A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20440/2018/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.440/2018/6/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Horgas Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Horgas Csaba Pál ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. rendű felperesnek - a Nagy és Kiss Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Nagy Szilárd ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2018. február 22. napján meghozott 39.P.23.221/2017/7. számú ítélete ellen az I-II. rendű felperes részéről 8. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg személyenként az alperesnek 12.700 (tizenkétezer-hétszáz) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 160.000 (százhatvanezer) forint fellebbezési illetéket a felperesek költségmentessége folytán az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperesek kereseti kérelmükben kérték az alperes kötelezését nem vagyoni kártérítés címén 2.000.000 forint és járulékai megfizetésére. Előadták, hogy 2005. május 18. napján kötöttek az alperessel deviza alapú kölcsönszerződést. A felek a DH2 törvény szerint egymással elszámoltak. Igényeket arra alapozták, hogy az alperes megsértette személyiségi jogaikat, azaz az egészséghez fűződő jogukat azáltal, hogy a szerződésben tisztességtelen szerződési feltételeket alkalmazott. A DH2 törvény szerinti elszámolás teljesítésével az alperes a tisztességtelen eljárás és a károkozás tényét elismerte. A tisztességtelen eljárás nélkül a felpereseknek nem kellett volna ingatlanukat értékesíteni. Az ingatlan megtartása érdekében a felperesek kedvezményes hitelkiváltást is szerettek volna elérni, ettől azonban éppen az alperes tisztességtelen magatartása fosztotta meg a felpereseket, mert a Gazdasági Versenyhivatal a .... számú határozatában megállapította, hogy az alperes a hitelkiváltó hitelek nyújtásának korlátozása révén a végtörlesztések csökkentése érdekében más pénzintézetekkel összehangolt stratégiát alkalmazott, amely miatt vele szemben 283.500.000 forint bírságot szabtak ki.

Az alperes kérte a felperesek keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalásukat.

Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Indokolása szerint a felpereseknek a perben azt kellett bizonyítaniuk, hogy a tisztességtelenül megállapított szerződési feltételekkel az alperes megsértette az egészséghez fűződő személyiségi jogukat, amellyel okozati összefüggésben következett be egészségromlásuk. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a kölcsönszerződés egyes elemeinek tisztességtelensége a felperesek vagyoni természetű jogainak sérelmét okozta, ennek következményeként az alperesnek elszámolási kötelezettsége keletkezett a felperesekkel szemben. Az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatban azt vizsgálta, hogy az alperes a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazásával egyúttal személyiségi jogot sértő többlettényállási elemet is megvalósított-e. A felperesek a szerződés megkötésekor megismerték az alperes tájékoztatóját, így megismerték a deviza alapú kölcsönben rejlő kockázatokat is. A törlesztőrészletek drasztikus növekedése nem az alperes magatartására, hanem arra a tényre vezethető vissza, hogy a felperesek által felvett nagyobb összegű kölcsönnek eleve magasabbak voltak a törlesztőrészletei, így érzékenyebben reagált az árfolyamváltozásra is. A végtörlesztésre nem határidős árfolyamon, hanem a hirdetményben meghatározott, a felpereseknek kedvezőbb árfolyamon került sor. Az ingatlan eladása tehát a felperesek gazdasági megfontolásából eredő döntés volt, az nem a szerződési feltételek érvénytelensége, hanem az árfolyamváltozás kockázata miatt következett be. A felperesek a per során nem jelöltek meg semmilyen olyan alperesi magatartást, amely alkalmas lett volna annak megállapítására, hogy egészségük azzal okozati összefüggésben sérült. A szerződés egyes feltételeinek érvénytelensége önmagában nem alapoz meg személyiségi jogsértést. Figyelemmel arra, hogy nem volt az alperes részéről személyiségi jogot sértő magatartás, ezért az elsőfokú bíróság a felperesek igazságügyi orvosszakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát mellőzte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben felperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereseti kérelemnek megfelelő döntés meghozatalát, míg másodlagosan a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérték. Az elsőfokú bíróság indokolásában iratellenesen állapította meg, hogy a felperesek a végtörlesztéssel vagyoni előnyhöz jutottak volna, vagyis hogy az értékesítés nem kényszerhelyzeten, hanem önkéntes gazdasági döntésen alapult volna. Ezzel szemben a felperesek a hitelt nem a 2014. évi CXXI. törvényben szabályozott végtörlesztéssel, kedvezményes árfolyamon, hanem piaci árfolyamon fizették vissza, amely éppen kiemelkedően előnytelen volt a felperesek szempontjából. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a felperesek nem jelölték meg a károkozásra alkalmas alperesi magatartást. A felperesek a 2015. november 11-i beadványukban pontosan leírták, hogy az alperes tisztességtelenül emelte meg az eredeti törlesztőrészletek összegét és ezzel párhuzamosan - amint azt a GVH is megállapította - meg nem engedett eszközökkel, a versenytársakkal együttműködve korlátozta a hitelkiváltó hitelek felvételét. E két tényező vezetett oda, hogy a felperesek eladni kényszerültek otthonukat, amely a későbbiekben egészségkárosodásukhoz vezetett. Amennyiben a törlesztőrészletek kevésbé emelkednek, úgy képesek lettek volna kölcsönt törleszteni és jelenlegi egészségromlásuk nem alakult volna ki. Az egészségromlás körében bizonyításra nem került sor, ezért az elsőfokú bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy a kereseti kérelemről érdemben döntsön.