BH 1995.9.531 Az azonnali beszedési megbízással (prompt inkasszó) való igényérvényesítés feltételei. A számlavezető pénzintézet kártérítési felelősséggel tartozik a megbízójának, ha az - az előfeltételek hiányában - annak számláját jogosulatlanul benyújtott azonnali beszedési megbízás alapján, a megbízó hozzájárulása nélkül megterheli [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 529. § (1) bek., 39/1984. (XII. 5.) MT r. 4. § (4) és (5) bek., 5. § (2) bek. a)-d) pont, 4/1986. (XII. 28.) MNB rendelkezés* 7. § (1) bek., 412/1987. (PK 17.) MNB közlemény 25/c pont].

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 44 100 Ft tőkét, ennek 1992. március 9-től 1992. július 31-ig járó évi 15%-os, 1992. augusztus 1-jétől 1992. szeptember 30-ig járó évi 12%, 1992. október 1-jétől 1993. április 30-ig járó évi 5%, 1993. május 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 3% kamatát, valamint 4646 Ft perköltséget. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felek 1991. április 10-én bankszámlaszerződést kötöttek, amelyben az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy teljesíti a felperes pénzforgalmi megbízásait. Az OKHB Rt. Debrecen 1992. február 12-én azonnali beszedési megbízást nyújtott be az alperesnél a felperes nála vezetett számlájával szemben. A beszedési megbízás közlemény rovatában az 1991. II. negyedévi kölcsöntartozást jelölte meg jogcímként, valamint hivatkozott a 39/1984. (XII. 5.) MT rendelet (továbbiakban: R.) 5. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra. Az alperes a promptinkasszót teljesítette, a felperes számlájáról a 44 100 Ft-ot leemelte és azt az OKHB Rt. számlájára áthelyezte.

Az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta a felperesnek a 44 100 Ft tőke és kamata visszafizetése iránt előterjesztett keresetét. Úgy ítélte meg, hogy az alperes megszegte a bankszámlaszerződésben foglalt kötelezettségét, mert olyan követelést emelt le a felperes számlájáról, amely tartozás az R. 5. §-ának (2) bekezdésében írt azonnali beszedési megbízással érvényesíthető követelések között nincs felsorolva. Azt, hogy a követelés ily módon nem érvényesíthető, az alperesnek észlelnie kellett, tekintve hogy az inkasszó kiállításáról szóló 412/1987. (PK 17.) MNB közlemény 25. §-ának c) pontja szerint az azonnali beszedési megbízás csak akkor teljesíthető, ha azon a jogosult feltünteti a jogszabály számát, amelynek alapján a követelés

