BH 1998.1.1 I. A jogos védelem - időbelileg - a jogellenes támadás tartamáig tarthat, melynek megszűnése után elkövetett cselekmény miatt a korábban megtámadott személy büntetőjogi felelősségét meg kell állapítani;

élet elleni bűncselekmény esetén vizsgálni kell, hogy az erős felindulásban elkövetett emberölés feltételei fennállanak-e [Btk. 29. §, 166. § (1) bek., 167. §].

II. A bűnsegéd büntetőjogilag nem felel azért a tettesi cselekményért, amelyet - az előzetes megállapodást mennyiségileg vagy minőségileg túllépve - a tettes megvalósított;

a részesség járulékos jellege folytán ilyen esetben a bűnsegéd büntetőjogi felelőssége csak a szándékosságának a terjedelmére korlátozódik [Btk. 21. § (2) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének a kísérlete miatt 2 évi börtönbüntetésre, valamint a Magyar Köztársaság területéről kiutasításra ítélte; a II. r. vádlottat pedig erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette miatt 2 évi börtönbüntetésre ítélete, amelynek a végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette.

Az I. r. vádlott kínai állampolgár, otthon középiskolát végzett, nőtlen, gyermeke, eltartottja nincs, büntetlen előéletű. Magyarországon egy kft.-ben ügyvezető igazgatóként dolgozott. Először 1991-ben érkezett Magyarországra üzleti céllal, itt kb. 10 hónapot tartózkodott, majd 1993-ban tért vissza Magyarországra, amikor is ruházati kereskedelemmel foglalkozó céget alapított, és annak ügyvezetőjeként dolgozott.

A II. r. vádlott ugyancsak kínai állampolgár. Kínában esti egyetemet végzett, nős, egy kiskorú gyermeke van. A vádlott büntetlen előéletű, ruházati cikkek és lábbelik magyarországi kereskedelmével foglalkozott, a feleségével közösen bejegyzett kft. tulajdonosaként. 1991 júniusa óta élnek Magyarországon.

Mindkét vádlott magyarországi tartózkodási engedéllyel rendelkezett.

Az I. r. vádlott Magyarországról ismerte a kínai állampolgárságú L. Z. sértettet, bár sem baráti, sem üzleti kapcsolatban nem álltak, de hetente találkoztak. 1995. február 10-e körül L. Z. felhívta az I. r. vádlottat és megkérte, hogy menjen vele, mert egy kínaitól üzleti tartozást szeretne visszakérni. 1995. február 13-án a sértett az I. r. vádlott lakására ment fel, a beszélgetés során javasolta, hogy az I. r. vádlott a játékpisztolyát vigye magával, ezzel jobban lehet az illetőt fenyegetni. Útközben mondta, hogy ő kést visz magával, hogyha szükséges, "egy kicsit megvagdalja". Meg is mutatta a tőrkését.

19-20 óra körül értek a II. r. vádlott pince raktár- és üzlethelyiségéhez. Ott korábban egyikőjük sem járt. Az I. r. vádlott a II. r. vádlottat csak látásból ismerte. Az ajtó zárva volt. L. Z. kopogott, majd a II. r. vádlott beengedte őket. Amíg a II. r. vádlott és L. Z. beszélgettek, az I. r. vádlott körülnézett a pincében, és a villanyt leoltotta. Teljesen sötét azonban nem volt a helyiségben, mert az ablakokon keresztül az utcáról fény jött be. L. Z. és a II. r. vádlott pénztartozásról beszéltek, majd L. Z. odahívta az I. r. vádlottat, hogy segítsen. Ekkor a II. r. vádlott a falnál levő dobozoknak háttal állt. Az I. r. vádlott és L. Z. a II. r. vádlottal szemben helyezkedett el oly módon, hogy a II. r. vádlott jobb oldalán az I. r. vádlott állt, míg a bal oldalán vele szemben L. Z. Az I. r. vádlott jobb kézzel egy ízben ököllel a jobb szemén megütötte a II. r. vádlottat, akinek ettől a szemüvege a földre esett és eltört. Ezután az I. r. vádlott jobb kézzel megfogta a II. r. vádlott nyakát, őt hátraszorította, L. Z. felszólítására pedig elővette a pisztolyt, és azt a II. r. vádlott jobb halántékához fogta bal kézzel, miközben a másik kezével továbbra is hátranyomva tartotta a II. r. vádlottat. Az utóbbi ekkor segítségért kiáltott, erre L. Z. a 13 cm pengehosszúságú tőrkéssel jobb kézzel egy ízben a II. r. vádlottat szívtájékon szúrta jobbról balfelé, felfelé irányuló mozdulattal, közepesnél kissé nagyobb erővel, majd elengedte a kést. Ekkor az I. r. vádlott hátralépett, a II. r. vádlott és L. Z. pedig dulakodni kezdtek a II. r. vádlott mellkasából kiálló késért. L. Z. bal kézzel nyúlt a kés felé, a II. r. vádlott pedig jobb kézzel akarta kihúzni. Azt együttesen rántották ki, de a dulakodás folytán a kés a II. r. vádlottnál maradt.

