BH 2005.12.430 A közigazgatási határozat végrehajtásának elmulasztása kártérítési felelősség alapjául szolgálhat [Ptk. 339. §, 349. §].

A III-IV. és V. r. alperesek tulajdonában álló, a II. és VI. r. alperesek haszonélvezeti, illetve özvegyi jogával terhelt Sz., Ü. u. X. szám alatti ingatlan a felperes tulajdonában álló Ü. u. Y. szám alatti ingatlan felett egy hegyoldalban helyezkedik el. Az alperesek ingatlana mellett található a felperes érdekében beavatkozók ingatlana is.

Az alperesek ingatlanuknak a felperes ingatlanával határos oldalán 1978-ban feltöltési munkákat végeztek és a két ingatlan telekhatárán építési engedély nélkül, maradék anyagok felhasználásával megfelelő alap és vasalás nélküli támfalat emeltek.

A felperes az 1990-es évek elején észlelte, hogy a 46 méter hosszú és kb. 3-3,5 méter magas támfal ingatlana felé megdőlt, állékonysága megromlott és funkcióját nem képes betölteni. Ezért közigazgatási eljárást kezdeményezett, melynek eredményeként az I. r. alperes az 1996. augusztus 6-án határozatával elrendelte a támfal bontását és a tereprendezést oly módon, hogy a támfal I. szakaszán a falból kb. 60 cm-t vissza kell bontani és ugyanilyen mélységben a földet ki kell szedni és elszállítani.

A II. szakasznál a teljes támfalat el kell bontani a kellő föld elhordása után. Az előzetesen végrehajtható határozat a bontási munkák azonnali elkezdését írta elő.

A II-VI. r. alperesek, illetve jogelődeik a határozatban foglaltaknak csak részben tettek eleget. A I. szakaszon az előírt munkát elvégezték, a II. szakaszon a tereprendezési munka nagy részét elvégezték, nem végezték el azonban a II. szakasz teljes bontási munkáit, a szivárgó és folyóka megépítését, ezért őket az I. r. alperes két alkalommal pénzbírsággal sújtotta.

Ezt követően az I. r. alperes megbízásából készített kiegészítő szakértői vélemény megállapította, hogy a támfal I. szakasza a visszabontott magasságával biztonságos és nem életveszélyes. A II. szakaszban a támfal teljes elbontása nem történt meg, azonban az rossz állapota és sekély alapozása ellenére már nem életveszélyes. Ezen a részen elmaradt a rézsűképzés, a tereprendezés és a vízelvezetés sem megoldott, azonban az életveszély már megszűnt.

Az I. r. alperes ezen szakértői vélemény, valamint a helyszíni ellenőrzés alapján korábbi határozatának végrehajtásától eltekintett, az ügyben további intézkedést nem tett.

A felperes keresetében az alperesek kötelezését kérte a támfal lebontására, majd módosított keresetében az alperesek kötelezését kérte 490 000 forint és középarányos időtől járó kamatainak a megfizetésére. Keresetét az I. r. alperessel szemben a Ptk. 349. §-ában foglaltakra, a II-VI. r. alperesekkel szemben pedig a Ptk. 339. §-ában foglaltakra alapította, mert az I. r. alperes határozatának teljes körű végrehajtása nem történt meg, a támfal balesetveszélyes és ingatlanának használatát is korlátozza. A per során a II. és VI. r. alperesekkel szembeni keresetétől elállt.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Tagadták, hogy olyan jogellenes magatartást tanúsítottak volna, mely a felperesnek kárt okozott.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az I., III., IV. és V. r. alpereseket arra kötelezte, hogy a felperesnek 15 nap alatt 250 000 forintot, valamint ezen összeg 2002. január 1-jétől 2004. december 31-éig terjedő időre járó évi 11%-os, 2005. január 1-jétől kezdődően a kifizetésig a mindenkori költségvetési törvényben meghatározott éves késedelmi kamatait egyetemlegesen fizessék meg. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította és az alpereseket 108 000 forint perköltség és 15 000 forint feljegyzett illeték megfizetésére kötelezte.

Indokolásában a per során beszerzett szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a II-V. r. alperesek a bontási kötelezettségüknek teljes mértékben nem tettek eleget, nem gondoskodtak a víz elvezetéséről, sem a tereprendezésről. Az elkészült munka balesetveszélyes, az műszakilag elfogadhatatlan. Az I. r. alperes azzal, hogy nem követelte meg a támfal kijavításával kapcsolatban hozott határozatának következetes végrehajtását, elősegítette az alperesek jogellenes károkozását. Mind az I. r. alperes, mind a III-V. r. alperesek mulasztásos jogsértést követtek el, ezért a felperes telekingatlanában bekövetkezett értékcsökkenést kötelesek megtéríteni, melynek összegét mérlegeléssel 250 000 forintban határozta meg.

Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érintve, a fellebbezett rendelkezését megváltoztatta és a keresetet elutasította. A felperest kötelezte az alperesek költségének megfizetésére és az állam által előlegezett illeték megtérítésére.

A jogerős ítélet szerint az I. r. alperes eljárását, annak jogszerűségét teljes folyamatában, a maga egészében kell vizsgálni. Ennek alapján pedig azt állapította meg, hogy az nem minősül olyan jogellenes és felróható magatartásnak, amely az I. r. alperes felelősségét megalapozza. Az I. r. alperes határozata meghozatalának indoka ugyanis az életveszély elhárítása volt, emiatt rendelte el annak azonnali végrehajtását is. Az I. r. alperes a munkálatok elvégzését folyamatosan figyelemmel kísérte, majd az azt felügyelő műszaki ellenőr és J. Gy. tervező együttes szakértői véleménye, valamint a helyszíni szemle eredményéből aggálytalanul arra a meggyőződésre jutott, hogy az elvégzett munkákkal a közvetlen élet- és balesetveszély megszűnt. Az I. r. alperes ezért mulasztásban megnyilvánuló jogellenes magatartást nem tanúsított azzal, hogy a határozatban foglaltak teljes körű kikényszerítését mellőzte és további intézkedés nélkül az eljárást lezárta. Az I. r. alperes alkalmazottai az ügyben jogszerűen jártak el, felróható mulasztás a terhükre nem értékelhető.

A II-V. r. alperesek az I. r. alperes műszaki irodájának szakértelmében bízva a határozatban foglalt kötelezettséget alappal tekinthették teljesítettnek. A kötelezettség teljes körű végrehajtása tehát nem a II-V. r. alperesek önkényes magatartása, hanem az I. r. alperes jogszerű döntése folytán maradt el. Ebből következően olyan jogellenes felróható magatartást nem tanúsítottak, mely kártérítési felelősségüket megalapozná. A jogerős ítélet ellen - annak megváltoztatása és az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályában fenntartása, másodlagosan új eljárás elrendelése érdekében - a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtette, hogy a másodfokú bíróság ítélete jogszabálysértő, mert teljesen figyelmen kívül hagyta az egyértelmű, az alperesek által meg nem döntött és az ítélkezés alapjául elfogadott aggálytalan szakértői véleményt. A támfal továbbra is balesetveszélyes, műszakilag elfogadhatatlan. Ez ingatlanának használatában súlyosan korlátozza, nem tud kerítést létesíteni, az ingatlan értékcsökkenése miatt károsodott. Az I. r. alperes mulasztásban megnyilvánuló jogellenes magatartást tanúsított, mert nem hozott a végrehajtási eljárást befejező alakszerű határozatot, a felperest jogorvoslati lehetőségről nem tájékoztatta és ilyen határozatot a felperes részére nem is kézbesített.