azonnali beszedési megbízással történő érvényesítését igényli. A perbeli esetben a jogosult az R. S. §-ának (2) bekezdését tüntette fel a promptinkasszó közlemény rovatában, ugyanakkor feltüntette azt is, hogy a követelése kölcsönügyletből származik. Az alperesnek tudnia kellett, hogy az R. 5. §-a (2) bekezdésének nincs olyan pontja, amely a kölcsöntartozás azonnali beszedési megbízással történő érvényesítését lehetővé tenné. Az ellentmondás tisztázására az alperesnek fel kellett volna hívnia az OKHB-t, ezt a kötelezettségét viszont az alperes elmulasztotta, és ezáltal olyan tartozást fizetett ki a felperes nála vezetett számlájáról, amely tartozás promptinkasszóval nem érvényesíthető. Köteles ezért a kifizetett összeget és annak kamatait a felperes részére visszafizetni.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a pénzintézetet az azonnali beszedési megbízás teljesítése során kizárólag az alaki feltételek meglétének vizsgálata terheli. Ez az alaki feltétel a jogosult részéről annak a jogszabálynak a közlemény rovatban történő feltüntetése, amely szerint a követelés azonnali beszedési megbízással érvényesíthető. A perbeli azonnali beszedési megbízáson a jogszabályhely feltüntetése megtörtént, ezen túlmenően az alperest a tartozás jogcímének vizsgálata nem terheli. Erre utal álláspontja szerint a 412/1987. (PK 17.) MNB közlemény 29. pontja, amely szerint, ha az azonnali beszedési megbízáson nem tüntették fel a jogszabály számát, a pénzintézet a megbízást teljesítés nélkül visszaküldi a benyújtónak. Amennyiben a jogszabályalkotó az alaki feltételek vizsgálatánál többet kívánt volna meg, úgy az MNB közlemény 29. pontja a tartozás jogcímének kellő vizsgálatát is tartalmazná. Erre vonatkozó előírás azonban a hivatkozott MNB közlemény 29. pontjában nincsen, következésképpen a követelés jogcímét a pénzintézet vizsgálni nem köteles, és a promptinkasszó teljesítését csak akkor tagadhatja meg, ha annak közlemény rovatában a jogszabályhelyre történő hivatkozás elmarad. Tekintve, hogy a promptinkasszó teljesítésével az alperes a pénzforgalomra vonatkozó rendelkezéseket nem szegte meg, kártérítés fizetésére nem kötelezhető. Álláspontja szerint megalapozatlan a felperesnek a jogalap nélküli gazdagodás jogcímére alapított követelése is. E körben kifejtette, hogy az alperes a felperes kárára jogalap nélkül nem gazdagodott, mert a leemelt összeget azonnal áthelyezte az OKHB számlájára. A felperes sérelmére jogalap nélkül legfeljebb az OKHB gazdagodhatott volna, a mögöttes jogviszony ismeretének hiányában azonban azt nem lehet megállapítani, hogy az összeg átutalásával jogalap nélküli gazdagodás történt volna. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Előadta, hogy az OKHB promptinkasszóval érvényesített követelését önként azért nem teljesítette, mert azt megalapozatlannak tartotta. Tény, hogy az OKHB-tól bankhitelt szándékozott felvenni, de mert a bank által elkészített kölcsönszerződés-tervezetet a maga részéről nem írta alá, az a bankhitelszerződés, amire az OKHB az igényét alapította, érvényesen nem jött létre, ezért az OKHB vele szemben a szerződés alapján jogszerű követelést nem támaszthat. Az OKHB a peres út igénybevétele helyett érvényesítette jogalap nélkül azonnali beszedési megbízással a követelését, és ehhez nyújtott felróható módon segédkezet az alperes, aminek a jogkövetkezményeit - a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó - a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése szerint köteles viselni.

A fellebbezés nem alapos.

A Legfelsőbb Bíróság ítélkezése alapjául elfogadta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást és osztotta annak jogi álláspontját is. Az iratokból megállapítható, hogy a felek között a Ptk. 529. §-ának (1) bekezdésében írt bankszámlaszerződés volt érvényben, amely megbízási típusú jogviszonyt hozott létre a peres felek között. A bankszámlaszerződés fenti jellegéből adódóan a pénzintézetre mint megbízottra is vonatkoznak a Ptk. 474. §-ának (2) bekezdésében foglaltak; a megbízója érdekében vizsgálnia kell a fizetési megbízások szabályszerűségét.

A perbeli esetben a felperesnek az alperes által vezetett számlája ellen azonnali beszedési megbízást nyújtottak be. A teljesítés időpontjában hatályban volt, a pénzforgalomról szóló 4/1986. (XII. 28.) MNB rendelkezés (a továbbiakban: REK) 7. §-ának (1) bekezdése szerint az igények azonnali beszedési megbízással történő érvényesítésének akkor van helye, ha annak alkalmazására jogszabály ad lehetőséget, avagy a felek szerződésben, vagy a fizetésre kötelezett által elfogadott üzletszabályzatban a fizetés ilyen módjában állapodtak meg. Ilyen, az azonnali beszedési megbízás alkalmazására lehetőséget adó jogszabály többek között a pénzforgalomról szóló R. Az R. 4. §-ának (4) és (5) bekezdése tartalmazza azokat az eseteket, amikor a pénzintézet a számlatulajdonos rendelkezése nélkül vagy annak ellenére terhelheti meg a bankszámlát. Az 5. § (2) bekezdése pedig a kielégítési sorrendre tartalmaz rendelkezést.