BH+ 2002.7.332 Együttműködési kötelezettség csak a szerződésben meghatározott tevékenység vagy szolgáltatás tekintetében áll fenn, a szerződés körét meghaladó tevékenységre nem terjeszthető ki [Ptk. 277. § (2) bek.].

Az 1997. augusztus 18-án kelt megállapodásban felperes megrendelésére alperes mustármag tisztítását és fémzárolását vállalta 650 forint/mázsa + áfa díj ellenében. A felperes összesen 774,2 mázsa mustármagot vitt be a tisztítóüzembe, amelyből az előtisztítás után 648,2 mázsa, a gyommagvaktól történő tisztítási folyamat után pedig 530 mázsa fémzárolt vetőmag maradt. Az alperes által 1997. szeptember 2-án kelt "mustár elszámolás" 648,2 mázsa nettó súlyt, míg az 1997. november 10-én készült "bértisztítási jegyzőkönyv" 530 mázsa készárut tüntetett fel. A felperes a készárut elszállította, de a bértisztítási díjat nem egyenlítette ki. Kifogásolta a hulladék mennyiségét, azt állította, hogy 118,2 mázsa mag ipari mustármagként 3500 forint/mázsa áron értékesíthető lett volna, ezért felszólította az alperest 413 700 forint kártérítés megfizetésére. Miután ennek az alperes nem tett eleget, kereseti kérelemmel a bírósághoz fordult.

A felperes kereseti kérelmében mennyiségi hiányra hivatkozással 413 700 forint tőke és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy a fémzárolható vetőmag kinyerése után megmaradt hulladékot a felperes ipari mustármagként nem értékesíthette volna, ez a szemétre került, hiszen abban mérgező gyommagvak voltak. Viszontkeresetet terjesztett elő 563 618 forint és kamata tisztítási díj megfizetése iránt. A felperes a bértisztítási díj iránti igényt nem vitatta, de kereseti kérelmét továbbra is fenntartotta.

A bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította, és a viszontkereset alapján felperest kötelezte arra, hogy fizessen meg az alperes részére 563 618 forintot, ennek 1997. december 1. napjától járó évi 20%-os kamatát, valamint a perköltséget. Az elsőfokú bíróság döntését az okirati bizonyítékokon kívül Gy. D. alperesi üzemvezető tanúvallomására alapította. Megállapította, hogy a beszállított termény kétszeres szűrőn megy keresztül, egyrészt előtisztítási folyamaton, majd az ezt követő finomabb tisztításon. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy az alperes a mennyiség tekintetében hibásan teljesített volna. A bíróságok azt is vizsgálták, hogy a felek mennyiben tettek eleget a Ptk. 277. §-ának (2) bekezdésében írt együttműködési kötelezettségüknek. Az kétségtelen, hogy az alperes a megmaradt anyagmennyiség szemétbe való kiöntését megelőzően erről a felperest nem értesítette, ugyanakkor a felperes sem érdeklődött az alperesnél a késztermék átvételét követő rövid időn belül a maradványanyag felől.

A másodfokú bíróság a felperesi indítványnak megfelelően igazságügyi szakértői bizonyítást folytatott le. A szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a maradványanyagból kinyerhető lett volna még ipari mustármag, ha további tisztításra vonatkozóan a felek megállapodtak volna. A felperes perbeli megrendelése azonban kizárólag fémzárolt vetőmagra szólt, tehát a maradványanyag teljes egésze hulladéknak minősült. A szakértő arra is rámutatott, hogy a tisztított mustármag hulladék anyagának további felhasználására vonatkozó döntés a mindenkori üzemvezető hatáskörébe tartozik. Bár az alperes elmulasztotta értesítési kötelezettségét, ez nincs okozati összefüggésben a felperesnél esetlegesen bekövetkezett kárral.

A felperes a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet megváltoztatását, és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte 413 700 forint és kamata tekintetében. Azt hangsúlyozta, hogy az alperes megsértette együttműködési kötelezettségét, megfosztotta felperest attól a lehetőségtől, hogy a bértisztítás után megmaradt anyaggal saját maga rendelkezzen. Álláspontja szerint az ítéletek iratellenesek, a rendelkező rész ellentétes az indokolással; mindkét ítélet a Ptk. 277. §-ának rendelkezéseibe ütközik.

A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Azt emelte ki, hogy a felperes fémzárolt mustár-vetőmag előállításával bízta meg az alperest, és nem kérte ipari mustármag előállítását. Amikor felperes átvette a vetőmagot, már tudomása volt arról, hogy mennyi a maradvány anyag, mégsem adott kifejezett utasítást ipari mustár előállítására.