BH 2019.6.156 I. Az elkormányzás a baleset-elhárítás körében általában nem elvárt magatartás [KRESZ 3. § (1) bek. c) pont].

II. A segítségnyújtás elmulasztásának minősített esete csak akkor állapítható meg, ha az elkövetőnek a veszélyhelyzet előidézése felróható [Btk. 166. § (1) bek. és (3) bek. I. ford.; 2/1999. BJE határozat].

III. Járművezetéstől eltiltásnak nemcsak közlekedési bűncselekmény esetén van helye, ezért az a segítségnyújtás elmulasztását elkövetővel szemben is kiszabható [Btk. 55. § (1) bek. a) pont, 166. §].

Pertörténet:

Ajkai Járásbíróság B.447/2017/11., Veszprémi Törvényszék Bf.211/2018/4., Kúria Bfv.1161/2018/6. (*BH 2019.6.156*)

***********

[1] A járásbíróság a 2018. március 8. napján meghozott ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében [Btk. 166. § (1) bek., (3) bek. I. ford.] és közúti baleset okozásának vétségében [Btk. 235. § (1) bek.].

[2] Ezért őt - halmazati büntetésül - 1 év 3 hónap szabadságvesztésre és 1 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.

[3] Az elsőfokú ítélet ellen a terhelt és védője által bejelentett fellebbezés folytán a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2018. június 4. napján kihirdetett és jogerőre emelkedett végzésével az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát helybenhagyta.

[4] A bíróság ügydöntő határozata ellen a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában és az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott okokból a jogerős ítélet megváltoztatása - a terhelt közúti baleset okozásának vétsége miatt emelt vád alóli felmentése, a segítségnyújtás elmulasztása bűntette vonatkozásában e bűncselekmény alapesetének megállapítása és a járművezetéstől eltiltás mellőzése, vagy a "B" kategóriára korlátozása - érdekében.

[5] A felülvizsgálati indítványában azzal érvelt, hogy a Btk. 235. § (1) bekezdésébe ütköző közúti baleset okozása vétségének törvényi tényállása szerint e bűncselekményben az elkövető büntetőjogi felelőssége kizárólag akkor állapítható meg, ha a közúti közlekedés szabályait vétkesen megszegi, e szabályszegéssel okozati összefüggésben a baleset, valamint a súlyos testi sértés bekövetkezik és az eredmény tekintetében a gondatlansága fennáll.

[6] Hivatkozott arra, hogy a Kúria következetes gyakorlata szerint az alapügyben megállapított tényállás részének kell tekinteni a jogerős határozat indoklásába szereplő minden ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény(ek) büntetőjogi megítélése szempontjából jelentőséggel bír.

[7] Így álláspontja szerint a tényállás részét képezi, hogy a sértett a főút és egy másik út kereszteződésében az úttest jobb szélétől 0,5, de akár 1,5 méterre behaladva az úttestre a forgalommal szemben, fehér színű kabátban, középbarna nadrágban, kezében a mobiltelefonjával az úttestet világítva, ittas állapotban, láthatósági mellény nélkül gyalogosan közlekedett. "A terhelt nem észlelte a gyalogost és a fenti útkereszteződésben fékezés nélkül a gépkocsi jobb oldalával elsodorta. [...] A baleset elkerülhető lett volna, ha a terhelt a sértett észlelésekor a gépjárművével kisméretű oldalirányú kormányzást végez úgy, hogy 50-60 cm-rel balra kitér a haladási iránytól."

[8] Okfejtése szerint az alapügyben eljáró bíróságok nem határozták meg, hogy a terhelt milyen magatartással idézte elő a veszélyhelyzetet, csupán annak tényét rögzítették, hogy "a más által előidézett veszélyhelyzet okán, a kormány elfordításával elkerülhette volna a balesetet". Erre alapítva jutottak arra a megállapításra, hogy a terhelt a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában írt szabályt megsértette, mely előírja, hogy "úgy kell közlekedni, hogy a személy- és a vagyonbiztonságot ne veszélyeztesse".

