A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20368/2010/5. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Harter Mária, Kazay László, Szűcs József

Pfv.I.20.368/2010/5.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Elek Zsolt ügyvéd által képviselt felperesnek az I. rendű és a dr. Busa Barbara ügyvéd által képviselt II. rendű alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróságnál P.20.509/2008. számon folytatott és másodfokon a Győri Ítélőtábla Pf.I.20.488/2008/5. számú ítéletével befejezett perében, az említett számú jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és a II. rendű alpereseknek személyenként 10.000 (Tízezer) forint felülvizsgálati költséget.

Indokolás

Az I. rendű alperes adóhatóság 2007. május 30-án - 15.540.417 forint adótartozás behajtása érdekében - azonnali beszedési megbízást (inkasszót) intézett a felperes lakossági folyószámláját vezető II. rendű alperes bankhoz. A II. rendű alperes a folyószámláról 2007. június 4-án 402.530 forintot, 2007. június 25-én 129 forintot, míg 2007. július 3-án 25.400 forintot utalt át az I. rendű felperesnek.

A felperes - miután végrehajtási kifogása nem vezetett eredményre - keresetében 402.530 forint kárnak és 2007. június 4. napjától járó kamatának a megfizetésére kérte az I-II. rendű alperesek egyetemleges kötelezését. Előadta, hogy folyószámláján kizárólag családi pótlékot tartott, amely a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 69.§-ának (2) bekezdése értelmében, a jelen esetben nem teljesülő kivételtől eltekintve) mentes a végrehajtás alól. Az I. rendű alperessel szemben keresetének jogalapját a Vht.69.§ (2) bekezdésének megsértése miatt elsődlegesen a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 349.§-ának (1) bekezdésére, másodlagosan a Ptk.339.§-ának (1) bekezdésére, míg a II. rendű alperessel szemben - a Ptk.318.§ (1) bekezdésének felhívásával, a Ptk.529.§ (1) bekezdésének és a Ptk.474.§ (2) bekezdésének megsértése miatt - a Ptk.339.§-ára alapította. Az I. rendű alperessel szemben megemlítette a Ptk.361.§ (1) bekezdését is.

Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására és költségeik megtérítésére irányult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Indokolása szerint a kártérítés iránti kereset alaptalan, mert egyik alperes terhére sem állapítható meg a kártérítő felelősség lényegi eleme: a jogellenes magatartás. Az I. rendű alperes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 144.§-a értelmében alkalmazott Vht.82/A.§-a alapján jogosult volt az azonnali beszedési megbízás kibocsátására, a II. rendű alperesnek pedig nem volt "jogosultsága vizsgálni és felülmérlegelni" az azonnali beszedési megbízást, ha az megfelelt az Art.152.§ (1) bekezdésének, a 144.§-a folytán alkalmazott Vht.82/A.§-ának, a pénzforgalom lebonyolításáról szóló 21/2006.(XI.24.)MNB rendelet előírásainak, valamint a pénzforgalmi szolgáltatásokról és elektronikus fizetési eszközökről szóló 227/2006.(XI.20.) Korm. rendelet III. fejezetében foglaltaknak. Mivel a II. rendű alperes a rá irányadó rendelkezéseknek megfelelően járt el, nem állapítható meg az sem, hogy a felperessel kötött bankszámla-szerződést megszegte volna. A felperes tévesen hivatkozott az I. rendű alperes vonatkozásában a Ptk.361.§-ára is, mert a felperes sem állította, hogy a levonásnak ne lett volna jogcíme, másrészt alaptalan levonás esetén sem a - szubszidiárius jellegű - Ptk.361.§ (1) bekezdése kerülne alkalmazásra, hanem az Art.152.§ (2) bekezdésébe foglalt szankció. Végül kihangsúlyozta az elsőfokú bíróság: a II. rendű alperes a levonáskor betartotta a Vht.97/A.§ (2)-(3) bekezdéseibe foglalt mentességi szabályokat, s mivel az adott esetben a Vht. V. fejezetének - nem pedig a IV. fejezetének - szabályait kell alkalmazni, nem kellett érvényesítenie a Vht.69.§ (2) bekezdésébe foglalt mentességi szabály, és nem vizsgálhatta azt sem, hogy a számlán kezelt pénzösszeg mikor és milyen címen érkezett.

A másodfokú bíróság az ítéletet helybenhagyta; indokait annyiban egészítette ki, hogy jogellenes magatartás hiányában szükségtelen annak bizonyítása, hogy a felperes lakossági folyószámláján lévő összeg valóban családi pótlék volt-e. Kihangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy a keresetváltoztatás Pp.247.§ (1) bekezdésébe foglalt tilalma miatt nem vizsgálhatta a felperes fellebbezési állítását arról, hogy az I. rendű alperes megsértette a már említett 21/2006.(XI.24.) MNB rendeletet, így csak utalt arra, hogy az I. rendű alperes által kibocsátott inkasszó mindenben megfelelt a rendelet előírásainak. Végül kihangsúlyozta a másodfokú bíróság is: a jelen esetben a Vht. V. fejezetébe foglalt 79/A.§-a szerinti mentességi szabály érvényesült, így a II. rendű alperesnek nem kellett a IV. fejezet 69.§-ába foglalt mentességi rendelkezést alkalmaznia.