A Tatabányai Törvényszék Gf.40002/2021/7. számú határozata vételár megfizetése tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:155. § (1) bek.] Bírók: Majorosné dr. Köck Ildikó, Pomogyiné dr. Gál Gabriella, Zemplényiné dr. Tamás Mária

Tatabányai Törvényszék

2.Gf.40.002/2021/7.

A Tatabányai Törvényszék mint másodfokú bíróság Kertész és Társa Ügyvédi Iroda (Cím8) által képviselt Felperes1 (Cím2) felperesnek Molnárné dr. Bosnyákovics Laura ügyvéd (Cím7) által képviselt Alperes1 (Cím1) alperes ellen vételár megfizetése iránt indított perében a Tatabányai Járásbíróság 2020. december 8. napján kelt 10.G.40.014/2019/28. számú ítélete ellen az alperes által 29. sorszám alatt benyújtott fellebbezése folytán tárgyaláson kívül eljárva meghozta a következő

í t é l e t e t :

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, felperes keresetét elutasítja.

A törvényszék kötelezi a felperest, hogy 15 (azaz tizenöt) napon belül fizessen meg az alperes részére bruttó 1.318.037,- Ft (egymillió-háromszáztizennyolcezer-harminchét forint) elsőfokú-, és 658.025,- Ft (hatszázötvennyolcezer-huszonöt forint) másodfokú eljárásban felmerült ügyvédi munkadíjat, valamint 2.231.000,- Ft (kettőmillió-kettőszázharmincegyezer forint) fellebbezési eljárási illetékből álló perköltséget.

Felek egyéb költségeiket maguk kötelesek viselni.

Az ítélettel szemben további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes Tatabányán 2015. júniusától faapríték tüzelésű kazánok üzemeltetésével, távhő-termelői és villamosenergia-termelési kötelezettséggel rendelkező társaság, így évente előre meghatározott mennyiségű és minőségű energetikai célú faaprítékra van szüksége.

A felperes erdészeti, erdőgazdálkodási tevékenységet folytat.

A peres felek között 2015. április 2. napjától 2032. június 30. napjáig tartó időszakra vonatkozóan fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog vonatkozásában adásvételi szerződés jött létre, amelyben a felperes mint eladó vállalta, hogy az alperes részére előre meghatározott mennyiségű és minőségű faaprítékot - megújuló hő- és villamosenergia termelés céljából - rendelkezésre tart, alperes részére azt értékesíti, és a mindenkori telephelyére szállítja. Az alperes mint vevő vállalta, hogy a szerződés alapján leszállított tüzelőanyagot az eladótól a szerződés 2. számú mellékletében megjelölt vételár, valamint a tüzelőanyag minőségi paraméterei alapján meghatározott árkorrekciós metodika figyelembevételével átveszi.

Az alperes kinyilvánította, hogy a biztonságos tüzelőanyag megvételéhez stratégiai és gazdasági érdek fűzi, a felperes ennek ismeretében kijelentette, hogy rendelkezik a szerződés fennállásának teljes tartamára az ott meghatározott mennyiségű és minőségű tüzelőanyaggal, illetve a szerződés teljesítéséhez szükséges termelési-, szállítási kapacitással, szakismerettel, és a szükséges engedélyekkel.

A szerződés hosszú futamidejére figyelemmel a felek rögzítették a vételár korrekció számítási rendjét, amelynek megfelelően 2016. évben és 2017. évben a felülvizsgálatot el is végezték. 2017. július 1. és a 2018. június 30. közötti időszakra vonatkozó vételárról megállapodtak, kifogást egyikőjük sem terjesztett elő.

A felek rendelkezése alapján a vételár számításakor figyelembe kellett venni a faapríték nedvességtartalmát is, amely alapján a felperest sávosan bónusz illette meg.

