BH+ 2008.12.555 Az eladó nem háríthatja át az áfát a vevőre, ha vállalta az ingatlan tulajdonjogának bejegyzésére irányuló kérelem benyújtását és az adásvétel tárgyának áfa mentessége azért szűnt meg, mert az adásvételi szerződést a jogszabályban írt határidőt követően nyújtották be a földhivatalhoz [1992. évi LXXIV. tv. 22. §, 40. §, 2003. évi XCI. tv. 211. § (1) bek., (14) bek., Ptk. 205. §].

Az alperes mint bizományos a 2003. december 18-án kötött adásvételi szerződéssel eladta a felperesnek a 176 hrsz. alatt felvett házas-ingatlant. A szerződésben az ingatlan vételárát 41 500 000 Ft-ban, ezen belül a telek vételárát - tárgyi adómentesen - 24 000 000 Ft-ban, a felülépítmény áfával növelt vételárát pedig 17 500 000 Ft-ban határozták meg. A telek vételárából a felperes 10 000 000 Ft-ot az épület vételárából 1 600 000 Ft + 400 000 Ft áfát 2003. december 18-án banki átutalással kiegyenlített. Az adásvételi szerződésnek az illetékes földhivatalhoz történő benyújtását az alperes vállalta. Az alperes a szerződés benyújtása iránti szerződésbeli vállalásának nem tett eleget, azt 2004. január 5-én a felperes nyújtotta be. A 2003. évi XCI. törvény 211. §-ának (1) és (14) bekezdése a telek vételárának áfa mentességét megszüntette, amennyiben az adásvételi szerződést 2004. január 1-jét követően nyújtják be a földhivatalhoz. A felek között vitássá vált, hogy a 2003. december 31-éig meg nem fizetett 14 000 000 Ft telek vételár után fizetendő áfát milyen módon kell a számlában feltüntetni, továbbá, hogy az ezen összeg után az államot megillető áfát melyik félnek kell viselnie.

A felperes a keresetében kérte kötelezni az alperest, hogy az adásvételi szerződésben meghatározott vételár feltüntetésével állítson ki számlát oly módon, hogy az a kialkudott 41 500 000 Ft vételáron belül a telek és a felülépítmény áfa vonzatát is tartalmazza. Ezzel szemben az alperes jogi álláspontja az volt, hogy az időközi jogszabályváltozás folytán a felperes a szerződésben rögzített telekáron felül annak áfa vonzatát is köteles megfizetni, és mert az alperes a telek vételára után 6 000 000 Ft áfát maga térített meg az adóhivatalnak, viszontkeresetet terjesztett elő 6 000 000 Ft és annak kamatai megfizetése érdekében.

Az első fokon eljárt bíróság ítéletben arra kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül állítson ki számlát a felek között 2003. december 18-án létrejött adásvételi szerződéssel kapcsolatban olymódon, hogy a telek vételárát 19 200 000 Ft + 4 800 000 áfában, a felépítmény vételárát pedig 14 000 000 Ft-ban + 3 500 000 Ft áfában tüntesse fel. Egyben az alperes viszontkeresetét elutasította és az alperest 600 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte.

A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes keresetét teljes terjedelmében elutasította. Az alperes viszontkeresetének részben helyt adott és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 3 500 000 Ft-ot, ennek 2004. július 28-ától járó kamatait és 348 000 Ft elsőfokú részperköltséget. Rögzítette, hogy a felperes a keresetét a másodfokú eljárásban módosította és teljesítés helyett annak megállapítását kérte, hogy a megkötött szerződés alapján az alperes mindösszesen 41 500 000 Ft vételár megfizetésére tarthat igényt a szerződésben írt bontásban, és az alperes a számlát is ennek megfelelően köteles kiállítani. Kérte továbbá annak megállapítását is, hogy mindennemű, - az áfával kapcsolatos olyan kötelezettséget, amely abból adódik, hogy a szerződés 2004. január 1-je után került benyújtásra a földhivatalhoz alperes köteles viselni.

