BH 2012.4.102 I. Az egyenlő bánásmód megtartásának követelményét az érintett munkavállalókra vonatkozó azonos időben bekövetkezett események alapján kell vizsgálni [2003. évi LXX. tv. 1. §].

II. Nem állapítható meg a rendkívüli felmondás világos indokolásának hiánya, ha annak tartalmát a munkavállaló - a kereseti tényállásból megállapíthatóan - nyilvánvalóan megismerte és megértette [Mt. 89. § (2) bek., 96. § (2) bek.].

Pertörténet:

Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.730/2008/11., Tatabányai Törvényszék Mf.20893/2009/4., Kúria Mfv.11215/2009/3., Kúria Mfv.11020/2011/3. (*BH 2012.4.102*, BH 2012.5.132)

***********

Az alperes a felperes üzemőr munkakörben fennálló munkaviszonyát 2008. október 15-én kelt rendkívüli felmondással az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozással megszüntette. A felmondását azzal indokolta, hogy "a felperes 2008. október 8-án ismételten nem tartotta be a szolgálati utasítást, így a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan, jelentős mértékben megszegte".

A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását és jogkövetkezményei alkalmazását kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A megállapított tényállás szerint a felperes 2008. június 6-án a kollégájával, H. L.-val portaszolgálatot látott el, amikor egy munkavállaló engedély nélkül a munkaterületet elhagyta. A portaszolgálatot ellátók az eltávozást nem dokumentálták.

2008. június 9-én az alperes e szolgálati kötelezettségszegésre hivatkozással írásbeli figyelmeztetésben részesítette a felperest, és felhívta a figyelmét, hogy "további szolgálati utasítás be nem tartása esetén fegyelmi vizsgálattal megszünteti a munkaviszonyát".

A felperes 2008. október 8-án ugyanezen kollégájával látott el portaszolgálatot, amikor ugyanaz a munkavállaló ismételten engedély nélkül a munkaidő vége előtt távozott a munkahelyéről, e tény dokumentálása szintén elmaradt.

Az elsőfokú bíróság a Munka Törvénykönyve 96. § (1) és (2) bekezdésére, valamint a 89. § (2) bekezdésére alapított ítéletével megállapította, hogy az alperes rendkívüli felmondásában megjelölt indok konkrét, időpontra és szolgálati szabályszegésre utaló összefoglaló jellegű, mely nem tekinthető tartalmatlannak és közhelyszerűnek, így megfelel a világosság követelményének.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a munkáltató a rendkívüli felmondást megelőzően a védekezés lehetőségét nem biztosította, de e munkáltatói mulasztás sem eredményezné a rendkívüli felmondás jogellenességét.

A lefolytatott bizonyítás alapján megállapította azt is, hogy a felperes a rendkívüli felmondás indokában hivatkozott 2008. október 8-ai eseménynél jelen volt, a munkaviszonyával összefüggő lényeges és jelentős kötelezettségszegést követett el azáltal, hogy egy alperesi munkavállaló idő előtti eltávozását nem dokumentálta annak ellenére, hogy ezirányú kötelezettségével a szolgálati utasítás ismeretében tisztában volt.

Az elsőfokú bíróság a per eldöntése szempontjából nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az alperes a felperessel azonos időben üzemőri feladatot ellátó másik munkavállalójával szemben - kérésére - nem alkalmazott rendkívüli felmondást, majd a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését követően e munkavállalót ismételten alkalmazta, miután a felperes a közös megegyezés lehetőségével nem kívánt élni.