BH 1992.8.529 Nem vagyoni kártérítés mindkét szülőjét elvesztő kiskorú javára [Ptk. 354. §].

Az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállás lényege a következő.

A felperes szüleinek bérleménye volt az alperes kezelésében levő tanácsi bérlakás. A felperes szüleit 1988. január 25-én holtan találták a lakásban. A vizsgálat megállapította, hogy a kéményből malterdarab zuhant le, amely a gázvezetéket elzárta, és a halál oka a visszaáramlott szénmonoxid-mérgezés volt. A vizsgálat adatai azt is megállapították, hogy a felperes anyjának vérében súlyos fokú, apjának vérében közepes fokú alkoholos koncentráció volt. A felperes szülei rendszeresen italoztak, de a felperesről megfelelően gondoskodtak. A gyermek a hétvégeket általában a nagyanyjánál töltötte, így éppen ott volt a baleset időpontjában is.

A felperes részére a gyámhatóság a nagyanyját jelölte ki gyámul, aki azóta gondozza a felperest.

A felperes módosított keresetében a szülők kiesett jövedelme miatt a tartására különböző összegű havi járadék megállapítását, nem vagyoni kártérítésként 2 000 000 forintot és általános kártérítésként 500 000 forintot követelt. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a kártérítési felelősségét. Arra hivatkozott, hogy a gázfűtést a tudta és a hozzájárulása hiányában vezették be a lakásba, és utalt arra is, hogy a felperes szüleinek italozó magatartása jelentősen közrehatott a baleset bekövetkezésében. Álláspontja szerint a nagyszülőt a törvény alapján tartási kötelezettség terheli, így ez nem terhelhető rá, de a járadék számításának módját és összegét nem kifogásolta. Túlzottnak találta azonban az érvényesített nem vagyoni kártérítés összegét.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 727 440 forintot, amelyből az elmaradt járadékigény 227 440 forint és ennek különböző időpontoktól járó kamata. A megítélt összegen belül nem vagyoni kártérítésként 500 000 forintot ítélt meg, és kötelezte az alperest ennek a baleset napjától járó kamata megfizetésére is.