Az alperes 2017.-2018. év során azt észlelte, hogy a felperes a felek megállapodásánál átlagosan 35%-kal csekélyebb nedvességtartalmú faaprítékot szállított. Ez az alperesnél a kazánok hatékonyságának a csökkenését, a felperesnél pedig magasabb bónuszt eredményezett, ami miatt az alperesben szerződés módosítására vonatkozó igény fogalmazódott meg.

[2] 2018. évben az árindex-változás +5,96% volt, ám a szerződésben előírt, június 1. napjáig történő vételár-kiigazítás elmaradt, mert az alperes az indexált vételárat nem közölte határidőben a felperessel.

A felek között 2018. év júliusától az ár vonatkozásában egyeztetés kezdődött. 2018. augusztus 15-én hosszadalmas, széles körű tárgyalás zajlott, ahol egy "emlékeztető" elnevezésű megállapodás született. Ennek [2] jelzésű pontjában rögzítettek szerint az alperes 2018. július 1-étől a megegyezésük létrejöttéig, de legfeljebb 2018. szeptember 30-áig 5%-os indexált árat nem köteles megfizetni a felperesnek a többi kötelezettségének teljesítése mellett, amelyekről a felperes számlát állíthat ki. Az emlékeztető [3] pontja szerint a felek megállapodtak abban is, hogy ez a kikötés időleges, kizárólag az indexálás nélküli teljesítés körében érvényes, és ezzel a felperes nem mond le a jogairól.

További eredménytelen tárgyalásokat követően a felperes 2018. október 12-én, majd november 7-én kelt levelében 2018. július 1-jére visszamenőlegesen felhívta az alperest a szerződés szerinti 5%-os indexálásra.

Az alperes a felperes által kiállított számlákat elutasította, alacsonyabb - indexálást nem tartalmazó - áron visszaigazolt szállítási jegyzéket küldött. A felperes így a szerződésben szereplő legfeljebb 5%-os mértékű árváltozást érvényesítve, 2018. július 1-jétől az 5%-os különbözetre a számláit kiállította.

[3] Az ellentmondás folytán perré alakult eljárásban a felperes kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 27.875.339 forint vételár-különbözet, valamint ez után az összeg után 2019. január 6. napjától a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) szerinti, a vállalkozások közötti késedelmi kamat, továbbá behajtási költségátalány megfizetésére.

A felperes a követelését elsődlegesen a felek között létrejött adásvételi szerződés tartalmára - különös tekintettel a 4.2. és 4.3. pontjaira -, valamint a Ptk. 6:58. §-ában, 6:59. § (1)-(2) bekezdéseiben, a 6:61. §-ában foglaltakra alapította; késedelmi kamatigényét a szerződés 4.8 pontjában rögzítettekre, továbbá a Ptk. 6:155. §-ában írottakra hivatkozva, a behajtási költségátalányt pedig a 2016. évi IX. törvény 3. § (1) bekezdésének a rendelkezéseire tekintettel jelentette be.

A felperes álláspontja szerint az alperes a szerződés 4.1., illetve 4.2. pontjaiból eredő kötelezettségeinek nem tett eleget, azaz a szerződésben előírt árkorrekciós metodikát a 2018. évi indexált vételár összegét tekintve nem alkalmazta, valamint az előírt éves árkiigazítás keretében az indexált vételár összegét határidőben nem közölte a felperessel.

A felperesi hivatkozás alapján az alperes annak ellenére nem kezdeményezte a szerződés 4.2. pontjában foglalt határidőben az ártárgyalásokat, hogy tisztában volt az éves árindex-változások mértékével, annak a megelőző éves vételár összegéhez képest több, mint 5%-os emelkedésével. Mindezekre figyelemmel - felperesi érvelés alapján - alperes a tárgyalások késedelmes megkezdésével a szerződés 4.2. pontjában foglalt kötelezettségének a teljesítését ellehetetlenítette. Az egyeztetések elhúzódása során tanúsított alperesi magatartás is ennek a kötelezettségének, valamint az így keletkező indexált vételár-különbözet megfizetésének a megtagadását célozta.