A Kúria Kfv.35090/2019/4. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 15. §, 165. §, 166. §, 167. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 120. §, 127. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Az ügyben eljáró nemzeti bíróság feladata, hogy az Európai Unió Bírósága által kidolgozott teszt alkalmazása útján vizsgálja az áfa levonási jog megtagadásának jogszerűségét.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.090/2019/4.

A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva előadó bíró, dr. Heinemann Csilla bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: dr. M. Tóth Zoltán egyéni ügyvéd

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: dr. Balogh Andrea kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 35.K.27.329/2017/12. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 35.K.27.329/2017/12. számú ítéletének a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, támadott részében hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.148.800 (egymillió-száznegyvennyolcezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes, mint vállalkozó 2011. márciusban vállalkozási szerződést kötött a szlovák B. S.r.o-val (a továbbiakban: S.r.o.), mint megrendelővel. A felperes vállalta összesen 35.000 db hidraulika tömbszelencének az S.r.o. által megadott adatok szerinti legyártását a megrendelő által biztosított anyagokból, továbbá a kész termék leszállítását a megrendelő telephelyére. A felperes a vállalkozási szerződés teljesítéséhez alvállalkozóként a G. Bt.-t (a továbbiakban: Bt.) vette igénybe, amely további alvállalkozót a C. Kft.-t (a továbbiakban: Kft.) vont be. Az ügylettel kapcsolatban a havi bevalló felperes a Bt. által kibocsátott számlák után 2011. év egyes hónapjaiban áfa levonási jogot kívánt gyakorolni. Az S.r.o. irányába történt ügyleteket adólevonási joggal járó adómentes termékértékesítésként vallotta.

[2] Az egyes hónapokat illetően az elsőfokú adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló kiutalás előtti ellenőrzéseket folytatott le felperesnél, a Bt.-nél és a Kft.-nél is bevallások utólagos ellenőrzésére került sor. Nyilatkoztatták az egyes vállalkozások képviselőit, a Kft. alkalmazottait tanúként hallgatták meg. A helyszíni szemlét tartottak a munkavégzés helyszíneként megjelölt ingatlanon, az áramszolgáltató megkeresése alapján megállapították, a korábbi fogyasztáshoz képest nem volt olyan eltérés, ami a számlákon szereplő gyártási mennyiség esetén életszerű lett volna. Megkeresték a szlovák adóhatóságot, amelynek tájékoztatása szerint a cég törvényes képviselője idézés ellenére nem jelent meg, korábbi képviselőjének idézései "nem kereste" jelzéssel érkeztek vissza, bejelentett székhelye egy családi ház, számláinak számai nem azonosak a felperes által kiállított számlákon szereplő sorszámokkal.

[3] Az ellenőrzések jogosulatlan visszaigényléseket állapítottak meg, és módosították a bevallásokhoz képest a következő időszakokra átvihető követelések összegét. A 2011. március hónap esetében az elsőfokú bíróságnak a keresetet elutasító 1.K.27.470/2015/24. számú ítéletét a Kúria a Kfv.VI.35.655/2016/4. számú ítéletével hatályában fenntartotta. A 2011. szeptember hónapnál az elsőfokú bíróságnak a keresetet elutasító 1.K.27.471/2015/21. számú ítéletét a Kúria a Kfv.I.35.652/2016/4. számú ítéletével tartotta hatályban. A 2011. november hónapra az elsőfokú bíróságnak a keresetet elutasító 35.K.27.330/2017/16. számú ítélete elleni felülvizsgálati eljárás a Kúria előtt Kfv.I.35.096/2019. számon van folyamatban.

[4] 2011. október hónapra a revízió adatai alapján az elsőfokú adóhatóság 11.488.000 forint jogosulatlan áfa visszaigénylést állapított meg felperes terhére és adóbírságot szabott ki.

Alperes a 2928648153 számú határozatával az elsőfokú döntést akként változtatta meg, hogy a következő időszakra átvihető követelésre nézve 41.000 forint különbözetet állapított meg, míg egyebekben az elsőfokú hatóság döntését helybenhagyta.

Indokolása szerint a tényleges gyártóként megjelölt Kft. nem rendelkezett a tömszelence gyártásához szükséges tárgyi és személyi feltételekkel. A felperes ügyvezetője, A. Zs. üzleti titokra való hivatkozással semmilyen műszaki, technológiai elírást, tervet nem volt hajlandó átadni az ellenőrzésnek, annak ellenére, hogy felhívták figyelmét, az adókötelezettségét érintő adatok szolgáltatása, az adóhatósággal való együttműködés ezen a címen nem tagadható meg.

A Kft. által a Bt. felé kibocsátott tömszelence megmunkálásáról szóló számlák tartalmilag hiteltelenek, a számlákon szereplő gazdasági események nem a felek között jöttek létre, így a felperes irányába sem történhetett valós teljesítés. A felperesnek a feltárt bizonyítékok alapján tudnia kellett arról, hogy a befogadott számlák tartalmilag hiteltelenek, különös tekintettel arra, hogy a felperes képviselője az adóhatóság által az ellenőrzés során beszerzett adatok, információk szerint közeli ismeretségben, illetőleg baráti viszonyban állt a számlázási láncban résztvevő társaság ügyvezetőjével. A felperes egyik tulajdonosának fia pedig a Kft. alkalmazottja volt. A gazdasági esemény hiányában a felperes sem teljesíthetett az S.r.o. irányába, erre tekintettel az értékesítés adóalapjának összegét 0 forintban állapította meg.

[5] Az alperes határozatát - egyebek mellett - az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 1.§ (7), 2.§ (1) bekezdéseire, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) 119.§ (1) bekezdésére, 120.§ a) és 127.§ (1) bekezdés a) pontjára, a számvitelről szól 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Sztv.) 15.§ (3), 165.§ (1)-(2) és 166.§ (1)-(2) bekezdéseire és 167.§ (1) bekezdés e) pontjára alapította.