BH 1993.10.631 Kezességet csak írásban lehet érvényesen vállalni. A kezességi szerződés érvényessége azonban nincs írásbeli alakhoz kötve, a kezesség vállalásának elfogadása ezért más módon - így szóban vagy ráutaló magatartással - is történhet [Ptk. 216. § (1) bek., 272. § (1) és (2) bek. 274. § (2) bek. c) pont].

A felperes kisszövetkezet 1986. október 10-én vállalkozási szerződést kötött a M. Kisszövetkezettel az épület épületvillamossági, majd 1987. január 21-én a szcenikai villamossági munkáinak elvégzésére. Az alperes bank 1986. december 4-én kelt, a felpereshez címzett levelében közölte: kötelezettséget vállal arra, hogy mint készfizető kezes a M. Kisszövetkezet fizetésképtelensége esetén első felszólításra a villanyszerelési munkák szerződés szerint járó 1 350 000 Ft ellenértékét a felperes részére megfizeti.

1987 tavaszán a felperes a munkákat készre jelentette, azok átvételét azonban a megrendelő M. Kisszövetkezet megtagadta, és a megküldött számlákat sem egyenlítette ki. A felperes a megrendelővel szemben fennálló igényét perben érvényesítette. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte a megrendelőt, hogy fizessen meg a felperesnek 1 263 566 Ft vállalkozói díjat és annak 1987. május 20-tól a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát, továbbá 95 806 Ft perköltséget, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. A Legfelsőbb Bíróság végzésében az elsőfokú ítélet marasztalást tartalmazó rendelkezéseit nem érintette, a szcenikai villamos berendezésekkel kapcsolatos díjkövetelés, valamint a felmerült 41 500 Ft javítási költség viselése tekintetében pedig az elsőfokú bíróság ítéletének keresetet elutasító rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és e részében elrendelte a per újabb tárgyalását és újabb határozat hozatalát.

A felperes már 1987. június 17-én felhívta az alperest, hogy a kezességi szerződés alapján - a megrendelő fizetésképtelensége miatt - fizesse meg a részére a szerződés szerinti 1 350 000 Ft összegű vállalkozási díját. Az alperes a felszólításnak nem tett eleget; többek között arra hivatkozott, hogy a felperes nem igazolta sem a munka elvégzését, sem a megrendelő fizetésképtelenségét.

A felperes módosított keresetében a megrendelőt marasztaló jogerős bírósági ítélet rendelkezéseinek figyelembevételével 1 263 566 Ft, ennek 1987. május 20-tól esedékes késedelmi kamata, 95 806 Ft perköltség, továbbá a jelen per költségeinek a megfizetésére kérte az alperes kötelezését.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Védekezése szerint a kezességi szerződés nem jött létre, mert ajánlatát a felperes írásban nem fogadta el.

Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 1 263 566 Ft-ot, ennek 1987. június 17-től a kifizetés napjáig számított évi 20%-os kamatát, továbbá 95 806 Ft-ot "a főkötelezettel szemben indított perköltség címén". Kötelezte továbbá az alperest a felperes részére 63 000 Ft képviseleti munkadíj, az állam részére pedig - a felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt - 75 814 Ft eljárási illeték megfizetésére. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a Ptk. 272. §-ának (2) bekezdése értelmében a kezességet ugyan csak írásban lehet érvényesen vállalni, de a kezességi szerződés létrejöttét a jogszabály nem köti alakszerűséghez. A perindítást megelőzően a kezességi szerződés fennállását egyébként maga az alperes sem vitatta, s minthogy az alperes bank, kötelezettségvállalását a Ptk. 274. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján készfizető kezességnek kell tekinteni. A felperest megillető vállalkozási díj összegét a bíróság jogerős ítéletében már megállapította, ezért a megrendelő teljesítésének hiányában annak megfizetésére - a kezességi szerződés alapján - az alperes köteles. Tekintettel arra, hogy a felperes a megrendelő elleni perindítását megelőzően a teljesítésre az alperest is felszólította, helytállási kötelezettsége kiterjed a főadóst terhelő perköltségekre is.