L. Z. a bal kezén, a kézháton három, a bal kisujjpárna oldalsó részén egy vágásos sérülést szenvedett. Ezután az őt ért támadás következtében felindult állapotban levő II. r. vádlott a megszerzett tőrkéssel egy ízben közel szemből hason szúrta L. Z.-t, majd az elforduló sértettet a bal comb külső felszínén szúrta meg, amikor pedig a sértett megfordult, hogy meneküljön, két ízben közel egymás mellett alulról felfelé irányulóan háton szúrta. Ennek következtében L. Z. néhány lépés után a földre esett, a II. r. vádlott pedig egy ízben őt szívtájékon mellbe szúrta. Az utolsó szúrás előtt L. Z. felszólította az akkor már kifelé haladó és a lépcső tetején álló I. r. vádlottat, hogy a II. r. vádlottat lője le. Az I. r. vádlott a nála levő fegyvernek látszó tárggyal a II. r. vádlott felé lőtt is, de "a pisztoly" nem sült el, csak kattanó hangot adott. Ekkor érkezett az ajtóhoz a II. r. vádlott felesége, aki az események alatt a ház előtt parkoló és árukkal teli gépkocsiban tartózkodott.

Az I. r. vádlott a II. r. vádlott feleségére ráfogta a kezében levő fegyvernek látszó tárgyat, majd az asszonyt félrelökve elmenekült a helyszínről.

A II. r. vádlott otthagyta a földön fekvő L. Z.-t, majd felment a lépcsőn, leült a földre, és maga mellé tette a kést, a felesége pedig rendőrt hívott a helyszínre.

L. Z. az elszenvedett sérülések következtében a helyszínen azonnal meghalt, a II. r. vádlottat a mentők életveszélyes állapotban a kórházba szállították, ahol megműtötték.

A II. r. vádlott által elszenvedett sérülés a bal mellkasfélen a szívet, a rekeszt, valamint a gyomor savós hártyáját sértette, a szúrás jobbról balra, alulról felfelé közepesnél kissé nagyobb erővel történt. Ez a szúrt sérülés közvetlenül életveszélyes volt, a halál bekövetkeztét az időben alkalmazott szakszerű orvosi ellátás hárította el. A sérülés tényleges gyógytartama 5 hét volt, de maradandó fogyatékosság, súlyos egészségromlás nem keletkezett.

Az ítélet ellen az ügyész az I. r. vádlott terhére a büntetés súlyosításáért; az I. r. vádlott és a védője a büntetés enyhítéséért; a II. r. vádlott és a védője pedig a II. r. vádlott jogos védelem címén történő felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.

A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn. Álláspontja szerint az I. r. vádlott cselekménye bűnsegédként elkövetettnek történt jogi minősítése téves, az I. r. vádlottnak a tényállásban részletezett magatartása kiegészítette L. Z.-nek a II. r. vádlott élete kioltására irányuló tevékenységét. Miután a II. r. vádlott életének a kioltása érdekében az I. r. vádlott a társával szándék- és akarategységben volt, az emberölés bűntettének a kísérletét társtettesként követte el.

Egyetértett viszont a legfőbb ügyész a II. r. vádlott védőjének azzal a fellebbezésben kifejtett álláspontjával, hogy a II. r. vádlott időbelileg sem lépte túl a jogos védekezés kereteit azzal, hogy a kést a saját mellkasából kihúzva, több esetben és akkor is megszúrta - a hátán és a mellkasán - L. Z.-t, amikor az a II. r. vádlott elől már menekülni próbált, illetve a sérülései folytán a földre esett. A II. r. vádlott azután is az élete ellen irányuló jogtalan támadás alatt állónak érezhette magát, miután L. Z.-t hason szúrta. L. Z. ugyanis a hasba szúrását követően felhívta az I. r. vádlottat arra, hogy lője le a II. r. vádlottat a kezében levő pisztolynak látszó tárggyal, és az I. r. vádlott a fegyvert elsütötte. Ebből a szempontból az közömbös, hogy a pisztolyból - vagy az annak látszó tárgyból - lövedék nem távozott el. Mindezek következtében a legfőbb ügyész a II. r. vádlottnak és a védőjének a fellebbezését támogatva, a II. r. vádlott büntethetőséget kizáró okból történő felmentését indítványozta.