BH 2000.2.60 Az örökbefogadás célja nemcsak az, hogy a gyermek megfelelő nevelésben és gondozásban részesüljön, hanem hogy a szülő-gyermeki kapcsolat alapján az idős örökbefogadó is kapjon támaszt, gondoskodást [Csjt. 57. § (1) bek., 58. § (1) és (2) bek.].

A felperes és korábban elhunyt házastársa: G. É. házasságából gyermek nem született, ezért 1955 áprilisában gondozásukba vették az akkor másfél éves I. r. alperest, akit az államigazgatási hatóság 1955. november 14-én kelt engedélyezése alapján örökbe fogadtak.

A felperes és néhai felesége az I. r. alperest saját gyermekükként szerették, gondozták, iskoláztatták, majd 1974-ben ingatlant vásároltak a részére. A felperes és az I. r. alperes kapcsolata a felperes feleségének halála után is családias maradt, az I. r. alperes gyermekeihez a felperes nagyszülői szeretettel kötődött.

Az I. r. alperes első házasságát a bíróság felbontotta, a II. r. alperes az I. r. alperes jelenlegi felesége, ebből a házasságból is született egy fiúgyermek.

Az I. r. alperes az ingatlanát 1984-ben eladta, a felpereshez költözött, majd 1985. április 14-én a peres felek tartási szerződést kötöttek. A felperes a házas ingatlanának a tulajdonjogát egyenlő arányban az I.-II. r. alperesekre ruházta át, akik kötelezettséget vállaltak arra, hogy ennek fejében a felperest élete végéig a szükséges és az egészségi állapotának megfelelő élelemmel ellátják, a körülötte szükséges valamennyi teendőt elvégzik, betegsége esetén ápolják, gondozzák, orvosi ellátását biztosítják, és halála esetén illő eltemettetéséről gondoskodnak. A megállapodás szerint a felperes a továbbiakban is maga rendelkezik a nyugdíjával, az ingatlanra pedig a tartás biztosításaként elidegenítési és terhelési tilalom került bejegyzésre.

A tartási szerződés megkötését követően az alperesek az ingatlanra értéknövelő beruházásokat eszközöltek, azt bővítették.

A felek együttélése és kapcsolata 1991-ig zavartalan volt, a szóváltások azzal kezdődtek, hogy a felperes az I. r. alperes előző házasságából származó Judit nevű gyermekét az alperesek akaratával szemben pártolta abban, hogy a szülői házból elköltözzön. Ezután a felek közti viszony egyre feszültebbé vált, az alperesek a szerződésben vállalt kötelezettségeiket hiányosan teljesítették. A felperes 1992 szeptemberében keresettel élt a tartási szerződés módosítása iránt, keresetének az elsőfokú bíróság helyt adott, módosította a felek ingatlanon belüli lakáshasználatát, és kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek havi 700 forint élelmezési költséget. A másodfokú bíróság előtt a felek kérték az eljárás szünetelését, a per utóbb szünetelés folytán megszűnt.

A peres eljárás befejezését követően a felek kapcsolata nem rendeződött, az alperesek a tartási szerződésben foglaltaknak továbbra is hiányosan és időszakosan tettek csak eleget, a felperessel durva, sértő hangnemben beszéltek, őt tettlegességgel fenyegették, a lakrészében kikapcsolták a villanyszolgáltatást, elzárták a gázt. 1994. január 20-án a felperest kizárták a lakásból, ahová csak a szomszédok segítségével, létrán sikerült bejutnia.

1994. június 14-én a reggeli órákban a II. r. alperes kirívóan durva hangú vitát kezdeményezett a felperessel, majd kihívta az orvosi ügyeletet, és a mentők a felperest a M. Kórház pszichiátriai osztályára szállították kivizsgálás céljából. A kórházi zárójelentés szerint a felperes állapota erre az intézkedésre nem adott alapot, ennek ellenére a kórházból történt elbocsátása után az alperesek a felperest nem engedték visszatérni a lakásba, így rokonaihoz költözött, ahová a személyes használatú tárgyait is csak ismerősök segítségével tudta elvinni. Az alpereseket a birtokháborítás megszüntetésére kötelező határozat végrehajtása hatósági közreműködéssel sem vezetett eredményre.

A felperes az 1996. április 26-án előterjesztett keresetében ismét a tartási szerződés módosítását kérte, majd keresetét kiterjesztette a tartási szerződés megszüntetése és az I. r. alperessel szemben az örökbefogadás felbontása iránt.

Az alperesek a kereset teljesítését ellenezték, de az I. r. alperes az eljárás során - személyes megjelenésre történt kötelezése ellenére - egyszer sem jelent meg.

A perben beszerzett pszichológus szakértői és elmeorvosi vizsgálat szerint a felperes a korához képest kedvező szellemi állapotban volt, nála semmiféle személyiségzavar vagy kóros lelki működés nem volt megállapítható, feszült idegállapota a családi konfliktussal függött össze.