A Fővárosi Törvényszék K.31718/2011/3. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 9. §, 55. §, 77. §] Bíró: Nagy Szabolcs

éíííööíáóööÉőőáíóáÍÓÁFővárosi Törvényszék

19.K.31.718/2011/3.

A bíróság a dr. Maráczi Zsolt ügyvéd ( cím) által képviselt felperes neve (cím.) , a dr. Nagy Gabriella jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (cím.) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében meghozta a következő

í t é l e t e t :

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy fizessen meg alperesnek 15 napon belül 30.000 (azaz Harmincezer) Forint összegű perköltséget.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak a székhelye szerint illetékes Nemzeti Adó és Vámhivatal külön felhívására - a felhívásban megjelölt módon és számlára - 900.000 (azaz Kilencszázezer) Forint összegű feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S:

A bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdés értelmében a felek nyilatkozatai, a közigazgatási iratok tartalma és a feltárt bizonyítékok egybevetése alapján hozta meg döntését, valamint állapította meg az irányadó ítéleti tényállást az alábbiak szerint:

Felperesi társaság és a 1Zrt. között 2008. júniusában több adásvételi szerződés jött létre, melyek szerint felperes ...ot értékesített a 1Zrt-nek. A ...ok leszállítása és a sarkadi raktárban történő raktározása megtörtént, ugyanakkor a 1Zrt. az ellenértéket határidőben nem fizette meg. Felperes kiállította a számlákat, mely számlákon a teljesítés időpontja 2008. szeptember hó, illetőleg augusztus hó szerepel, a számlákat pedig szintén szeptemberben, illetőleg augusztus hóban állította ki felperes. Mivel a 1Zrt. az ellenértéket nem fizette meg, így a felperesi társaság és a 1Zrt megállapodást kötött 2008. október 1. napján, melyben megállapították, hogy felek között adásvételi szerződések jöttek létre és ennek alapján 2273,116 mt ...ot értékesített felperes a 1Zrt-nek. A megállapodásban azt is megállapították, hogy ennek az ellenértékét, azaz 1.224.763 eurót nem fizetett meg a 1Zrt. A felek megállapították, hogy a vételár elmaradására tekintettel a felperesi társaság tulajdonát képezik a perbeli ...ok. Az árukkal kizárólag a felperes jogosult rendelkezni és a 1Zrt. az árukat nem terhelheti meg, nem értékesítheti és harmadik személyek birtokába nem adhatja. Megállapodtak abban is, hogy október 10. napjáig a 1Zrt. a felperesnek átadja a ...okat, addig is a felelős őrzés szabályai szerint köteles tárolni a 1Zrt. a ...okat. A 1Zrt. hozzájárult ahhoz, hogy a felperes saját szervezésében, őrző-védő személyzetet biztosítson az áruk biztonságos megőrzésére és az árukészletet külön csomagolással, illetve jelzéssel lássa el. A 1Zrt. azonban október 10-én az árut nem adta át, mivel azt közraktár lefoglalta. Emiatt felperes pert indított a 1Zrt-vel szemben és a Békés Megyei Bíróság a 3.G.40.013/2009/5. szám alatti ítéletével - mely a Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.295/2009/2. szám alatti ítéletével 2009. november 27. napján jogerőre emelkedett - kötelezte a 1Zrt-t, hogy adja ki felperesnek a 2263,796 tonna ...ot, ennek hiányában fizessen meg felperesnek 1.022.783 eurót. Az ítéletében a bíróság kifejtette, hogy a peres felek között adásvételi szerződések jöttek létre, azonban 2010. október 1. napján kötött megállapodással a felek felbontották a szerződéseket. A tulajdonjogban bekövetkezett változást igazolják a szerződés 9. és 10. pontjában foglaltak is, melyek szerint felperes a megállapodással jogot nyert arra, hogy saját szervezésében őrző-védő személyzetet biztosítson és külön csomagolással lássa el azokat. Az ítélet birtokában felperes a perbeli számlákat helyesbítette és az azokon szereplő összegeket negatív előjellel látta el és ennek alapján 2009. december időszaki bevallásában 116.705.000 Forint visszaigényelhető adót vallott, melynek kiutalását kérte.

