A Győri Törvényszék Gf.20762/2014/4. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 207. §] Bírók: Bertha Andrea, Mosonyi Eleonóra, Stániczné dr. Imre Csilla

A Győri Törvényszék Kussinszky és Juhász Ügyvédi Iroda (dr. Kussinszky Péter ügyvéd, ...) által képviselt ... Kft. 1.

(...) felperesnek dr. Vajda Attila ügyvéd (...) által képviselt ... Önkormányzat 1 ...) alperes ellen tartozás megfizetése iránt a Győri Járásbíróság előtt folyamatba tett perében Győrött, 2014. évi június hó 16. napján G.23.327/2011/45. sorszám alatt hozott ítélet ellen felperes részéről 46. és 47. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, kötelezi alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg felperesnek 8.414.720 (nyolcmillió-négyszáztizennégyezer-hétszázhúsz) Ft-ot és ezen összeg után 2011. február 15. napjától 2013. június 30. napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt mértékű, 2013. július 1. napjától 2014. március 14. napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt mértékű, 2014. március 15. napjától a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékkal növelt mértékű késedelmi kamatot.

A viszontkeresetet elutasítja.

Mellőzi a felperes illeték viselésére kötelező rendelkezést azzal, hogy a feljegyzett 783.200 (hétszáznyolcvanháromezer-kétszáz) Ft viszontkereseti illetéket az állam viseli.

Mellőzi a felperes alperes javára perköltség fizetésére vonatkozó rendelkezést.

Kötelezi alperest hogy 15 napon belül fizessen meg felperesnek 1.487.000 (egymillió-négyszáznyolcvanhétezer) Ft elsőfokú, 2.167.000 (kétmillió-százhatvanhétezer) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A járásbíróság ítéletével a keresetet elutasította, a viszontkeresetnek helyt adott és kötelezte felperest 13.053.152 Ft és kamatai, 652.658 Ft viszontkereseti illeték, valamint 600.000 Ft perköltség megfizetésére.

Ítéletében rögzítette, hogy vitatott volt az Adásvételi Szerződés, a Támogatási Szerződés és az ehhez kapcsolódó módosítások értelmezése. A bíróság erre figyelemmel tanúbizonyítást folytatott le, s úgy ítélte meg, hogy a felek szerződési akarata eltérő értelmezés alapjául szolgálhat. A bírósági értelmezésre azért volt szükség, mert a felek nyilatkozata nem egyértelmű, a felek akaratát a bíróság az ellentétes tanúvallomásokra tekintettel nem tudta feltárni. Utalt arra, hogy ennek vizsgálata során jogunk az akarati és nyilatkozati elvet ötvözi, azt kutatja, hogyan lehet a nyilatkozatot érteni, mit érthetett azon a címzett és mire következtethetett annak tartalmából. Kiindulópont a szavak általános jelentése, nyelvtani értelme, de vizsgálni kell az eset összes körülményét. A bíróság eléfogadta Tanú 1 tanú vallomását a tekintetben, hogy nem volt jelentősége annak, hogy munkaszerződés alapján foglalkozatják az adott munkaerőt vagy megbízási szerződés alapján. megítélése szerint a szerződések vitatott részét a nyelvtani értelmezés szerint úgy kell értelmezni, hogy folyamatosan foglalkoztat munkaerőt felperes a szerződésekben meghatározott időtartamban, és ettől a 10 fő minimálisan meghatározott létszámtól lefelé nem térhetnek el. Úgy ítélte meg, hogy amennyiben a felek akarata a felperesi előadásnak megfelelően a statisztikai létszám folyamatos megvalósulására irányult volna, úgy a szerződésben erre utalni kellett volna, pl. "általában" vagy "átlagosan" vagy "statisztikailag" vagy "arányosan" szavakkal. Mivel ilyen utalások a szerződésben nincsenek, alperes a nyilatkozatot úgy értelmezhette, hogy a folyamatos foglalkoztatás olyan minimum keretet határoz meg, melynek negatív irányba történő eltérése nem váltja ki a felperes által keresetében kért joghatást. A bíróság nem fogadta el felperes fluktuációra, vis maiorra való hivatkozását, ugyanis ezekkel a körülményekkel felperesnek számolnia kellett volna. Szakértőt rendelt ki, aki csak a munkaviszonyban állókat vette figyelembe. Ennek alapján 2010. februárban a havi átlag 8,75 fő, márciusában pedig 9 fő volt a foglalkoztatott. A bíróság a ... Kft. 2.által alkalmazott személyt, mint munkaerőt nem vette figyelembe, tekintettel arra, hogy a ... Kft. 2.jogi személy. Minderre figyelemmel úgy ítélte meg, hogy felperes nem tett eleget a szerződésben foglaltaknak, nem foglalkoztatott 2010. január 1. és 2011. január 1. napjáig bezárólag folyamatosan 10 fő munkaerőt.