[9] Az irányadó tényállás alapján "a terhelt a járművel lakott területen kívül, éjszakai fényviszonyok között, kivilágítatlan úton, az adott útszakaszra előírt sebességnél alacsonyabb sebességgel, szabályosan közlekedett, közlekedésével senkit nem veszélyeztetett.

[10] Mindezek alapján indítványozta

- a terhelt felmentését az ellene közúti baleset okozásának vétsége [Btk. 235. § (1) bek.] miatt emelt vád alól, egyben

- a terhelt baleset előidézésben való vétlenségére figyelemmel a terhére megállapított segítségnyújtás elmulasztásának bűntette [Btk. 166. § (1) bek., (3) bek. I. ford.] helyett a cselekménye segítségnyújtás elmulasztása vétségeként [Btk. 166. § (1) bek.] való minősítését.

[11] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben alaposnak tartotta, erre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján a megtámadott határozatokat annyiban változtassa meg, hogy a Be. 566. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel a terheltet az ellene közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól - bűncselekmény hiányában - mentse fel, egyebekben a Be. 662. § (1) bekezdés a) pontja szerint hatályukban tartsa fenn, tekintettel arra, hogy a törvénysértő minősítés nem eredményezett törvénysértő büntetéskiszabást.

[12] Az általános bírói gyakorlatra hivatkozással kifejtette, hogy a más által előidézett közlekedési veszélyhelyzetben az, aki a következmények elhárítása érdekében kényszerűen cselekszik, az elhárítás körében választott megoldás célszerűtlensége, sikertelensége miatt büntetőjogi felelősséggel nem tartozik.

[13] Érvelése szerint a jogerős ítéleti tényállás alapján egyértelműen megállapítható, hogy a baleseti veszélyhelyzetet a sértett idézte elő. Amennyiben a terhelt kellő távolságból, a sértett észlelhetőségének megnyílásakor fékezést alkalmaz, úgy a balesetet már nem kerülhette volna el, kizárólag csak a sértett által létrehozott veszélyhelyzetben legoptimálisabb elhárítási módnak minősülő elkormányzással. Ez azonban tőle nem volt elvárható, így büntetőjogi felelőssége közúti baleset gondatlan okozásának vétségében nem állapítható meg.

[14] Kifejtette, hogy mindezek alapján, a 2/1999. BJE határozatra figyelemmel a terhelt terhére kizárólag a segítségnyújtás elmulasztásának alapesete róható, amely "indokolttá teszi a büntetés kiszabásával összefüggő mérlegelő tevékenység újbóli elvégzését".

[15] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a megváltozott bűnösségi körre is tekintettel mind a kiszabott szabadságvesztés mértéke, mind a járművezetéstől eltiltás alkalmazása és mértéke törvényes. A jogerős ítéletben a terhelt vonatkozásában enyhítő körülményként értékelték az eljárt bíróságok a beismerő vallomását és rendezett életvezetését, míg súlyosító körülményként vették figyelembe a közlekedési bűncselekmény, ittas járművezetés vétsége miatti korábbi elítélését.

[16] Ezen túlmenően úgy ítélte meg, hogy további súlyosító körülmény, hogy a terhelt az éjszakai látási viszonyok között, lakott területen kívüli főútvonal úttestén hagyta az ittas állapotú, súlyos sérüléseket szenvedett sérültet, és "kizárólag a véletlenen múlt, hogy más jármű nem ütötte el őt".

[17] A bűnösségi körülmények alapján a kiszabott szabadságvesztés és járművezetéstől eltiltás mértéke, valamint a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejének tartama nem tekinthető eltúlzottnak és a Btk. 35. § (2) bekezdése alapján a szabadságvesztés végrehajtási fokozata is törvényes.