A Fővárosi Ítélőtábla Kbf.16/2018/6. számú határozata szolgálatban kötelességszegés vétsége tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 345. §, 438. §] Bírók: Mészáros László, Szabó Éva, Török Zsolt

Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa

6.Kbf.16/2018/6. szám

A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa, mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2018. június 6. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A szolgálatban kötelességszegés vétsége és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa 2018. január 22. napján kihirdetett 43.Kb.25/2017/4. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést megrovás intézkedésre enyhíti.

A 2.Nyom.1724/2016. számú bűnjeljegyzék 1.-2. tétele alatt kezelt két optikai adathordozót és a 3. tétele alatt kezelt rendőri jelentést az iratokhoz rendeli csatolni.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyja.

Indokolás:

A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a 2018. január 22. napján kihirdetett 43.Kb.25/2017/4. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 438. § (1) bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségében és a Btk. 345. §-ába ütköző folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében, ezért 150 napi tétel, napi tételenként 1.000 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a 150.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetére, annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. Rendelkezett még az eljárás során lefoglalt tárgyakról és iratokról.

A tárgyaláson a katonai ügyész a kihirdetett ítéletet tudomásul vette. A vádlott és a védője egyaránt fellebbezést jelentettek be téves minősítés miatt és bűncselekmény hiányában történő felmentés érdekében.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.205/2018/1. számú átiratában arra tett indítványt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372 § (1) bekezdése alapján változtassa meg. A bűnjeljegyzék 3. tételszáma alatt bűnjelként kezelt rendőri jelentés lefoglalását szüntesse meg a Be. 155 § (1) bekezdése alapján, és rendelje el a bűnügyi iratok között történő kezelését. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítélete helyben hagyását indítványozta. A másodfokú ügyészség átiratában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság perrendszerű eljárásában ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a bizonyítékokat széles körűen vizsgálta, azokat egyenként és összességükben értékelte. A megállapított tényállás mentes a Be. 351. § (2) bekezdésében írt megalapozatlansági okoktól, felülbírálatra alkalmas. A katonai tanács okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és helyes a cselekmények jogi minősítése is. A bíróság helyesen következtetett a vádlott elkövetéskori tudattartalmára, valamint helyesen minősítette a vádlott közbizalom elleni bűncselekményét folytatólagosan elkövetettnek. A másodfokú ügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető körülményeket, és nem tévedett, amikor a Btk. 33. § (4) bekezdésében írt rendelkezés alkalmazásával pénzbüntetést szabott ki a vádlottal szemben. Ennek napi tételszáma halmazati büntetésként tettarányos, míg a napi tételhez a törvényi minimumban rendelt összeg méltányos. Kifejtette továbbá, hogy az ítélet rendelkezése a menetlevél lefoglalásának megszüntetéséről és kiadásáról a törvényi előírásoknak megfelel, tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a lefoglalt rendőri jelentés, mint bűnjeltárgy elkobzását rendelte el, mivel az bizonyítási eszköz, melynek elkobzása helyett a bűnügyi iratok között történő kezelése indokolt.