Az APEH Közép-magyarországi Regionális Igazgatósága, mint jogelőd (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a ... számú megbízólevél alapján bevallások utólagos vizsgálatára irányuló pénzösszeg kiutalása előtti általános forgalmi adó vonatkozásában ellenőrzést végzett. Az elsőfokú adóhatóság a 3945495119 iktatószám alatt, 2010. február 22. napján megállapításait jegyzőkönyvbe foglalta. Az adóhatóság hivatkozott a 1Zrt. felszámolóbiztosa által adott válaszra, miszerint a 1Zrt. felszámolás alatt lévő cég iratanyagát a ......... Rendőrkapitányság lefoglalta, így a hitelezői igény bizonylatai nem állnak rendelkezésre. Az adóhatóság kifejtette, hogy az adásvételi szerződések a tulajdonjog fenntartására vonatkozóan nem tartalmaztak kitételt, ilyen kitételt csak a 2008. október 1. napján létrejött megállapodás tartalmaz. Az adóhatóság megjelölte az 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 55. § (1) bekezdését, 9. § (1) bekezdését és a 11. § (1) bekezdését. Ezen jogszabályhelyek alapján előadta, hogy a termékértékesítés megvalósult, mivel a számla kiállításra került, a felperes általa sem vitatottan átadta a 1Zrt. birtokába adta a ...okat. Mivel tulajdonjog fenntartás nem volt az adásvételi szerződésben és az átengedés megtörtént, ebből kifolyólag a 9. § (1) bekezdésében foglalt termékértékesítés megvalósult. Az pedig, hogy az ellenérték megfizetése megtörtént-e, avagy sem, irreleváns a 9. § (1) bekezdése szempontjából. Az eredeti számlakibocsátás az adásvételi szerződésben foglalt gazdasági eseménynek és a jogszabályi előírásoknak is megfelelt, így a számla helyesbítésére nem volt ok. A megállapodást egy új ügyletnek tekintette az adóhatóság, amely új termék értékesítésnek minősül. Hivatkozott arra is, hogy az eredeti állapot nem került visszaállításra, hiszen a bírósági ítéletben foglaltakat a 1Zrt. nem teljesítette, az árut, a ...ot nem szolgáltatta vissza és az ítéletben meghatározott összeget sem fizette ki. Megjelölte a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 166. § (1), (2) és (3) bekezdésében foglaltakat. Összefoglalóan, tehát megállapította, hogy a számlák helyesbítése nem lehetséges, mivel az értékesítés tényállásszerűen megvalósult és a ... visszaszolgáltatására pedig nem került sor.

Felperes észrevétellel élt, melyben kifejtette, hogy a szerződésfelbontás okán mindenféle szolgáltatás, vagy annak hiányában az ellenérték megfizetésére köteles a bíróság ítélete szerint. Kiemelte, hogy a megállapodás tartalmazza a FOSFA 4/A-ra történő hivatkozást. Ez a nemzetközi kereskedelemben használt szokvány, amely részletesen szabályozza a teljesítésszerződés feltételeit, így a szállítást, minőségre vonatkozó feltételeket stb., és bár nem tartalmaz egyértelmű kijelentést a tulajdonjog fenntartásával kapcsolatban (az ellenérték megfizetéséig az eladó tulajdonában van a termény és csak az ellenérték megfizetésének napjával száll át a tulajdonjog), ugyanakkor a gyakorlatban minden fél előtt ismert ez a kitétel. Hivatkozott az Áfa tv. 77. § (1) bekezdés a) pontjában foglaltakra és a 78. § (1) bekezdésben foglaltakra is. Ezen jogszabályhelyek alapján mindenképpen jogszerű a számlák helyesbítése, hiszen az ítéletében jogerősen visszatérítést ítélt meg a bíróság.