A másodfokú bíróság az alperes fellebbezését részben alaposnak találta. Kifejtette, hogy a szerződéskötés időpontjában mindkét fél előtt tudott volt, hogy a telek vételárát áfa fizetési kötelezettség nem terheli. A szerződés 9. pontja tartalmazta azt is, hogy annak a földhivatalhoz történő benyújtását az alperes vállalja. Az, hogy a felek szóban ettől eltérően állapodtak volna meg, az alperes bizonyítani nem tudta, ezért nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy a szerződésnek a földhivatalhoz történő benyújtása a felperest terhelte. A szerződés azonban nem tartalmazta, hogy az alperesnek a jogszabályban meghatározott 30 napos határidőt megelőzően 2003. december 31-éig be kellett nyújtania a szerződést a földhivatalhoz. Azt pedig, hogy az alperessel ebben állapodtak meg a felperes nem tudta kétséget kizáróan bizonyítani. Abban az esetben, ha a felek ezt lényeges szerződési feltételnek tekintették volna, a szerződésbe bele kellett volna foglalniuk. Tekintve, hogy 2003. december 31-éig a jogszabályban írt 30 napos határidő nem telt el, az alperes szerződésszegő magatartást nem tanúsított.

Nem fogadta el az elsőfokú bíróságnak a telekárral kapcsolatos jogi álláspontját, miszerint azt bruttó összegként kell kezelni, és az alperes ennek figyelembevételével köteles a felperes részére olyan számlát, kiállítani, amely a 14 000 000 Ft vételár hátralékon belül 11 200 000 Ft telekárat és 2 800 000 Ft áfát tartalmaz. Kifejtette, hogy a felek szerződési akaratát figyelembe véve a telekár kifejezetten tárgyi adómentesként történt megjelölése áfa nélküli összeget takar. A felek akarata nem irányult arra, hogy a telek szerződésben megjelölt vételárát bruttó összegként kezeljék, amennyiben a szerződés 2003. december 31-ét követően került a földhivatalhoz benyújtásra; nyilvánvalóan azért, mert a szerződésben megjelölt vételár felelt meg a szolgáltatás-ellenszolgáltatás egyenértékűségének. Így a 2004-ben kifizetett 14 000 000 Ft telekárat is áfa nélküli összegként kell kezelni. Ez után az összeg után az alperes az állam részére 3 500 000 Ft áfát fizetett meg, és mert a felek a szerződésben az áfa viselésére vonatkozóan nem rendelkeztek, annak megfizetésére a felperes köteles. Az alperes viszontkeresete alapján ezért a felperest 3 500 000 Ft és annak kamatai megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felperes adófizetési kötelezettsége az általa 2004 júliusában kiállított, ezen adófizetési kötelezettséget is tartalmazó számlában feltüntetett időpontban - 2004. július 27-én - keletkezett, ezért a kamat kezdő időpontját 2004. július 28-ában határozta meg. Mivel az alperes viszontkeresetét megalapozottnak találta, a felperes megállapítási keresetét elutasította. Ugyanakkor utalt arra is, hogy a Pp. 123. §-a szerint megállapítási keresetnek nem lett volna helye, az áfa viselésével kapcsolatos kereseti kérelem pedig a Pp. 247. §-a (1) bekezdése alapján meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősül. A pervesztesség és pervesztesség arányában rendelkezett a perköltség viseléséről.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a perbe hozott adásvételi szerződés 4. pontja alapján az alperes mindösszesen 41 500 000 Ft vételár megfizetésére tarthat igényt oly módon, hogy ezen belül a telek vételárából 10 000 000 Ft áfa mentes, a további 14 000 000 Ft-ot kitevő telekár magában foglal 2 800 000 Ft áfát; a felépítmény vételára pedig 14 000 000 Ft vételárból és 3 500 000 Ft áfából tevődik össze és a számla kiállítására is ennek megfelelően kérte kötelezni az alperest. Másodlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.