A viszontkeresetet ezzel szemben alaposnak ítélte, figyelemmel az Adásvételi Szerződés módosítására, annak 2,.1 pontjára. Felperesnek be kell fizetni alperes számlájára az egyedi forgalmi érték és a vételár különbözetét.

Az ítélet ellen felperes nyújtott be fellebbezést, melyben az ítélet megváltoztatását, keresetének történő helyt adást, a viszontkereset elutasítását kérte.

Utalt a módosított támogatási szerződés V.4. pontjára, melyet akként értelmezett, hogy a munkavégzők létszáma egy adott időszak vonatkozásában csak a statisztikai átlag számításával állapítható meg, így 1 éves időkeretben a 10 fő foglalkoztatása megtörtént, a támogatás felperest megilleti. Tévesnek, súlyosan jogsértőnek ítélte az ítélet szerződéses nyilatkozatok értelmezése kapcsán elfoglalt álláspontját. Megítélése szerint a bíróság csupán a Ptk. 207. §-hoz fűzött kommentár egy részét idézte, a kialakult joggyakorlatot figyelmen kívül hagyta. A nyilatkozati elv álláspontja szerint csupán annyit jelent, hogy elsődlegesen a nyilatkozó által használt szavak alapján kell megkísérelni a vitás szöveg értelmezését. Pusztán a szavakból nyert nyelvtani értelmezés nem lehet ellentétes a további körülményekből következő jelentéssel. Utalt Személy 1 elfogadott gondolatára, mely szerint a feltehető akarat vizsgálat során a gazdaságilag ésszerű akaratot kell alapul venni. A feleknek nem lehet olyan akaratot tulajdonítani, melynek felmerülése a szakmai közfelfogás, a józan ész szabályai, valamint a gazdasági ésszerűség szerint egyaránt kizárt.

A kirendelt szakértő nem véletlenül tekinti az egyedül értelmezhető és használatos metódusnak a statisztikai átlagolást. Kérte figyelembe venni a Ptk. 207. § (3) bekezdését is. Álláspontja szerint a bíróságnak a nyelvtani értelmezésen túl a jogszabályi környezetet is figyelembe kellett volna vennie, vizsgálnia kellett volna, a szerződés milyen célból született. Ezt azonban a bíróság teljes egészében figyelmen kívül hagyta. Nem vizsgálta az 1991. évi IV. tv. 18. §-át sem. A rendelkezések szerint ugyanis a foglalkoztatási kötelezettség teljesítése során a statisztikai állományi létszám alatt a KSH létszámszámításra vonatkozó előírás szerint számított létszámot kell érteni. E körben a szakértő is egyértelműen nyilatkozott. Megjegyezte, hogy a bíróság maga is átlagszámítás alapján határozta meg, hogy nem volt folyamatos a foglalkoztatás, csak nem évi, hanem havi átlagban számolt, melynek nincs jogszabályi alapja.