A vádlott a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsánál előterjesztette fellebbezése részletes írásbeli indokolását, amelyben a terhére megállapított közbizalom elleni bűncselekménnyel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy az általa a jelentésben leírtak az eltávozásával kapcsolatban a valós okot tartalmazták. Az engedélyt a tevékenységirányítási központtól megkapta, tehát nem volt oka arra, hogy valótlan adatokat és okot közöljön. Az elmenetel és visszaérkezés időpontjaiban öt-hat perces eltérések mutatkoztak, amely bármely jelentés vagy menetlevél megírása során előfordulhat. Elismerte, hogy tévesen írta be az épületből való kiindulás időpontját, amely azonban nem volt szándékos. Szándékosan nem hamisított magánokiratot. A szolgálati bűncselekménnyel kapcsolatban kifejtette, hogy az ítélet szerint nála lévő GPS rádió jelzése 02 óra 45 percig adta a jelet. Álláspontja szerint azonban a GPS adatokra való hagyatkozás nem megbízható. Két kollegájának a vallomása is megerősítette, hogy ő csak 03.00 óra után érkezett be a parkolóba, a járőrpár érkezését követően. Védekezése szerint ez azért történt, mert közvetlenül a beérkezés előtt még elvégezte a parkolóhely kötelező ellenőrzését. Hivatkozott továbbá arra, hogy 25 éve teljesít rendőri szolgálatot, melynek során soha senkit nem szándékozott félrevezetni. A volt alosztályvezetőjével a túlóra felcserélése miatt általa kezdeményezett eljárás vezetett a közöttük fennálló viszony elmérgesedéséhez. Ennek eredménye, hogy az alosztályvezető eljárást kezdeményezett vele szemben. Álláspontja szerint erre utal az is, hogy az alosztályvezető 45 %-ra értékelte a teljesítményét, melyet az osztályvezető 69 %-ra javított, és a jelen időszakban a vádlott munkateljesítményének értékelése már 83 %-os.

A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezését felmentés érdekében bejelentettként tartotta fenn. Kifejtette azon álláspontját, hogy a vádlott terhére az elsőfokú ítéletben megállapított cselekmények egyike sem bűncselekmény. Az elsőfokú bíróság alapos bizonyítást folytatott le, azonban tévedett, amikor védence bűnösségét megállapította. A védői álláspont szerint az eljárás előzménye az, hogy a vádlott volt az, aki egyedül, a többi társa érdekében is felvállalta egy jogellenes munkajogi helyzetre való figyelemfelhívást, véleménye szerint ez volt a büntetőeljárás közvetlen előzménye. Az I./ tényállási pontban írt cselekménnyel kapcsolatban álláspontja szerint az lehet a kiindulási alap, hogy a vádlott engedélyt kapott arra, hogy magánéleti elintéznivalója céljából szolgálatának ideje alatt eltávozzon. Ezért helytelen az a következtetés az elsőfokú bíróság részről, hogy az erről szóló jelentéssel, valamint a később használt szolgálati autó menetlevelének bejegyzéseivel szándékos bűncselekményt követett el. Indokolatlan lett volna szándékosan hamis adatokat közölni, ha egyszer úgyis engedélye volt arra, hogy eltávozzon. Az elsőfokú bíróság részletesen felsorolta ítéletében a bizonyítékokat, köztük a tanúvallomásokat, ennek ellenére szándékos bűncselekmény elkövetést állapított meg. Vitatta, hogy néhány perces eltérések miatt nyomozást indítottak a vádlottal szemben, és emiatt bűnösségét megállapították. Ezért a I./ tényállási pont kapcsán védence felmentésére tett indítványt. A II./ tényállási ponttal kapcsolatban utalt arra, hogy ezen cselekmény kapcsán is részletes bizonyítást folytatott le az elsőfokú bíróság. A járőrpár tagjai elmondták, hogy mikor érkeztek be a közös járőrözésből, valamint azt, hogy a vádlott utánuk érkezett. A vádlotti nyilatkozat és a két tanúvallomás alapján nyilvánvaló, hogy egymást alátámasztó bizonyítékokról van szó, tehát nem érthető, hogy hogyan kerülhetett sor vádemelésre. Az alosztályvezető ezen cselekménnyel kapcsolatban is kihallgatásra került, és nyilvánvaló, hogy a vádlott és közötte súlyos személyes ellentétek vannak. Megállapítható azonban, hogy a bizonyítékok nem cáfolták meg a vádlott azon védekezését, hogy az ellenőrzést elvégezte. Az óránkénti ellenőrzés nem szenvedett csorbát, az ellenőrzés tárgyát képező parkolóban más rendőri egység tagjainak is volt ellenőrzési feladata. A bizonyítékok összevetéseként helyesen az állapítható meg, hogy a vádlott részről szolgálatban kötelességszegés nem valósult meg, ezért a védő a II./ tényállási ponttal kapcsolatban is felmentésre tett indítványt.