196/B/2000. AB határozat

az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 13. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta az alábbi

határozatot:

Az Alkotmánybíróság az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 13. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés első fordulata alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 13. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri, mely szerint az ügyfelet csak jogszabályban meghatározott esetben kell értesíteni az eljárás megindításáról.

Az indítványozó álláspontja szerint ez az előírás sérti az Alkotmány 54. §-ában garantált emberi méltósághoz való jogot, mivel az ügyfél tudtán kívül is folyhat eljárás, így sem a törvény alapelvei, sem az ügyféli jogok nem érvényesülhetnek megfelelően. Ez a szabályozás - az indítványozó szerint - az esetek többségében önkényesnek tekinthető, mivel a rendelkezés nincs garanciákkal övezve, így az emberi méltósághoz való jog sérelmét eredményezheti.

Az indítvány utal arra is, hogy ez az előírás sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében garantált tisztességes eljáráshoz való jogot is, ha "az Alkotmánybíróság is osztja azt az értelmezést, hogy ez a jog nem csak - az Alkotmányban megjelölt - bírósági eljárásra vonatkozik".

II.

Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálása során az alábbi jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:

Az indítványozó az Alkotmány 54. §-ára, valamint 57. § (1) bekezdésére alapítja indítványát.

Az Alkotmány 54. §-a kimondja:

"54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.

(2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni."

Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése pedig a következőképpen rendelkezik:

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."

Az Áe.-nek az indítványozó által vitatott 13. § (2) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza:

"(2) A jogszabályban meghatározott esetben az eljárás megindításáról az ügyfelet értesíteni kell, a nagyszámú érdekeltet érintő eljárás megindítását pedig közhírré kell tenni."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

A közigazgatási eljárási jog egyik alapvető jellemzője, hogy az eljárásjog garanciális rendelkezéseit nem egyetlen kódex, hanem jogszabályok együtt alkalmazandó rendszere szabályozza. Az Áe. - amint a címe is utal rá - az államigazgatási eljárás általános szabályait foglalja magában, vagyis azon eljárási rendelkezéseket tartalmazza, amelyek a közigazgatási eljárások mindegyikében, illetőleg többségében alkalmazandók. Az általános eljárási kódex mellett számtalan jogszabály tartalmaz olyan speciális államigazgatási eljárásjogi rendelkezéseket, amelyek csak az adott jogszabály által szabályozott ügyben alkalmazandók. Az államigazgatási eljárásjogban tehát egymás mellett él és alkalmazandó az általános eljárási kódex és a speciális eljárási szabályok rendszere. A magyar jogrendszerben az Áe. az általános és a különös eljárásjogi szabályok egymáshoz való viszonyát az általános eljárási kódex elsődlegességének elve alapján oldja meg. Ez azt jelenti, hogy az Áe. hatálya alá tartozó ügyekben az Áe. rendelkezéseit kell alkalmazni, az Áe. szabályaitól eltérő eljárási szabályokat jogszabály is csak akkor állapíthat meg, ha arra maga az Áe. felhatalmazást ad.

Az indítványozó által vitatott szabály is ilyen, a jogalkotónak szóló felhatalmazást tartalmazó szabály. Az Áe. vitatott szabálya az egyes államigazgatási ügyekben alkalmazandó speciális eljárási szabályokat megállapító jogalkotók megítélésére bízta annak eldöntését, hogy az adott ügyben indokolt-e az eljárás megindításáról az ügyfél értesítése vagy sem.

Az Áe. 13. § (2) bekezdéséből közvetlenül sem az ügyfél értesítésének kötelezettsége, sem annak mellőzése nem következik az egyes államigazgatási ügyekre nézve. Annak vizsgálata, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítés hiánya mely ügyekben eredményezi az ügyféli jogok gyakorlásának korlátozását, és ezzel összefüggésben alkotmányos alapjogok esetleges sérelmét, önmagában az Áe. vitatott rendelkezése alapján nem, csak az adott államigazgatási ügyre vonatkozó speciális eljárási szabályokat is figyelembe véve lehetséges.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Áe. 13. § (2) bekezdésének első fordulata és az Alkotmány 54. §-a, valamint 57. §-ának (1) bekezdése között alkotmányjogi összefüggés nem áll fenn, ezért az indítványt elutasította.

Budapest, 2002. március 26.

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Czúcz Ottó s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Németh János s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

az aláírásban akadályozott

dr. Harmathy Attila

alkotmánybíró helyett

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Strausz János s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné

dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró