyészség 1.B.5571/2015/29-I. számon vádiratot nyújtott be, amellyel felperest a Btk. 339. § (1) bekezdésébe ütköző, a szerint minősülő és büntetendő garázdaság vétségével vádolta. A 2-es települési Járásbíróság 10.B.3931/2016/13. számon jegyzőkönyvbe vett, 2017. január 12. napján megtartott nyilvános bírósági tárgyaláson kihirdetett ítéletével a felperest két rendbeli garázdaság vétségében bűnösnek találta és ezért 3 évi próbaidőre bocsátotta, egyben kötelezte a felperest az eljárás során felmerült 53.975.- forint bűnügyi költség megfizetésére.

A tényállás megállapítását követően rögzítette a felperes előadásából azt, hogy amikor őt meglökte egy fehér inget viselő férfi és felnézett a kamerája felett és meglátta a felé meginduló tömeget, az őt félelemmel töltötte el, megijedt és ezen lelkiállapotában rúgott meg két személyt. Előadása szerint pánikba esett. A bíróság rögzített a rendőri intézkedés alól magát gyermekével a kezében kivonó személy kapcsán történtek vonatkozásában a felperes ellentmondó nyilatkozatait. Ugyanis a 2015. szeptember 11. napján gyanúsítotti kihallgatása során még azt állította, hogy a rendőri munkát kívánta segíteni, ugyanakkor az október 5. napján felvett vallomáson már azt állította, hogy a bal lábát lendítette a gyerekével menekülő ember felé, azonban az nem az ő magatartása miatt esett el. Végül a 2016. június 6. napján készült kihallgatási jegyzőkönyvben már tagadta, hogy a férfi felé a lábát lendítette volna, arra hivatkozott, hogy amint hátrafelé lépett, elveszítette az egyensúlyát és a hátsó lábára helyezte a testsúlyát, ezért emelte meg az elől lévő lábát. Előadása szerint a félelemérzete kialakulásába szerepet játszott az is, hogy tudomással bírt arról is, hogy a menekült személyeknél kés van. Rögzítette, hogy ezen ismeretét a nyomozó hatóság előtti nyilatkozatában még a rendőröktől, míg a bírósági tárgyaláson egy kollégája által a rendőröktől hallott információra alapítva állította, hogy szerezte. A bíróság 2-es személy tanú előadását is figyelembe véve megállapította, hogy a cselekmények elkövetésekor a felperes felfokozott lelkiállapotban volt. Ezen körülményt az által is igazoltnak tekintette a bíróság, hogy a gyermekével menekülni próbáló személyt visszatartó rendőr is nyilatkozatával megerősítette azt, hogy a település külterületén feszült helyzet állt elő, mivel a tömeg összességében agresszívan viselkedett.

A bíróság a felperes vádlotti védekezését nem fogadta el alaposnak és megállapította, hogy nem illette meg a jogos védelmi helyzet, ugyanis álláspontja szerint a felperest megtaszító férfi az érintkezést követően nem a felperes irányába futott tovább, őt nem is lökte fel, nem is ütötte és nem is rúgta meg, ugyanakkor ebben a helyzetben a felperes az ún. vélt jogos védelmi helyzet megillette, mert a feszült helyzetben a felperes alappal hihette azt, hogy a testi épsége veszélybe került.